Krónika

Egy kérdést tisztáztak a Loch Ness-i szörny legendájával kapcsolatban

A skóciai Loch Ness-tóban lakó szörny legendája régóta foglalkoztatja az embereket, a történettel kapcsolatban az idők során több magyarázat is született – olvasható a Pecaverzum.hu-n.

Egy kérdést tisztáztak a Loch Ness-i szörny legendájával kapcsolatban
A Loch-Nessi-i szörny szobra a Loch Ness Centre & Exhibitionben
Fotó: Wikipedia

Egy, a közelmúltban megjelent tanulmányban Floe Foxon, a Pinney Associates munkatársa az egyik népszerű elmélet valószínűségét vizsgálja – írja a ScienceAlert nyomán a 24.hu.

A kutató arra jutott, kicsi az esély arra, hogy Nessie észleléseinek hátterében hatalmas angolnák állnak.

„A közkeletű felfogással ellentétben a folklór és a zoológia metszéspontja alkalmas a tudományos elemzésre, és értékes betekintést nyújthat az antrozoológiai jelenségekbe” – magyarázza a szerző vizsgálati megközelítését.

A Loch Ness-i szörny legendája igazán az 1930-as években kezdett el kibontakozni. Idővel egyre több állítólagos megfigyelés történt, a szemtanúk szerint az állat egy plezioszauruszra vagy tengeri kígyóra hasonlít.

Az új-zélandi Otagói Egyetem genetikusa, Neil Gemmell 2018-ban csapatával kiterjedt mintavételezést folytatott a tóban, majd a környezeti DNS alapján elkészítették a vízben előforduló fajok adatbázisát.

Az eredmények azt mutatták, hogy az európai angolna nagy számban van jelen a Loch Nessben – a szakértők korábban is tudták, hogy a faj megtalálható a tóban.

Gemmellék arra jutottak, hogy az emberek talán hatalmas angolnákat néztek szörnyeknek. Foxon a közelmúltban a tóból és Európa más vizeiből kifogott angolnák információit elemezte, hogy kiderítse: mekkora eséllyel lehet igazán nagy példányokra bukkanni.

A kutató több mint húszezer egyed adatait vizsgálva megállapította, hogy a legnagyobb kifogott európai angolna 0,93 méter hosszú volt, a faj maximális hossza pedig 1,3 méter lehet. Nessie átlagos méretét ezzel szemben 6,1 méterre szokták becsülni.

„A Loch Nessben egy nagy angolna megtalálásának esélye körülbelül 1:50.000 egy 1 méteres példány esetében, ami a Loch Ness halállományát tekintve észszerű, és arra utal, hogy a kisebb, ismeretlen állatok egyes észlelései nagy angolnáknak tudhatóak be. A 6 méternél hosszabb példányok megtalálásának valószínűsége azonban lényegében nulla, ezért az angolnák valószínűleg nem felelősek a nagyobb állatok megfigyeléseiért” – összegzett a szakértő.

Kapcsolódó írásaink