Krónika

Elveszíthetjük a Holdat?

Tudósok a Hold zsugorodását vizsgálták

Az elmúlt néhány százmillió év alatt a Hold magja fokozatosan lehűlt, aminek következtében a Hold kerülete több mint 150 lábnyira zsugorodott – írta meg a Vibes of India.

Elveszíthetjük a Holdat?
Képünk illusztráció
Fotó: AFP/Anadolu/Ismael Adnan Yaqoob

Képzeljük el a Föld holdját nem egy statikus, égi gömbként, hanem egy lassan zsugorodó mazsolaként. Ez a megdöbbentő valóság, amelyet a legújabb kutatások feltártak.

Az elmúlt néhány százmillió év alatt a Hold magja fokozatosan lehűlt, aminek következtében a Hold kerülete több mint 150 lábnyira zsugorodott. Ez a zsugorodás nem egyenletes, hanem inkább ráncokat és hibákat hoz létre a Hold felszínén, hasonlóan a szárított szőlő ráncos héjához. A mazsola hajlékony héjával ellentétben azonban a Hold kérge törékeny és törésre hajlamos. Ezek a törések gyengítik a felszínt, ami aggodalomra ad okot a Hold folyamatos szeizmikus tevékenysége által kiváltott esetleges földcsuszamlások miatt.

A Hold déli pólusa, amely az Artemis leszállásának egyik kulcsfontosságú területe, különösen sérülékeny. A Planetary Science Journal című folyóiratban megjelent új tanulmány összekapcsolja az Apollo-missziók korábbi szeizmikus adatait az ebben a régióban újonnan megfigyelt felszíni törésekkel. Ez nem csak elméleti kérdés; a kutatók még az Apollo szeizmométerei által több mint 50 évvel ezelőtt rögzített egyik legerősebb holdrengéssel is összefüggésbe hozták a legutóbbi töréscsoportot.

Mit jelent ez az Artemis számára? A Hold laza, poros felszínét, amely aszteroida- és üstököstörmelékből áll, könnyen megrázzák a holdrengések. Emiatt az azonosított törésvonalakkal rendelkező területek különösen hajlamosak a földcsuszamlásokra, ami potenciális veszélyt jelent a holdi infrastruktúrára és az űrhajósok biztonságára.

Az Artemis sikerének biztosításához a Hold szeizmikus mintázatának mélyreható ismerete szükséges. A NASA-nak aprólékosan fel kell térképeznie a nagy kockázatú zónákat, és olyan szerkezeteket kell terveznie, amelyek ellenállnak a holdi rengéseknek.

„Ahogy közeledünk a legénységi Artemis-misszió indításának időpontjához, fontos, hogy asztronautáink, felszereléseink és infrastruktúránk a lehető legnagyobb biztonságban legyenek – mondja Nicholas Schmerr, a tanulmány társszerzője, a Marylandi Egyetem geológus professzora. – Ez a munka segít felkészülni arra, ami a Holdon vár ránk, legyen szó olyan szerkezetek tervezéséről, amelyek jobban ellenállnak a holdi szeizmikus tevékenységnek, vagy az emberek védelméről a valóban veszélyes zónáktól."

A Hold zsugorodása váratlan kihívásokat jelenthet, de alapos kutatással és gondos tervezéssel a NASA képes lesz eligazodni ezekben az új kockázatokban, és az Artemis diadalmasan térhet vissza égi szomszédunkhoz. A holdkutatás jövője múlhat rajta.

Kapcsolódó írásaink