Hagynunk kellene, hogy a legyek megegyék az ételmaradékunkat?

Az emberek többsége ösztönösen elhajtja a legyeket az étel közeléből, a kukacok látványától pedig felfordul a gyomrunk. Mégis, néhány európai város most épp ezekre az apró, mohó lényekre bízza a szemétfeldolgozást – méghozzá komoly eredményekkel.

Vilnius, a balti állam Litvánia fővárosa, hivatalosan is bevetette a légylárvákat az évi több mint 2700 tonnányi háztartási élelmiszer-hulladék feldolgozására – a szomszédos hat településsel együtt. A feladatot az Energesman nevű hulladékgazdálkodási cég végzi, amely nemhogy nem kér pénzt a szolgáltatásért, de a városnak akár évi 2 millió eurót is megspórolhat.

A cég ráadásul új, narancsszínű élelmiszer-hulladékgyűjtő zsákokat vezetett be, és közösségi médiás kampányt is indított, hogy a lakosságot motiválja a szelektív gyűjtésre. A cél, hogy 2026-ra évente 12 ezer tonna hulladékot dolgozzanak fel lárvákkal – a jelenlegi mennyiség ugyanis csupán a töredéke annak a 40 ezer tonnának, amit Vilnius háztartásai termelnek, írta a BBC.

Egy légy sem él örökké – főleg ha festék lesz belőle

Az Energesman gyárában mintegy 6 millió légylárva lakik, melyek elképesztő sebességgel szaporodnak – a nőstények akár 500 petét is lerakhatnak rövid életük alatt. Az éhes lárvák napi 11 tonnányi hulladékot képesek felfalni, mielőtt teljes kifejlett legyekké válnának – amit természetesen nem engednek meg nekik.

Mielőtt átváltoznának, a lárvákat begyűjtik, és fehérjében gazdag alapanyaggá alakítják: készülhet belőlük állati takarmány, ipari ragasztó, festék, vagy épp lámpaernyő. A belőlük keletkezett trágyát (ún. "frass"-t) pedig természetes műtrágyaként hasznosítják.

Bár a technológia még gyerekcipőben jár, az Energesman már teszteli a lárvaalapú festékeket, bútorhuzatokat és egyéb termékeket – ha elsőre nem is mindig jön ki a megfelelő árnyalat. Egyetemekkel és horgászközösségekkel is együttműködnek – utóbbiak csalétekként alkalmazzák a kukacokat.

Az uniós élelmiszerbiztonsági szabályozások ugyanakkor egyelőre tiltják, hogy konyhai hulladékkal táplált rovarokat emberi fogyasztásra használjanak, így ételalapanyagként nem kerülhetnek forgalomba.

A jövő kukacokon múlhat?

Bár világszerte egyre több vállalkozás alkalmaz légylárvákat az élelmiszer-hulladék feldolgozására, városi szinten még ritka az alkalmazásuk. Litvánián kívül Ausztráliában és Kenyában is folytak ilyen kísérletek, de csak néhány önkormányzat vállalkozott a bevezetésükre.

Az Egyesült Királyságban a Flybox nevű rovarfeldolgozó cég vezetője, Larry Kotch szerint a technológia készen áll – és mivel 2026 márciusától Angliában kötelező lesz a heti élelmiszer-hulladékgyűjtés, az idő is sürget. A probléma: a brit környezetvédelmi minisztérium (DEFRA) jelenlegi szabályozása nem engedi a rovaralapú feldolgozást.

„A szabályozásnak követnie kellene a tudományt” – mondja Kotch, aki szerint Angliában akár két éven belül megjelenhetnek az első rovarüzemek önkormányzati megbízásból.

Jelenleg az élelmiszer-hulladék leggyakoribb alternatív feldolgozási módja az anaerob lebontás (AD), amely biogázt termel. Ez azonban nem képes lépést tartani a növekvő hulladékmennyiséggel.

„Évente több mint 1,3 milliárd tonna élelmiszer vész kárba világszerte. A becsléseink szerint ennek 40 százalékát hasznosítani lehetne rovaralapú technológiával. Ezzel nemcsak a szeméthegyek és metánkibocsátás csökkenne, hanem értékes fehérjéhez és trágyához is jutnánk” – fogalmazott Kotch.