Egy gazda véletlen felfedezése újraírhatja Észak-Európa őstörténelmét

A szobor klasszikus őskori Vénuszfigurákat idéz: széles csípő, hangsúlyos mellek, arctalan fej. Ezek a jellegzetességek a termékenység, az anyaság vagy az isteni nőiség szimbólumai lehettek a neolitikus kultúrákban. Az ilyen tárgyak általában Közép- és Dél-Európából származnak, így a lengyel tengerparton előkerült példány földrajzilag is rendkívüli.

Az alkotás korát radiokarbonos vizsgálatokkal 6000 évesre becsülték, ezzel az egyik legrégebbi ismert tárgy, amely a Balti-tenger partvidékének letelepedett földműves közösségeihez köthető. A felfedezést a Parsęta Kutatócsoport jelentette be, és a szobor most a kołobrzegi Lengyel Fegyveres Múzeum állandó kiállításának része lesz.

A figurát kézzel faragták puha mészkőből, lábai fokozatosan tűnnek el a szobor alján – a kutatók szerint ez a megmunkálás technikájára is utal. Bár nincsenek arcvonásai, a tárgy egyértelműen nem egy konkrét személyt ábrázol, hanem egy szimbolikus eszményt – hasonlóan a híres willendorfi vagy hohle felsi Vénuszhoz.

A lelet különösen azért jelentős, mert cáfolja azt a korábbi feltevést, hogy csak a fejlettebb, mezőgazdaságilag előrehaladott régiókban készítettek vallási vagy szakrális tárgyakat. A kolobrzegi Vénusz azt bizonyítja, hogy a Balti-tenger menti közösségek szimbolikus és spirituális kultúrája gazdagabb volt, mint azt eddig gondolták - írta a Ancient Origins.

A kutatók jelenleg is elemzik a szobrot: 3D-szkenneléssel és mikroszkópos vizsgálattal próbálják feltárni, hogyan készült, használták-e rituálisan, és vannak-e rajta díszítő nyomok vagy pigmentmaradványok.

A felfedezés a véletlen műve volt – de a következményei messze túlmutathatnak egy egyszerű múzeumi tárgy jelentőségén. A szakértők szerint ez csupán a kezdet lehet: újabb leletek várhatnak felfedezésre Lengyelország tengerparti őskorából.