Hódítók a Holdon, így lesz Kína az első űrbirodalom

Az Egyesült Államok az Artemis programmal, India a Chandrayaan-küldetésekkel, Oroszország a régi dicsőség visszaidézésével igyekszik meghatározni a világűr jövőjét. De mind közül Kína az, amely a legkövetkezetesebben építi lépésről lépésre saját űrstratégiáját.

A Chang’e szondák már többször sikeresen landoltak a Holdon, kőzetmintákat hoztak vissza, most pedig már készülnek a dél-sarki expedíciókra. A hivatalos céljuk az, hogy 2030 körül ember legyen a Holdon, 2035-re pedig egy állandó kutatóbázis hozzanak létre, az ILRS, vagyis az International Lunar Research Station néven, Oroszország részvételével.

Az ILRS nem csupán tudományos bázis lenne. A tervek szerint saját energiaellátással (igen, egy holdi nukleáris reaktorral), robotizált 3D-nyomtatással és helyben gyártott építőanyagokkal spórolnának a földről történő szállítás költségein. A megoldása kulcsa a holdporból készített „téglák” lennének, amelyekből egész falakat építhetnének a mérnökök.

És itt jön képbe az a bizonyos, félig titkos, félig nyíltan mutogatott projekt, amit a kínai kutatók Yuehuzun néven emlegetnek, magyar nyelvre fordítva „holdlakás”.

A Huazhong Műszaki Egyetemen már évek óta kísérleteznek furcsa, tojás alakú szerkezetekkel. Ezekről azt mondják, hogy nem esztétikai, hanem elsősorban szerkezeti okokból választották ki a formáját. Ez a forma jobban bírja a nyomást, védi a bent lakókat a sugárzástól, a hőmérsékleti szélsőségektől és a mikrometeoritoktól.A pletykák szerint a Yuehuzun prototípusai 8 méter magasak és 6 méter szélesek, s bár hivatalosan csak „laboratóriumi modellek”, egyre több szakértő véli úgy, hogy ez lehet az ILRS emberi lakómoduljának előképe.

És hogy miért izgalmas ez? Nos, mert ha igaz, akkor Kína már nem pusztán kísérletezik, hanem már most, 2025-ben megtervezte a Hold első lakásainak alaprajzát.

A hidegháborúban a Szovjetunió és az Egyesült Államok a Holdért versenyzett. Most a 21. században újra fellángol a rivalizálás, de immár nem a kitűzött zászlóért, hanem a lakhatásért.

Ha Kína valóban felépíti elsőként a Yuehuzun modulokat, akkor ez tudományos előnyt jelent és szimbolikusan is azt üzeni a világnak: „a jövő otthonát mi teremtettük meg a világűrben”. Ez pedig óriási politikai tőke, amelynek visszhangja évtizedekre meghatározhatja a nemzetközi erőviszonyokat.

Természetesen sok minden kérdéses. Hogy tényleg 2035-re kész lesz-e az ILRS? Hogy valóban tojás-formájúak lesznek-e a holdi lakóhelyek? Vagy csak egy szimbolikus koncepcióról van szó, amivel Kína szeretné villantani mérnöki képességeit?

Egy biztos: miközben a világ figyelme inkább a Mars-programokra vagy a kereskedelmi űrturizmusra szegeződik, Kína csendben, de rendíthetetlenül építi saját holdközpontú birodalmát. És ha a Yuehuzun csak félig is valós, az már önmagában elég ahhoz, hogy újra fellángoljon a kérdés:

Kié lesz a Hold és vele a világűr jövője?

Önök, mit gondolnak? Kína tényleg a jövő otthonát építi a Holdon, vagy csak jól csomagolt propaganda az egész?