Két hét után a NASA helyreállította a kapcsolatot a Voyager–2 űrszondával

A küldetésirányítás július 21-én küldött utasításai miatt az űreszköz két fokkal kitért a látóirányból. Ez nem tűnik jelentősnek, de mivel 18,5 fényórás távolságról van szó, ez az eltérés elég volt ahhoz, hogy a földi irányítás elveszítse vele a kapcsolatot.

Korábban is történt már hasonló: 2020-ban a NASA hét hónapig nem tudott kommunikálni vele. Szerencsére az űrszonda fedélzeti számítógépe évente néhányszor automatikus helyreállítást végez. A következő ütemezett helyreállítás október 15-én várható.

Kéthetes szünet után a NASA DSN hálózata fogott egy rádiójelet, és ez reményre adott okot. A vivőhullám jelének érzékelése arra utalt, hogy a Voyager–2 jó egészségnek örvend. A földi irányítók a módosító parancs küldésére a legnagyobb teljesítményű adót vették igénybe egy ausztráliai óriás rádióantennán. A parancs több mint 18 óra alatt érte el az űrszondát, majd újra több mint 18 óra kellett ahhoz, hogy megtudják, sikerült-e a művelet.

Az űrszonda fogadta az utasítást, és a NASA JPL bejelentése szerint újra elkezdett adatokat küldeni. „A Voyager visszatért” – jelentette be Linda Spilker, a projekt kutatója.

A Voyager–1 és Voyager–2 küldetés nemzedékeken átívelő vállalkozás. A Voyager-ikrek a legrégebbi aktív mélyűri küldetések közé tartoznak. Az 1977-ben indított küldetések során a mérnökök a Naprendszer külső bolygóinak ritka együttállását használták ki, és az űrszondák számos szoros közelítést hajtottak végre.

Mindkettő sikeresen elrepült a Jupiter és a Szaturnusz mellett. A Voyager–1-nek sikerült olyan közel elhaladnia a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titan mellett, hogy kiemelkedhetett a Naprendszer fősíkjából. Eközben a Voyager–2 az Uránusz és a Neptunusz vizsgálatára indult. Ember alkotta űreszköz azóta sem közelítette meg ennyire a két gázóriást.

A Voyager–1 és a Voyager–2 jelenleg is a Naprendszert határoló heliopauza és a mágneses hüvely (heliosheath) területén jár. Mindkét űreszközt plutónium hajtja. A küldetéseket a következő néhány évben még biztosan finanszírozzák, bár a szondák gyengülő energiaellátása miatt a mérnökök bizonyos műszereket kénytelenek lekapcsolni. A két küldetés valószínűleg még ebben az évtizedben véget ér. A Voyager–1 a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép irányában, a Voyager–2 pedig a déli Páva (Pavo) csillagkép irányában távolodik tőlünk.

A Naprendszert szintén elhagyó Pioneer–10 és –11 űrszondával jelenleg nincs kapcsolat. Kifelé tart a New Horizons űrszonda is, amely 2015-ben látogatta meg a Plutót és holdjait, majd 2019-ben a (486958) Arrokoth jelű, Kuiper-övben keringő kisbolygót. A Star 37E/48B rakétafokozatok, amelyek ezt az öt küldetést útnak indították, szintén a Naprendszer elhagyására készülnek.

A Voyager–2 űrszonda küldetése még nem ért véget, egyelőre tovább vizsgálja a csillagközi teret.