A legbrutálisabb rejtéllyel néznek szembe a régészek

Egy középkori fiatal férfi csontváza egy különösen kegyetlen kivégzési mód titkát tárta fel a Milánói Egyetem régészei számára. A szerencsétlen személy 17 és 20 éves kora között hunyt el a 13. században, és egy milánói székesegyház közelében temették el.

A csontváz vizsgálatakor a kutatók szimmetrikusan elhelyezkedő sebeket vettek észre a karokon és a lábakon, amelyek szándékos fájdalomokozásra utaltak. Történelmi dokumentumok alapján a csapat arra a következtetésre jutott, hogy a férfit törőkeréknek vagy Katarin-keréknek vetették alá. Ezt a barbár kivégzőeszközt széles körben használták Európa-szerte egészen a kora újkor kezdetéig, 1500 körül - olvasható az express.co.uk oldalán.

Egyes beszámolók szerint a kínzók úgy kezdték a folyamatot, hogy a nehéz fakereket az áldozat végtagjaira ejtették, a sípcsontokkal kezdve, fokozatosan felfelé haladva. Miután a testet kellően megsebesítették, az összetört végtagokat átfűzték a kerék küllőin, vagy szorosan hozzákötözték egy kötéllel. Ezután további sérüléseket okoztak – pengékkel, tompa tárgyakkal, tűzzel, ostorral vagy izzó harapófogóval –, majd a kereket egy rúdra emelték, és zászlóként kiállították. A majdnem halott áldozat hosszabb ideig, esetleg napokig vagy hetekig lógott itt, amíg végül megadta magát, vagy irgalmasan halálra ítélték.
Ezt a kegyetlen kínzási technikát leggyakrabban a szörnyű bűncselekményekkel vádolt személyek ellen alkalmazták, de Észak-Olaszországban, ahol ezt a holttestet megtalálták, ezt a kínzási formát jellemzően a pestis terjesztésével gyanúsított személyek számára tartották fenn.

Mintha mindez nem lett volna elég, a csontváz törvényszéki vizsgálata szokatlan, vonalszerű töréseket is kimutatott a koponyaalapon. A kutatók szerint ez nagy valószínűséggel egy tompa eszközzel okozott éles erejű behatás következménye lehetett – feltehetően egy ügyetlen lefejezés során - írta meg a Metropol.