Krónika
Májusban rendezik Magyarország első női csúcstalálkozóját - INTERJÚ
Utánajártunk a siker kulcsának
Bemutatásra került dr. Orosz Cintia az esemény kreatív ötletgazdája, vezetője, műsorvezetője által a rendezvény víziója, missziója, megszólaltak az előadók, bejelenték a zsűrit és a kapcsolódó díjak jelöltjeit. Cintia nevéhez a hasonló, tudatosságra ösztönző Stories Podcast, és legutóbb a nagy sikerű Dogs on the catwalk jótékonysági esemény is kapcsolódik.
Egy különleges kerekasztal-beszélgetés is hallható volt, ahol dr. Orosz Cintia többek között Oczella Eszterrel, Yvonne Dederickkel, Schobert Larával és Erdélyi Nikolettel beszélgetett, mit jelent számukra a tudatosság, milyen változásokat tud generálni az, ha valaki elkezdi megnézni és megismerni a családi mintáit, el tud kezdődni az edukáció. Az eseményen továbbá az üzleti-közéleti élet kiemelt személyei is jelen voltak: Drávucz Rita, Bársony Farkas, Kőszegi András, Kelemen Krisztina, Anfisa Bulgakova, Túróczi Réka, Csupor Olivia és még sokan mások.
Elsőként Zsiga Melindát, a TASZ-díjas kick-box bajnokot kérdeztük.
– Mit jelent számodra a tudatosság?
– Élsportolóként azzal tudnám a legjobban jellemezni a tudatosságot, hogy egy rendszert hoz az életembe. Ha tudom azt, hogy reggel hétkor edzésem van, akkor időben lefekszem aludni, és ha tudom azt, hogy délután megint csak edzésem van, akkor annak megfelelően osztom be a napom többi részét, beleértve az étkezéseimet. Tehát a tudatosság egyfajta rendszert visz az életembe.
– Volt olyan nő az életedben, aki sokat segített a karriered építésében, és akire példaképként tekinthettél, tehát aki a leginkább motivált sikereid elérésében?
– Mivel állami gondozásban nőttem fel, és a saját vér szerinti édesanyámat se ismerem, a nevelőszüleimmel pedig sajnos nem alakult ki szoros kapcsolat, így családon belüli példát nem tudok mondani. Viszont tavaly jelöltek a TASZ-díjra, ahol kijelöltek nekem egy mentort, Kocsis Zsuzsa személyében, akinek rengeteget köszönhetek, s aki olyan pluszt ad az életembe, hogy a mostani nyerő széria, amiben benne vagyok abszolút neki köszönhető.
– Milyen sztereotípiák nehezítették az előrejutásodat?
– A roma származásom miatt már egészen kiskoromtól találkoztam/találkozom negatív sztereotípiákkal. Szóval igen, voltak ilyenek, hogy rám néztek, egyből ítélkeztek, amivel igencsak megnehezítették az életemet. Sajnos ezt egy olyan ember, aki nagyon érzékeny, mint én, az sosem fogja tudni jól kezelni.
– Mi lendít át a hullámvölgyeken? Mi az a kapaszkodó, ami segít újra egyenesbe jönni?
– Azt gondolom, hogy azért jutottam oda ahova, mert hittem magamban, Viszont amikor meccsekre kell menni, sokszor még mindig nem hiszem el, hogy oda való vagyok, tehát ez egy nagyon kettős dolog. Alapvetően mindig saját magamból merítkeztem, mert tudtam, hogy jó vagyok, soha nem akartam olyan lenni, mint bárki más. Én válogatott kézilabdás szerettem volna lenni, és amikor nem vittek mérkőzésre, mert roma származású vagyok, akkor is az voltam bennem, hogy én mindent megtettem, mindent beleadtam. Ott voltam minden edzésen. Elsőként érkeztem és legutoljára mentem haza, napi három edzéseket toltam, gólerős játékos voltam. Az volt bennem, hogy kész, abbahagyom, vagy igenis megmutatom, hogy én akkor is megcsinálom.
– Mit üzennél azoknak a fiatal nőknek, akik bizonytalanok karrierjük elindításában?
– Azt, hogy minden, ami tetszik nekik, még az elején próbálják ki! Bontogassák a szárnyaikat, aztán körvonalazódni fog, melyik az ő útjuk.
Csuport Olíviáról talán kevesen tudják, de valójában igen messze áll egy „tipikus szépségkirálynőtől”. Kiskorától dédelgetett álma megvalósítása, hogy szülésznő legyen volt számára az elsődleges prioritás, azonban nem zárkózott el az új lehetőségektől, amikor tudtán kívül benevezték őt a Miss Balatonra.
– Kit tartasz példaképednek, ki motivált téged a leginkább?
– Hármasikerként egészen kiskoromtól kezdve a testvéreim voltak azok, akik mindenben támogattak. Ez egy olyan kötelék, ami felfoghatatlan azoknak, akiknek nincs ikertestvérük, és nekem rengeteg pluszt ad nap mint nap. Természetesen a szüleimnek is hálával tartozom, hogy céltudatosságra neveltek. Ide sorolnám továbbá a Miss Balatont, amit mint egy család, példaértékű egységnek nevezhetek, illetve magának a versenynek is rengeteg mindent köszönhetek.
– Mi adott bátorságot, hogy benevezz a versenyre annak ellenére, hogy azt megelőzően nem volt tapasztalatod a modellkedésben?
– Őszintén szólva nem is én jelentkeztem, hanem a testvéreim és a barátnőim neveztek be, mikor én éppen államvizsgára tanultam. Meg sem fordult a fejemben, hogy egy ilyenre rávegyem magam, aztán jött az e-mail, hogy sikerült a jelentkezés.
Bár nagyon nehéz volt az elején is, hiszen teljesen tapasztalatlan voltam ott, ellentétben a többi lánnyal, így az esélytelenek nyugalmával csináltam végig a versenyt, de nyilván beleadtam anyait-apait. Eközben pedig a mindenáron nyerni akarás helyett inkább élveztem magát, a verseny folyamatát.
– Mit üzennél a fiatalabb lányoknak, nőknek, akik bizonytalanok önmagukban?
– Én tényleg a saját tapasztalataim alapján mondom, hogy igazából nincsen vesztenivalója senkinek, tehát a próbálkozással senki sem lesz kevesebb. Ezt a saját példámmal tudom a leginkább alátámasztani, hiszen egy kórházban dolgozom, tizenkét órás műszakok stb. Teljesen más világ, mint a fotózásokra, rendezvényekre járás, sosem gondoltam volna, hogy a kettő összeegyeztethető, és mégis. Tehát a nyitottságom elindított egy folyamatot, és mindenkit erre a fajta nyitottságra, az új befogadására biztatok.
