Birtokhatárolók ízlés szerint

A zöld birtokhatárolók szépek, ízlésesek, illeszkednek a rendezett kert látványába, ráadásul a tüskés fajták kiváló védvonalat alkotnak, sokszor az épített elemeknél is hatékonyabban tartják vissza a birtokháborítókat. Amennyiben ezen kedvező tulajdonságokon felül az élő kerítés még ehető termést is hoz, akkor dupla hasznot könyvelhetünk el. Természetesen nincsen rózsa tövis nélkül, vagyis hátrányok is adódhatnak. A sövénykerítés a hagyományos kerítéseknél kicsivel több törődést kíván, időnként metszeni, formázni kell a cserjéket, különben esztétikai értéküket vesztik. Fontos tudni, hogy a sövény gyakran kiegészítő öntözést kíván, egyes típusokat pedig permetezni is szükséges. Aki azonban a sövény mellett dönt, választhat ehető termésű fajtákat is, melyek csemegével is szolgálnak, vagy vitaminforrásként, gyógyteák alapanyagaként hasznosíthatók.

Az ehető sövényfajták közül védelmi célokra is bevethető a csipkebogyó, a homoktövis, a málna, a szeder és a galagonya. Ha a sövénynek csupán térelválasztó szerepet szánunk, akkor a ribiszke és a somfélék a legmegfelelőbbek. Ezen fajták közös jellemzői, hogy beérik szegényebb talajjal is, virágzásuk látványos, termésük jóízű, ráadásul fészkek is készülhetnek bennük. Érdemes olyan fajtát választani, ami megfelel a célnak, és jó ötlet tájékozódni a kiszemelt növény tulajdonságairól, igényeiről, egyes fajták ugyanis összetettebb ápolást kívánnak. A szeder és a málna például csak beérett, előző évi vesszőkön terem, míg más típusokat elegendő tavasszal és ősszel a kívánt formára alakítani. Nem elhanyagolható szempont, hogy utcafronton az ehető termés csábítani fogja a járókelőket és persze a gyerekeket, így aki nem szereti a sürgés-forgást a kertje körül, inkább válasszon hagyományos sövénykerítést.