Krónika
„Köszönöm, Istenem, hogy élek” – Egy éve halt meg majdnem Béres Anett a tudatmódosító teaszeánszon
Egy éve történt, hogy borzalmas állapotban találtak rá az egykori valóságshow-szereplőre
Repül az idő: már egy éve annak, hogy Béres Anett részt vett azon a rosszul végződő teaszeánszon, amely kis híján az életébe került. Az egykori valóságshow-szereplő tavaly nyáron végig kórházban volt, ezért az ideit duplán szeretné kiélvezni.
Konkrét terveim nincsenek a nyárra. Egyet biztosan mondhatok, külföldre nem megyek! Szeretném kihasználni itthon a nyarat, hiszen olyan rövid ideig tart. Nemrég a Balatonon tölthettem egy kis időt, végre napozhattam is. Azon viccelődtünk a barátaimmal, hogy mennyire fehér a bőröm – mesélte Anett korábban a terveiről Borsnak.
A gyönyörű modell a tavalyi tudatmosósító szeánsz óta – amelyen egyébként barátnőjével, Sáfrány Emesével vett részt – két szülinapot is ünnepel, hiszen már azt is beleszámolja, amikor súlyos állapotban rátaláltak. Anett erről egy hosszabb bejegyzést is megosztott kedden az Instagram-oldalán.
Ma van a 2. szülinapom! Ma egy éve, hogy megtalált az a kedves ember, és ilyenkor már kórházban voltam! A mai reggelemet a templomban kezdtem! Hálát adtam az Istennek, hogy vigyázott rám!
– kezdte az egykori valóságshow-szereplő a lapozós posztjában, majd elmeséli, hogy Sáfrány Emesével azért vállalkoztak a tavalyi szeánszra, hogy megváltoztassák az életüket, de ő már az elején érezte, hogy valami baj fog történni.
„Soha nem fogom elfelejteni azt a napot! Aztán jött a fekete leves! Az életem megváltozott, de nem úgy ahogy szerettem volna! Nagy bajba sodortam magam! Ennek a napnak még most is hordozom a sebeit és a fájdalmait! Fogalmam nincs hogyan csináltam végig ezt az egy évet! Akkor elképzelhetetlen volt, hogy valaha egészséges leszek! Szóval amiért mentünk, az megtörtént, az életem megváltozott, de nem úgy, ahogy szerettem volna – teljesen máshogy!”
– fogalmazott Anett, aki azzal zárta a posztját, hogy mindenkinek köszönetet mondott, aki ebben a nehéz időszakban mellette volt.
Köszönöm, Istenem, hogy élek köszönöm, hogy majdnem egészséges vagyok, köszönöm hogy, megismerhettem ilyen jólelkű ápolókat, profi orvosokat, és rengeteg embert akik mellettem voltak, akik a mai napig segítik a rehabilitációmat! Köszönöm a családomnak és a barátaimnak, hogy kitartottak mellettem, az anyukámnak, hogy négy hónapig ápolt a kórház után, és gondoskodott rólam! És Nektek is köszönöm, akik követtek engem, és aggódtatok értem!
