Krónika

Az igazság a kutyák háziasításáról

Csak melegedni akartak

A kutyák hűséges társaink, és talán a legősibb háziasított állatok. Vad őseiktől az emberi közösségek tagjaivá válásuk sokkal összetettebbnek bizonyult, mint azt korábban gondoltuk. A modern genetikai kutatások azt mutatják, hogy a kutyák nem egyetlen szürke farkaspopulációból származnak közvetlenül. Ehelyett több különböző farkascsoportból fejlődtek ki, amelyek egymástól függetlenül kezdtek el konvergálni az emberekkel.

Az igazság a kutyák háziasításáról
A kutyák hűséges társaink
Fotó: MH/Török Péter

Ez a folyamat akkor kezdődött, amikor az emberek aktívan elkezdtek új területeket felfedezni. A farkasok, akiket vonzottak a zsákmány maradványai az emberi táborokban, fokozatosan csökkentették a távolságot. A legtoleránsabb és legkevésbé agresszív egyedek könnyen hozzáférhető táplálékhoz jutottak – és gyakrabban túlélték. Így kezdődött a barátságosságra irányuló természetes szelekció.

Genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy a kutyák háziasítása legalább két régióban történt: Kelet-Ázsiában és Európában. A legrégebbi kutyamaradványokat Németországban, Kínában, Spanyolországban és a Cseh Köztársaságban találták meg. Az egyik leghíresebb példa a 14 000 éves bonni kutya: az állat súlyos betegségekben szenvedett, de megélte a felnőttkort, ami arra utal, hogy az emberek gondoskodtak róla.

A farkasok kutyává válása nem egyszeri esemény volt, hanem több ezer év alatt zajlott le. Ez nemcsak az ember melletti élethez való alkalmazkodás története, hanem a kölcsönös függőség kezdete is, amely minket és szőrös társainkat is megváltoztatott - írta meg a Gismeteo.

Kapcsolódó írásaink