Krónika
Kilencven éves lesz Vadász György Kossuth-díjas építész
Ötéves korában kapta első tervezői feladatát, egy csőszkunyhó megrajzolását
Építészcsalád sarjaként jött a világra Budapesten. Gyermekkorában zongoraművésznek készült, de nem tudta kivonni magát édesapja, Vadász Mihály, a Bauhaus jelentős hazai építészének hatása alól.
Ötéves korában tőle kapta első tervezői feladatát, egy csőszkunyhó megrajzolását.
Építészi vénája már ekkor megmutatkozott, ráérzett az egyszerűnek tűnő feladatban rejlő finomságokra. Később egyre jobban tetszett neki a felismerés, hogy az építészet valaminek a létrehozása, teremtés, ezért az interpretáló zongorázás helyett ezt a művészetet választotta.
Építészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte meg 1957-ben, tanárai közül Jánossy Györgyöt tekinti legfontosabb mesterének.
Első munkahelyén, a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál (BVTV, később BUVÁTI) Boros Zoltán műtermében dolgozott, majd 1957–64 között az Ipari Épülettervező Vállalat (IPARTERV) csoportvezető építésze lett. 1958–61 között elvégezte a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) Szendrői Jenő által vezetett Mesteriskoláját, ahol 1978-tól több évtizeden át tanított. 1985-től címzetes egyetemi tanárként nevelte a fiatal építésznemzedékeket.
1964–85 között a BUVÁTI szakosztály-, majd osztályvezető építésze volt, 1983-ban a Budapesti Városvédő Egyesület vezetőségi tagja lett. 1983–87 között Baján, 1986–98 között Pásztón töltötte be a városi főépítészi posztot. 1985–88 között az Artunion Széchenyi Építőművész stúdiót, majd 1989–90-ben a PÉCSITERV budapesti irodáját vezette. 1991-ben megalapította saját építészirodáját, a Vadász és Társai Építőművész Kft-t.
A műhelyben a mai magyar építészet közép- és fiatal generációjának számos tagja dolgozik, a családi tradíciót újabb generációk viszik tovább.
A Vadász Architect stúdió vezetését 2000-ben kisebbik fiának, Vadász Bence Ybl-díjas építésznek adta át. Kollektívájuk 2000-ben a zsűri egyöntetű szavazatával megnyerte az új Nemzeti Színház építésére kiírt pályázatot, de végül nem az ő tervük valósult meg.
Vadász György rendkívül sokoldalú, stílusirányzatokhoz nem kötődő művész, aki a világ visszatükröződéseinek változása szerint alakítja eklektikus alkotói stílusát.
Tervezéskor magában az építészeti tájban gondolkodik, az építészet és természet harmonikus egymáshoz kapcsolódásának megteremtésére, az épületek bensőségességgel való megtöltésére, az építészet és a képzőművészet összhangjának megteremtésére törekszik. Az épületek megálmodása mellett bútorokat, szobabelsőket, üzletbelsőket is tervezett, verseket írt, képzőművészeti alkotásai is figyelemre méltóak.
A művészeti együttműködésben az építészetet a képzőművészeti alkotások egyenrangú partnerévé emeli.
Ezt tükrözik a mohácsi Nemzeti Emlékhely (1976) és a muhi csata emlékparkja (1991), illetve az 1984-es Velencei Biennále magyar pavilonjában Varga Imre szobraihoz tervezett installációja is. Munkái közül a legismertebbek a budapesti Tétényi úti kórházpavilon (1971), a budapesti Medosz-székház (1975–79), a Gellérthegyi víztároló (1975–81), a Gellért szálló pezsgőfürdője (1975–79), a zalaegerszegi városközpont csipkeházai (1976–80), a bajai városközpont (1986–90), a budai Vár Koldus-kapuja (1995). Az ő koncepciója alapján született meg a 2000-es hannoveri Expo fődíjas magyar pavilonja, a 2011-ben megnyílt újlipótvárosi Radnóti Miklós Művelődési Központ (RaM), illetve számos nívódíjas családi ház és lakóépület (a Péterhegyi lakópark, Baja új épületei a Szentháromság téren és a Grauaug Ármin utcában, villa a budai Bérc utca 10-ben).
Számos tervpályázat díjazottja volt.
Sokszor tervezett társtervezővel, köztük több ízben – a korszakban kevéssé jellemző módon – női építészekkel is. Munkásságát rangos kitüntetésekkel ismerték el. 1972-ben Ybl-díjat, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 1998-ban Kossuth-díjat, 2002-ben Steindl Imre-díjat, 2011-ben Prima Primissima díjat kapott. 2014-ben a nemzet művészévé választották, 2019-ben Pro Urbe Budapest díjjal, 2022-ben a Magyar Művészeti Akadémia építészeti tagozati díjával tüntették ki. 1999-ben tudományos fokozatot, DLA doktori címet szerzett, aranydiplomáját 2007-ben vette át.
1985-ben Bódy Gábor portréfilmet készített róla, amelyet egy monográfia és további filmek is követtek. Vadász György maga így vallott szakmai ars poeticájáról:
„Fontos, hogy beleborzongjak, amikor rajzolom, és látom, ahogy a síkból fölguggol, térdel, majd lábra áll, végül megvalósul az elgondolásom.”
