Krónika
Karnyújtásnyi közelségben Hunyadi Mátyás földi maradványainak azonosítása
A Magyarságkutató Intézet koordinálásában folyó vizsgálatnak ugyanis sikerült meghatároznia a Hunyadi–Corvin-dinasztia két utolsó férfi tagjának, Mátyás fiának és unokájának, Corvin Jánosnak, illetve Corvin Kristófnak az azonosságát, így várható, hogy a még mintegy háromszáz megvizsgálandó csontanyagban hamarosan sikerül beazonosítani az egyik legnagyobb magyar király földi maradványait.
Székesfehérvári királydrámák két felvonásban
A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika a középkori Magyar Királyság történetében kiemelt közjogi és szakrális szerepet játszott. A még Szent István által alapított és később az Árpád-házi, az Anjou, valamint a Hunyadi–Corvin-dinasztiák idején kibővített bazilika volt ugyanis a mindenkori magyar királyok koronázótemploma, Orseolo Péter 1038-as trónra kerülésétől kezdve I. (Habsburg) Ferdinánd 1527. november 3-án történt magyar királlyá koronázásáig.
Már a 11. századtól elterjedt az a szokás, hogy a mindenkori uralkodók és közvetlen családtagjaik a haláluk után a koronázóbazilikába temetkeznek.
Összesen 15 magyar király, köztük Szent István, Könyves Kálmán, III. Béla, Anjou Károly Róbert, I. (Nagy) Lajos, valamint a magyar koronát elsőkét viselő Habsburg, I. Albert, Hunyadi Mátyás, és a Mohácsnál tragikus körülmények között hősi halált halt II. Lajos király is többek közt itt lett eltemetve.
Az utolsó koronás fő, akit a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában helyeztek örök nyugalomra, az 1540. július 17-én elhunyt I. (Szapolyai) János király volt. Amikor Szulejmán szultán 1543. szeptember 3-án elfoglalta Székesfehérvárt, noha a város lakosságát súlyosan megbüntette, de a koronázóbazilikát meghagyta a keresztény istentiszteletek számára. Az első királysír, ami a török megszállás áldozatául esett. I. János sírhelye volt.
A szultán személyesen megparancsolta, hogy az 1538-as váradi béke, vagyis az „árulás" megbosszulásaként „a gyehennára jutott áruló gyaur, az átkozott Jankó” vagyis I. János király földi maradványait vessék szemétdombra.
1545-ben a helyi lakosság fellázadt az oszmán megszállók ellen.
A lázadást azonban leverték, és Ahmed bég a zendülés büntetéseként elvette a „gyauroktól" a szent templomot. A török katonaság összetörte és kidobálta a bazilika bútorzatát és kegytárgyait, valamint ekkor fosztották ki a királysírokat is.
A teljes cikket IDE kattintva olvashatja az Origo.hu-n.
