Krónika
Egy magyar mérnök, aki megvalósította az ókori álmot!
Türr István és a Korinthoszi-csatorna
A Görögország szívében található Korinthoszi-csatorna nem csupán egy vízi útvonal, hanem egy évezredeken át dédelgetett mérnöki álom megvalósulása is. Ez az ember alkotta csatorna a Korinthoszi-földszorost metszi ketté, közvetlen összeköttetést teremtve az Égei- és a Jón-tenger között. A csatorna stratégiai fontosságú mind a kereskedelem, mind a hajózás szempontjából, hiszen a Peloponnészosz megkerülésével akár 400 kilométernyi tengeri út is megtakarítható.
Az ötlet, hogy a Korinthoszi-földszorost átvágva közvetlen átjárót építsenek a két tenger között, már az ókorban is foglalkoztatta a görögöket. Az első ilyen terveket Periandrosz, az egyik hét görög bölcs egyike, Kr. e. 7. században vetette fel. Technikai akadályok és vallási félelmek – a görögök attól tartottak, hogy az istenek haragját vonják magukra – miatt végül csak egy Diolkosz nevű szárazföldi hajóvontató út épült, amelyen görgők és lovak segítségével vonszolták át a kisebb hajókat a földszoroson.
A következő nagy próbálkozó Julius Caesar volt, majd később Caligula, de a csatorna megvalósítása még nekik sem sikerült. Az első komoly kísérletet Nero római császár tette Kr. u. 67-ben, aki saját kezével ütötte az első csákánycsapást, és 6 000 rabszolga segítségével kezdte el az ásást. Közvetlenül a császár halála után a munkálatok azonban abbamaradtak.
A középkorban és az Oszmán Birodalom idején is felmerült az építés ötlete, de az igazi áttörésre a 19. század végéig kellett várni. A Korinthoszi-csatorna végül a görög állam függetlenné válása után készült el.
Láthatjuk, hogy a Korinthoszi-csatorna története az ókorig nyúlik vissza, de megvalósítása a 19. század végére tehető, és ebben Türr István, a magyar mérnök és hadmérnök játszott kulcsszerepet. Bár Görögország már a függetlensége után, az 1830-as években is fontolgatta a csatorna megépítését, a pénzügyi és műszaki kihívások miatt a terv sokáig megvalósíthatatlan maradt.
Bár Türr István elsősorban katonaként és szabadságharcosként volt ismert, kiváló mérnöki és szervezői képességei révén nagy volumenű csatornaépítési projektekben is szerepet vállalt. A Korinthoszi-csatorna megvalósítását francia mérnökökkel közösen dolgozta ki, és ő lett a projekt egyik vezetője is egyben. 1870-ben Türr meggyőzte a görög kormányt arról, hogy a csatorna kivitelezhető és gazdaságilag is előnyös lenne, így engedélyt kapott egy nemzetközi koncesszió létrehozására. Az építkezést végül 1881-ben kezdték meg a francia Ferdinand de Lesseps tervei, a Szuezi-csatorna megépítője mintájára. A projektet a Türr István vezette Magyar Korinthoszi Csatornatársaság vállalta el, amelyet főként magyar és francia befektetők finanszíroztak.
Az építkezés komoly műszaki nehézségekbe ütközött, mivel a sziklás földszoros átvágása roppant költséges és időigényes volt. A csatornát végül 1893-ban nyitották meg, de a vártnál kisebb mérete és a gazdasági nehézségek miatt nem lett olyan sikeres, mint a Panama- vagy a Szuezi-csatorna.
A csatorna ma 6,3 km hosszú, 24,6 méter széles és nagyjából 8 méter mély, de a csatornát övező meredek sziklafalak akár 60 méteres magasságba is emelkedhetnek. Mivel viszonylag keskeny, a nagyobb, modern teherszállító hajók többsége túl nagy ahhoz, hogy átkeljen rajta, és a csatorna rendszeresen földcsuszamlások miatt is zárva tart. Ugyanakkor népszerű turisztikai látványosság és kisebb hajók, jachtok, valamint turistahajók továbbra is rendszeresen használják.
Bár a Korinthoszi-csatorna a 20. században már nem vált a világkereskedelem kulcsfontosságú tengeri útvonalává, a projekt mégis egy hatalmas mérnöki teljesítmény volt, és Türr István nevét örökre beírta a történelembe. Az ő szerepe nélkül Görögország talán sokkal később – vagy egyáltalán nem – építette volna meg ezt a csatornát. Ma, amikor a világ hajózása már elkerüli a Korinthoszi-csatornát, a történelmi emlékezet őrzi a magyar mérnök nevét, aki egy ókor óta dédelgetett álmot váltott valóra.
A Korinthoszi-csatorna egy élő bizonyítéka annak, hogy a történelem folyamán megálmodott mérnöki bravúrok olykor több ezer év várakozás után is valóra válhatnak.
