Amerikai migránsok lepték el Moszkva utcáit

Ebben a kilátástalan helyzetben hirtelen a Szovjetunió által fizetett hirdetések jelentek meg a New York Times újság hasábjain. „Segítségre vágysz?” címmel munkát, biztos megélhetést, otthont ígértek ezek a hirdetések. Az ígérethalmaz egyik fő üzenete volt, hogy a Szovjetunióban, mint a „Népek nagy olvasztótégelyében” a munkásosztály a társadalom elitje, bőrszínre, fajra, nemre tekintet nélkül. A Szovjetunióban nincs osztálykülönbség, mindenki, akár fekete, akár fehér vagy zsidó, vagy indián tökéletes harmóniában élhet.

Ezt az üzenetet a kilátástalanság uralta, szegény munkanélküliek elhitték!

1931 év első 8 hónapjában egy New York-i szovjet kereskedelmi ügynökség hatezer állást hirdetett meg, és több mint 100 ezer! pályázat érkezett. 1931-ben tízezer amerikai állampolgárral szerződtek, ők váltak a szervezett kivándorlás első és egyben utolsó úttörőivé.

A kivándorló amerikaiak között mérnökök, szerelők, bányászok, fodrászok, vízvezeték-szerelők, festők, szakácsok, gazdák, professzorok, művészek és orvosok is voltak. Képzettek és a jobb élet reményében nagyon lelkesek voltak.

Az amerikai kivándorlókhoz csatlakoztak még Németországból, Norvégiából származó lelkes munkanélküliek is. Ehhez az euforikus hangulathoz csatlakozott a Ford Művek is, egy autógyárat terveztek az oroszok számára, sőt még olajmezőket is tártak fel Azerbajdzsán területén. Moscow Daily News néven elindítottak egy angol nyelvű napilapot. Angol nyelvű iskolákat hoztak létre az amerikai gyermekek számára, és amatőr baseballcsapatokat hoztak létre, hogy otthon érezzék magukat.

Minden csodálatosan alakul, gondolhatták akkor a szegény szerencsétlen lelkek. Gyakran nyolc-tízszer magasabb bért kaptak (!), mint az orosz munkavállalók. Képzeljük el azt amit azok az amerikaiak éreztek, akik azért indultak útnak, hogy kipróbálhassák szerencséjüket a Szovjetunióban… nem gondolták, hogy a végzetük felé utaznak. A kétségbeesett munkanélküli amerikai munkavállalók kezdetben ügyes kis propagandaeszközként szolgáltak „Joe bácsi” számára, így nagyon jól bántak velük. Az egyiküknek, Herman Viktornak sikerült csatlakoznia a szovjet légierőhöz, híres ejtőernyőssé vált, az „orosz Lindbergh” volt a beceneve. Volt köztük egy fekete-amerikai mérnök, akit nagyon sok rasszista indíttatású támadás ért az Egyesült Államokban, ő úgy érezte, hogy az új otthonában nagyon tisztelik, talán még életében nem érezte ennyire szabadnak magát.

Ennek ellenére már a Szovjetunióba érkezésükkor voltak figyelmeztető jelek, a belépéskor elvették az útlevelüket. Ráadásul sokan nem kapták meg a beígért fizetésüket sem.

Hamarosan azonban szembejött az igazi valóság.

Amikor rájöttek, hogy a valóság számukra sokkal durvább, mint amilyen Amerikában volt, kétségbeesetten próbáltak hazajutni, de akkor már késő volt, a szovjetek megtiltották számukra a távozást, nagyon féltek a rossz sajtóvisszhangtól.

Fokozatosan, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, megváltozott a légkör a Szovjetunióban. Sztálin paranoiája felülkerekedett a józan észen, és a nagy tisztogatás elkezdődött, minden idegen gyanús lett egyik napról a másikra. Sok amerikai munkavállalót tárgyalás nélkül kivégeztek, mások börtönbe kerültek vagy munkatáborba hurcoltak.

Sztálin számtalan embert kivégeztetett, akik ellenálltak a kommunista uralomnak. Ez a volt a terror egyik arca, a másik a kényszertáborokba, gulágokba való száműzetés. Herman Viktor is ott végezte. Ő túlélte, a háború után könyvet is írt a történelemnek erről a szégyenfoltjáról.

A bevándorlók számára talán a legnagyobb szenvedést a saját nagykövetségük hozzáállása okozta. Semmit nem tettek, hogy állampolgáraikat megvédjék az akkorra már nyilvánvaló üldöztetéstől. Valószínűleg Franklin Roosevelt elnök sem ismerhette a szörnyű, teljes igazságot. Nem lehet tudni, hogy az Egyesült Államok közömbössége naivitás volt-e, vagy valamilyen más diplomáciai érdek állt a háttérben.

Miután a második világháború elérte az USA-t, Roosevelt a teljes győzelemre összpontosított, és Sztálin, bármennyire gonosz volt is, a szövetségesévé vált.

1937-re a Szovjetunióba bevándorolt amerikaiak többségét kivégezték, bebörtönözték, elmenekültek vagy halálra dolgoztatták őket a gulágokban.