Krónika
A bejgli története
Az édesség, amely nélkül elképzelhetetlen a karácsony
A bejgli eredete: Német földről a magyar asztalra
Bár a bejglit ma már jellegzetesen magyar édességnek tartjuk, eredetileg nem hazánkból származik. A sütemény gyökerei a 14. századi Németországba nyúlnak vissza, ahol „Beugel” néven volt ismert, amely „hajlított” vagy „tekert” formát jelentett. Az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában került Magyarországra, ahol hamar népszerűvé vált, különösen a nemesi családok körében.
A 19. század végére a bejgli már a magyar karácsonyi hagyományok részévé vált. Az édességet diós és mákos változatban készítették, amelyek nemcsak finomak, de szimbolikus jelentéssel is bírtak.
Mit jelképez a mák és a dió?
A bejgli töltelékei szimbolikus üzenetet hordoznak, amelyeket régi néphagyományok kötnek az ünnepi asztalhoz:
- A mák: A bőség és a termékenység jelképe. Úgy tartották, hogy a mákos ételek fogyasztása szerencsét és gazdagságot hoz az új esztendőben.
- A dió: A védelem szimbóluma. A néphit szerint a dió megvéd a rontástól és a betegségektől, ezért a karácsonyi asztalon mindig helye volt.
A bejgli tehát nemcsak ízletes desszert, hanem egyfajta „jókívánság” is a következő évre.
A tökéletes bejgli: A készítés titkai
A bejgli elkészítése nem kis kihívás, hiszen ahhoz, hogy igazán tökéletes legyen, odafigyelést és gyakorlást igényel. A jó bejgli egyik titka a megfelelő tészta: rugalmas, de nem túl lágy, valamint a töltelék aránya is kulcsfontosságú. A hagyományos bejgli aranyszabálya szerint a töltelék és a tészta aránya 1:1 kell legyen.
Tippek a tökéletes bejglihez:
- Pihentessük a tésztát: Legalább 1-2 órát hagyjuk hűvös helyen, mielőtt formázni kezdenénk.
- Ne legyen túl sok töltelék: Ha túl sok a töltelék, a bejgli könnyen megrepedhet.
- Kenés és sütés: Kétszer kenjük le a tésztát tojással – először a sárgájával, majd a fehérjével –, így lesz gyönyörű márványos a külseje.
