A tudományos világ szórakozott óriása

Wiener apja, Leo Wiener maga is elismert polihisztor volt, aki a Harvard Egyetemen tanított szláv nyelveket. Az apa meggyőződése szerint a gyermeki intellektust céltudatos neveléssel és szigorú oktatással lehet a legjobban fejleszteni. Ennek az intenzív tanítási módszernek köszönhetően az alig múlt egyesztendős Norbert már az ábécé rejtelmeiben mélyült el, háromévesen pedig magabiztosan olvasott. Ötéves korára olyan mértékben elsajátította a görög és latin nyelv finomságait, hogy ezekben már folyékonyan tudott kommunikálni. Tanulmányai iránti lankadatlan szenvedélye odáig vezetett, hogy nyolcévesen súlyos rövidlátást állapítottak meg nála. Az orvosi javaslat szerint fél évre le kellett mondania az olvasás öröméről, hogy elkerülje állapotának romlását.

Wiener hivatalos iskoláztatása szinte formalitás volt, hiszen tanulmányait szinte kizárólag otthon, édesapja irányításával végezte. Tízévesen már középiskolai szinten tanult matematikát és filozófiát, és röviddel ezután a Tufts College-ban kezdte meg tanulmányait. Mindössze 14 évesen szerezte meg első diplomáját matematikából, ami az akkori tudományos közösséget is ámulatba ejtette. 1906-ban belépett a Cornell Egyetem falai közé, ahol három éven belül matematikai diplomát szerzett. A biológia iránti rajongása késztette arra, hogy később, az egyetemen a zoológia szakot válassza, ám hamar felismerte, hogy kézügyessége nem elegendő a terület gyakorlati kihívásaihoz. Ekkor visszatért régi szerelméhez, a matematika mélységeinek felfedezéséhez.

Fiatal zseni lévén nem elégedett meg egyetlen tudományterület megismerésével. Miután megszerezte alapdiplomáját, filozófiát tanult a Harvardon, majd Angliában, a Cambridge Egyetemen Bertrand Russell híres tanítványaként mélyült el a logika és a matematika rejtelmeiben. Ezután a Göttingeni Egyetemen, a korszak egyik legnevesebb matematikai központjában folytatta tanulmányait.

Wiener gyermekkori eredményei szülei és tanárai számára lenyűgözőek voltak, de ekkorra már a szélesebb tudományos közösség is felismerte tehetségét. Esetét gyakran példaként emlegették a 20. század elején a tehetséggondozás és az akadémiai kiválóság területén.

Norbert Wiener életútja alapvetően a tudományos eredményei miatt vált figyelemre méltóvá, de sajátos személyisége, különösen szórakozottsága is hozzájárult ahhoz, hogy máig emlékezetes alakja maradjon a tudomány történetének.

Wiener felnőttként a „szórakozott professzor” archetípusának élő példája lett. Elméje állandóan a legösszetettebb matematikai és filozófiai problémák körül forgott, miközben a hétköznapi ügyeit gyakran nagyon felületesen kezelte. Például a saját munkahelyén, a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) sokszor nem találta meg az irodáját, mert teljesen elmerült a gondolataiban. Számos történet kering róla, amelyek szórakozottságát illusztrálják.

A legenda szerint amikor a család új otthonukba költözött, a felesége nagyon aggódott, biztos volt benne, hogy Norbert elfelejti mind a költözésüket, mind pedig az új címüket. Ezután úgy döntött, hogy inkább felírja az új címüket egy papírra, és azt a férje ruhájának zsebébe tette. A nap folyamán Wienernek egy zseniális ötlete támadt, átkutatta a zsebeit, és csak a címmel ellátott papírt találta, arra ráfirkantott néhány új képletet, de miután rájött, hogy hibás az új képlet, gondolkodás nélkül kidobta azt, az új otthonának címével együtt. Este visszatért régi otthonába, és azt látta, hogy már minden le van zárva. Az még eszébe jutott, hogy elköltözött, de arról már fogalma sem volt, hogy hova. Szerencsére találkozott egy lánnyal, és így szólt hozzá: „Helló kisasszony, talán ismer engem, Norbert Wiener vagyok. A családommal ma elköltöztünk, meg tudná mondani, hogy hova költöztünk?” A lány így válaszolt: „Igen apa, anya küldött, hogy megkeresselek.” Ez az anekdota minden bizonnyal eltúlzott, de úgy tűnik, hogy az elmesélt történetben van egy kis igazság.

Bár a történetek sokszor humorosak, Wiener szórakozottsága a zsenialitásával is összefüggésben állt. Számára a mindennapi élet részletei jelentéktelenek voltak a tudományos felfedezésekhez képest. Ezt a fajta fókuszt, amely kizárólag a gondolati mélységekre koncentrált, sok más nagy tudósnál is megfigyelték. Szórakozottságát máig emlegetik, de Wiener személyisége ennél sokkal összetettebb volt. Éleslátása és az emberi-gépi rendszerek közötti kapcsolatot elemző gondolatai olyan örökséget hagytak hátra, amely messze túlmutat a komikus anekdotákon. Szórakozottsága inkább a zsenialitásának mellékhatása volt, semmint jellemhibája.

Norbert Wiener szórakozott tudósként is bebizonyította, hogy az emberi elme kivételes képességei a hétköznapi korlátok ellenére is képesek átalakítani a világot.

Wiener munkásságának csúcspontja az 1948-ban megjelent Kibernetika: Avagy vezérlés és kommunikáció az állatban és a gépben című könyve, amely megalapozta a kibernetika tudományágát. A második világháború során végzett kutatásai, amelyek célja a légelhárító rendszerek fejlesztése volt, vezettek el a gépi és emberi rendszerek közötti kommunikáció és irányításelmélet megfogalmazásához.

Wiener elismert tudós volt, de gondolkodóként is kiemelkedett. Írásaiban etikai kérdéseket is feszegetett, például a technológiai fejlődés és az emberi szabadság közötti egyensúly problematikáját. Az általa lefektetett alapelvek a mai napig hatással vannak a robotika, az információs technológia és a mesterséges intelligencia fejlődésére.