Belenéztek a haldoklók agyába, és kiderült, miért látnak fényt az alagút végén

A tudósoknak tavaly sikerült rögzítenie először részletesen egy haldokló ember agyhullámait; az ún. gamma-hullámok látványos kiugrását figyelték meg, de más frekvencia változásokat is észleltek – írta meg az Origo.

Egy új tanulmány elkészítésekor újabb létfenntartó gépekről levett haldokló emberek agyába pillantottak be, és négy emberből kettőnél ismét ideiglenes, ám igen jelentős jelentős gamma-hullám aktivitást észleltek.

Jimo Borjigin neurológus és munkatársai 2013 óta keresik a haldokló emberi agyban a párhuzamot azzal, amit patkányokban már észleltek mesterségesen előidézett szívmegállás után. A patkányok agyműködése a szívmegállás során hatalmasat ugrott, messze meghaladva az ébrenléti állapot agyi aktivitásának szintjét. A szakértők úgy vélik ezek a halálközeli élmények biológiai jelei lehetnek, amelyeket sok szívmegállást túlélő ember is átélt már korábban.

Ezek az eredmények arra ösztönöztek minket, hogy megvizsgáljuk a haldokló betegek agyának idegi aktivitását a létfenntartó gépekről való lekapcsolás előtt és után – írta Borjigin a most megjelent publikációban.

A kutatócsoport a Michigani Egyetemhez tartozó Michigan Medicine kórház neurointenzív osztályán elhunyt betegek eseteit vizsgálta 2014-ig visszamenőleg.

Négy olyan betegre összpontosítottak, akik szívmegállás után kerültek kómába. Miután már nem volt esély arra, hogy valaha felépülnek, lekapcsolták őket az életfenntartó gépekről. Ekkor két páciensnél a gamma-hullámok fellobbanását állapították meg, amelyek az EEG-felvételeken is kiválóan látszottak.

Ezek a gamma-hullámok azokon az agyterületeken jelentkeztek, amelyek a tudatos agyi működéssel, vagyis az ébrenléti állapottal és az álmodással voltak összefüggésben.

A megfigyelt mintázat olyan embereknél is jelentkezni szokott, akik rohamot élnek át (noha ennek lehetőségét jelen esetben kizárták), illetve vizuális hallucinációkat és testen kívüli élményt érzékelnek.

A halál közeli élményekről szóló első ókori leírások már több ezer évesek, ám a jelenség modernkori fogalmát csak 1975-ben alkotta meg egy amerikai pszichiáter, Dr. Raymond Moody. Dr. Moody nagyszámú esettanulmány illetve a halál közeli élményt átéltekkel készített számos riport alapján megírt „Life after life" (Élet az élet után) című könyvében tizenegy olyan visszatérő látomást azonosított, amelyről a klinikai halál állapotából visszatért valamennyi, és általa kikérdezett páciens beszámolt.

Az egyik leginkább visszatérő motívum a sötét alagút végén megjelenő fényjelenség, amelyet rengeteg túlélő érzékelt.

Noha a teljes magyarázathoz további vizsgálatok szükségesek, a gamma-hullámok kiugrásának rögzítése jelentős előrelépést jelenthet a jelenség megértésében.