Megismétlődhet-e a tavalyi augusztus 20-a?

– Idén is megismétlődhet a tavalyi helyzet?

– Augusztus végén gyakorta megélénkül a légkör, így nem zárható ki idén sem egy extrémebb időjárási helyzet, de éppen ezért érdemes majd a megelőző napokban figyelni az előrejelzéseket.

Csonka Tamás meteorológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a legfejlettebb számítógépek mellett milyen bizonytalanságokkal jár az időjárási előrejelzés

Fotó: met.hu

– Miért problémás a veszélyes időjárási helyzetek pontos előrejelzése?

– Alapvetően az időjáráselőrejelzés nagyon sok bizonytalansággal terhelt, mert a légköri folyamatok kaotikus rendszerként viselkednek, amelyeknek az előrejelezhetősége az idővel arányosan csökken. Bizonyos időn túl már csak az úgynevezett klímaátlagot tudjuk mondani, ami a korábbi mérések adott napra vonatkozó tapasztalatai alapján szűrhetünk le. Azt mondjuk, hogy ez a határ a 10–14 nap, ami még modellek segítségével számszerű előrejelzéssel becsülhető.

– Azt gondolnánk, hogy napjaink számítógépei ezeket a kaotikus rendszereket már képesek kiszámítani, ez tévedés?

– Ezt a kaotikus folyamatot egy fizikai törvényeken alapuló összetett matematikai egyenletrendszer írja le. Ebben azonban minden apró rezdülés benne van, akár az emberi beszélgetések hanghullámai, a gravitációs hullámok, amelyek nem feltétlenül szükségesek az időjárás előrejelzéséhez, ám ezek kiszűrése már egyszerűsítést jelent. A másik probléma, hogy ismernünk kellene a légkör állapotát minden egyes pontban, azaz például 50–100 méterenként kellene egy kis meteorológiai állomás, ami a légnyomást, a szelet, a hőmérsékletet méri. Nem beszélve arról, hogy a légkör magasabb szintjeiről is minél több információra lenne szükség, erre úgynevezett rádiószondás méréseket használunk, de ilyen mérőpontokból még kevesebb van, mint a felszínen vagy bójákon elhelyezett mérőállomásokból. Bizonyos pontokon vannak, míg máshol nincsenek, és a Föld nagy részén hiányoznak ezek az állomások, ami azt jelenti, hogy már a kezdeti feltételt sem teljesítjük az előrejelzés pontosságához, hiszen a légkör állapotát sem ismerjük tökéletesen, így tökéletes előrejelzés sem lehetséges. Ez persze az összes paraméterre vonatkozik, mert ha valaki csak arra kíváncsi, hogy a következő napokban lesz-e egy adott helyen csapadék, és mi egy stabil anticiklonnal számolhatunk, akkor számára tökéletes előrejelzést adhatunk, amikor kijelenthetjük, hogy nem lesz csapadék. Ez az oka, hogy a veszélyes időjárási jelenségek előrejelzése ugyanúgy hibákkal és bizonytalanságokkal terhelt, mint egy normál időjárás-előrejelzés.

– A helyi tényezők mennyire bonyolítják a veszélyes helyzetek előrejelzését?

– Alapvetően, hiszen mindenki találkozott már olyan esettel, amikor valahol szakadt az eső, míg néhány száz méterrel odébb egyáltalán nem esett. Ilyenek a nem hidrosztatikus folyamatok, amikor a függőleges gyorsulások befolyásolják az eseményeket. Bográcsozás vagy teafőzés közben egy idő után a folyadék felszínén megjelennek buborékok, el kezd forrni a víz, ám azt, hogy éppen melyik ponton tör a felszínre, azt nem tudjuk pontosan kiszámítani. Hasonló helyzet a légkörben a nyári helyi zivatar, amelynek az esetében gyakran több napra előre is meg tudjuk mondani, hogy egy adott körzetben zivatarok alakulhatnak ki, de azt már nem lehet előre jelezni, hogy Szegeden vagy Békéscsabán következik-e be, délután egy órakor vagy fél órával később. Csak annyit tudunk előre jelezni, hogy egy adott térségben kedvezőek lehetnek a feltételek a zivatarok kialakulásához. Ezt csak egy vagy fél órával az esemény bekövetkezte előtt lehet sokkal biztosabbra mondani. Gyakorta előfordul, hogy egy rendezvényen már látják a zivatarfelhőket, ám mégis elkerüli a helyszínt, mert az áramlás más irányba viszi. Amíg egy zivatarcella nem alakul ki, addig csak a lehetősége van meg, és amikor létrejön, attól kezdve beszélhetünk annak a mozgásáról, erősödéséről, és hogy mikor, mely térséget érhet el. Ugyanakkor gyakran egy adott pontot nem ér el a zivatar, csak a kifutószele érinti, amely csapadék nélkül is rendkívül heves lehet, nagy károkat okozhat.

– Ennyi bizonytalanság mellett hogyan kellene kezelnünk az előrejelzéseket, mit halljunk meg belőle?

– Talán nem is az előrejelzés a legjobb kifejezés, mert ezek nem a jövőben bekövetkező időjárási események pontos leírásai, hanem tudományosan megalapozott becslések. A legtöbb félreértés általában ebből adódik, mert úgy értelmezik a prognózist, mint egy a jövőben biztosan bekövetkező eseményt, ami tévedés. Mindenkinek meg kellene érteni, hogy az előrejelzés ugyan tudományos alapokon nyugszik, de csak becslés lehet.

– Az időjárás-előrejelzés és a veszély-előrejelzés mennyire különbözik?

– A veszély-előrejelzés egyfajta speciális előrejelzés, ami az általánostól eltérő időjárási helyzetekre, szélsőségekre koncentrál. Ha összehasonlítjuk az általános előrejelzéssel, akkor bizonyos kritériumoknak, kategóriáknak kell megfelelniük a figyelmeztetések, riasztások kiadásának. A szél esetében 70 kilométer/órás várható széllökések esetén adunk ki citromsárga, azaz első fokozatú figyelmeztetést, vagy ha már néhány órán belül bekövetkezhet, akkor riasztást. A figyelmeztetés tehát az adott napra vonatkozik, a riasztást pedig lehetőleg az esemény előtt fél vagy háromnegyed órával adjuk ki. Úgy is megközelíthetjük, hogy a figyelmeztetés egyfajta előzetes jelzés, míg a riasztás már biztosabb. Ez a különbség a figyelmeztetés és a riasztás között. Ezzel szemben egy általános előrejelzés esetén azt is megemlítjük, amikor gyenge vagy mérsékelt szélerősség várható, ami a mi klímánkon egy természetes jelenség, olyannyira, hogy még a viharos kategória alsó fokozata (~60-65 km/óra) sem rendkívüli, amiért riasztást kellene kiadni. Persze, nem mindegy, hol vagyunk, vagy milyen tevékenységet végzünk, hiszen egy toronydaruban dolgozva, netán a Balatonon vitorlázva már egy 40 kilométer/órás széllökés is okozhat gondokat, ahogy egy ilyen erősségű szél szép, napos időben is besodorhat egy gumimatracost a Balaton közepére. Ezért a Balatonnál a viharjelzési fokozatok alacsonyabban vannak, hiszen egy érzékenyebb terület, ahol 40 kilométer/óránál van az elsőfokú, 60 kilométernél a másodfokú viharjelzés határa.

– Tavaly augusztus 20-a előtt veszélyes időjárási helyzetre figyelmeztettek, amiért a szervezők lemondták a tűzijátékot, ám a veszélyes helyzet nem következett be, és ezért hatalmas botrány tört ki. Tévesen értelmezték a helyzetet, vagy túl korán kellett dönteni?

– Több nappal augusztus 20-a előtt már látható volt a modellekben, hogy azokon a napokon a légköri feltételek kedvezőek lesznek a záporok, zivatarok kialakulásához, akár nagy területeken is, ami a zivatarrendszerek létrejöttének fontos eleme. Az viszont nem látszott egyértelműen, hogy pontosan melyik nap, melyik időszakában és mely területek fölött alakulhatnak ki a zivatarláncok. Az előrejelzések esetében beszélünk nagyon rövid távú előrejelzésről, amelyek 2–3 órás időszakra terjednek ki, az ultrarövidtáv már 6-12 órát fed le, a rövid távú az 24-36 órára vonatkozik, és van a középtávú, illetve a hosszú távú előrejelzés, sőt úgynevezett szezonális is, de az utóbbi csak azt mutatja meg, hogy egy távolabbi időszakban a szezonálisan várható időjáráshoz képest milyen eltérésekre lehet számítani egy nagyobb térségben. Ez azért fontos, mert egy rövid távú prognózis általában másnap éjfélig szól, és ahogy időben közelítünk az eseményhez, úgy lehet megmondani, hogy a zivatarok súlypontja mely területeken lehet, a Dunántúlon, a Dél-Alföldön vagy az Északi-középhegység térségében, és a nap milyen időszakában. A nagy modellek általában hat óránként frissülnek, a kis modelljeink, amiket a szolgálatnál is futtatunk a legjobb esetben három óránként. Már 19-én is voltak záporok, zivataros tömbök, míg az ünnepnapon, talán már kevesen emlékeznek rá, de délelőtt komoly zivatarok voltak a főváros térségében is, és a modellek túlnyomó többsége azt mutatta, hogy ezek kitartanak a délutáni, késő esti órákig, vagy legalábbis újraképződnek. Az adott rendezvényről a döntést mindig a szervezők hozzák meg, sokféle körülményt mérlegelve, de a végső szót nem a szolgálat mondja ki, mi „csak” megosztjuk az adott pillanatban elérhető legfrissebb meteorológiai információkat. Ebben az esetben az Operatív Törzs döntése a késő délelőtti, déli órákban született meg, akkor hetven, nyolcvan százalék volt a valószínűsége, hogy a tűzijáték idején a térségben zivatarok legyenek. Délután már fokozatosan csökkent a záporok, zivatarok esélye, olyannyira, hogy a tervezett időpont előtt több órával már zöld volt a riasztási térkép Budapest térségében. Ugyanakkor a Balaton térségében még az esti órákban is voltak zivatarok. Olyan elő szokott fordulni, hogy egy ilyen nagy időjárási rendszer, ami aznap délelőtt volt, az később gyengül, majd visszaerősödik, ám az esetünkben éppen ellenkezőleg történt. A korábbi években többször is volt arra példa, hogy a döntéssel kivártak a rendezvényszervezők, és az idő előrehaladtával pontosabb tájékoztatást tudtunk adni. Ebben a helyzetben nyilván azt is figyelembe vették, hogy feleslegesen ne utazzanak sokan a fővárosba. Kisebb rendezvényeknél általában jobban ki tudnak várni, mi tartjuk a kapcsolatot a programok szervezőivel, és akkor már nem csak a numerikus modellekre támaszkodhatunk, hanem a mérésekre is. A veszélyes helyzetek pontos előrejelzésénél az idő a legfontosabb faktor.

– Hasonló helyzetek akár a Balaton-átúszásnál, akár a Kékszalag vitorlásverseny esetében is előfordulnak, ahogy idén is halasztották a tó átúszását, sőt a vitorlások rajtja is csúszott.

– Ezekben az esetekben nem a zivatar veszélyeztette a rendezvényt, hanem a szélerősség, amely mindig kritikusan fontos tényező a Balaton térségében, ahogy erről már beszéltünk. De olyan helyzetek is nemegyszer előfordulnak, amikor a modellekhez képest három, négy órával előbb vagy később érkeznek meg a zivatarok vagy erősödik fel a szél, mert a modell lefuttatásához képest olyan szintű változás történik a légkörben, hogy ilyen eltolódás is teljesen normálisnak nevezhető. A modellek általában egyre jobban megfogják az időjárásváltozás tényezőit, de időben és térben még mindig sok a bizonytalanság.

– Emlékezetes ilyen eset, amikor több esztendővel ezelőtt egy téli napon a meteorológiai szolgálat még térképet is kiadott a másnapi havazás várható mértékéről, ám a ciklon középpontja a vártnál délebbre haladt el az országtól, így csupán a déli országrész havazódott be, és ott is kevesebb hullott a vártnál. Mondhatjuk, hogy a legkorszerűbb eszközök mellett is a végső szót az időjárás mondja ki?

– Nem akartam belemenni a téli időjárási helyzetek elemzésébe, mert olyankor nemcsak a csapadék valószínűsége, hanem annak halmazállapota is apróságokon múlhat. A hócentizés nagyon ki tud fogni a meteorológusokon, hiszen a csapadék mennyisége mellett nem mindegy, hogy mennyi marad meg a havazás eredményeként, hiszen elképzelhető, hogy a magasban már negatív a hőmérséklet, de a talajon csak lassabban vált át, így sok hó hullik, de a talajon mégis alig marad meg belőle valamennyi. Tisztában vagyunk vele, hogy az időjárás-előrejelzés megítélésekor döntő tényező, hogy éppen ott milyen időjárás alakul ki, ahol az előrejelzés felhasználója tartózkodik, hiába jó vagy jobb az előrejelzés egy adott régióra.

– A Kárpát-medence sajátosságai mennyire szólnak bele az előrejelzésekbe?

– A földrajzi adottság fontos tényező, amely a domborzat tagoltságából ered. A Kárpát-medencét az Alpok, a Kárpátok, a Dinári hegység öleli körbe, amelyek jelentősen képesek módosítani a frontok és légköri áramlások mozgását. Lelassíthatják, módosíthatják az útvonalát, felerősíthetik a következményeket, vagy éppen akadályozzák a frontok távozását. A hegyek hatására gyakran hullámokat vetnek a frontok, hiszen nem tudnak olyan sebességgel tovább haladni, mint egy nyílt terület felett. Nem csupán időbeli eltérés lehetséges, hanem bizonyos helyeken csapadéktöbbletet okoz, míg máshol kevesebbet eredményez. Minél gyengébb egy áramlás, annál nehezebb az előrejelzés a Kárpát-medencére, és annál inkább növeli az előrejelzések bizonytalanságát. Az általános bizonytalanságok mellett ez a földrajzi környezet egy extra nehezítést jelent.

– Ezeket a sajátosságokat a modellek mennyire képesek figyelembe venni, mint amilyen a hidegpárna kialakulása is?

– Az elmúlt évtizedben már ezen a területen is sokat fejlődtek a modellek, képesek azzal a jelenséggel számolni, hogy a hegyek által körülölelt térségben megül a hideg, és erre rácsúszik egy melegebb réteg, mert nincs elég függőleges átkeverés a légkörben. Ilyenkor tapasztalhatjuk azt, hogy a hazai hegyek egy része kiemelkedik ebből a hidegpárnából, gyönyörűen süt a nap, és melegebb a levegő, mint az alsó öt-, nyolcszáz méteres területen. A két nagy világmodell persze nehezebben kezeli, hiszen a Föld domborzata nem olyan pontossággal van bennük, mint a valóságban. A finomfelbontású modelleknél már egyre pontosabbak a domborzati számítások is, ezért az áramlatmódosító hatásokat is jobban számításba veszik, nemcsak nálunk, hanem ez a téli félévben hasonlóan hidegpárnás Pó-síkságra vagy a Cseh-medencére is igaz. A globális modellek látványosan fejlődnek, tizenöt-húsz éve még húsz-huszonöt kilométeres körzetekre (úgynevezett rácstávolságra) adtak előrejelzést, most már kilenc kilométeres pontosságra képesek.

– Bizonyára sokak számára emlékezetes még a 2006-os augusztus 20-a, amikor a fővárosi tűzijáték helyszínére lecsapó vihar halálos áldozatokat követelt, mert a rendezvényt a riasztás ellenére megtartották.

– Akkor már előző napon elég egyértelműen adták az előrejelzések a zivatarok érkezését, ám a veszélyjelző rendszer jelentősen eltért a mostanitól, mert még csak régiós szinten lehetett kiadni a figyelmeztetéseket és a riasztásokat. Már előző nap a szöveges előrejelzésben is markánsan szerepelt a heves zivatar esélye, a 80–90 kilométer/órás szél valószínűsége, és ezt folyamatosan aznap is megerősítettük, illetve körülbelül másfél órával korábban kiadtuk a legmagasabb fokú, piros riasztást. A bizonytalanságokat, illetve a zivatarokhoz kapcsolódó veszélyes jelenségek igen egyenetlen térbeli eloszlását azonban jól jelzi, hogy amíg a belvárosi állomáson a tűzijáték idején 110–120 kilométeres szelet mértünk, addig más budapesti mérőállomások Újpesten vagy Pestszentlőrincen 75-ös széllökést sem mértek. A főváros már elég nagy terület ahhoz, hogy még egy kiterjedt zivatar esetén is egészen eltérő jelenségekkel találkozhassunk az egyes kerületekben. Akkor kommunikációs hiba miatt akadtak el az információk, és akkoriban még nem volt egy olyan operatív törzs, amely gyors döntéseket is tud hozni. Erre vezethető vissza a probléma, mert az információk már akkor is bárki által elérhetőek voltak a világ bármely pontján. Elérhető volt az előzetes figyelmeztetés, és kint volt a közvetlen riasztás is. Azóta a kiemelt eseményeket megerősítetten figyelik, és valós idejű információkat kapnak a várható időjárási eseményekről a döntéshozók, akik ezek tudatában dönthetnek.