Krónika
Keserű szájízzel az igazi!
A II. világégés idején a pilóták napi adagja közé tartozott egy tábla étcsokoládé. Ám mielőtt arra gondolnánk, hogy ez amolyan jutalomfalatként dukált az érintetteknek, rögvest leszögezzük: a nyalánkságot kötelező volt fogyasztani, ugyanis segítette a koncentrációt, gyorsabbá tette a reflexeket és az emésztésnek is használt.
Zárójelben érdemes megjegyezni, hasonló okokból etettek muszájból minden nap egy répát az éjszakai vadászgépek személyzetével. Az e zöldségben lévő vitaminok ugyanis segítik a sötétben való tájékozódást. De ez most még akkor sem érdekes, ha répából is lehet sütni tortát.
A hozzáértők szerint a Lajtától Keletre főleg a tej, míg Nyugatra az étcsoki a menő. Persze ez mára csöppet módosult, de azért nagy vonalakban mégis igaz. Az önként adódó „miértekre” nincs szabatos válasz – olyannyira, hogy egy-egy falat belga praliné mellett maguk a szakemberek is képesek órákig elvitatkozni e fogas kérdésen.
A csoki, pláne ha „ét” tehát jó, s bár ma rengetegfélét lehet kapni belőlük a boltokban, ez nem volt mindig így.
Az elsőrangú keserűségek kedvelői úgy három évtizede csak esetlegesen juthattak hozzá az étcsokik Szent Gráljához, a belga pralinéhez. Ugyanis anno, a piacgazdaság térhódítása előtt itthon ilyesmit nem, vagy csak roppant elvétve és drága pénzen, esetleg az úgynevezett valutás boltokban árusítottak. Így érthető, hogy valódi ünnepnapnak számított, amikor egy-egy, a szóban forgó Benelux államot megjárt rokon a vámosok szigorú tekintetét kikerülve tömött csomagokkal végre hazaérkezett.
Szerencsére ma már nincsenek ilyen problémák, s Belgiumig sem kell elutaznunk, ha egy kis édes keserűségre vágyunk.
Az igazi gurmanok korunkban egyébként lassan csak számokkal kommunikálnak. A szerényebbek a 70-et részesítik előnyben, a bátrabbak a 77-et, míg az igazán merészeknek a 80 vagy a fölötti értékek valók. E jelek amúgy egyszerűen mondva az étcsokik keserűségi fokát jelölik.
Visszakanyarodva a sötét színben játszó táblás finomságokhoz az előbb említetteken túl még két, túlzás nélkül jelentősnek mondható hasznukat érdemes felemlegetni. Ezek közül a fontosabb, hogy az alapanyag, azaz a kakaóbab számos antioxidánst tartalmaz, mely tudvalevőleg a rák legádázabb ellenfele. A másik fontos tény; az étcsokoládé kimondottan jót tesz a szívnek. Ma már egyenesen ott tartunk, hogy sok esetben az orvos „írja fel” receptre a napi ötven-száz grammos adagot.
Természetesen itt sem szabad túlzásokba esni! Hiszen ahogy a zsákszámra bevitt aszpirin sem ígér sok jót a jövőre nézve, ugyan ez áll az említett termékre is.
De egy-egy falat belefér. Helyesebben mondva sokkal inkább ránk fér ebben a stressze világban.