Újra nekifutnak a dodó felélesztésének

Ismét elővette a „dodókártyát” egy biotechnológiai vállalat – írta meg a világ legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature. Mint olvasható, a texasi székhelyű Colossal Biosciences korábban azzal került be a hírekbe, hogy életre keltené az erszényesfarkast (Thylacinus cynocephalus), illetve több, a gyapjas mamut tulajdonságival bíró elefántokat hozna létre.

A remetegalambok (Raphus cucullatus) röpképtelen madarak voltak, s a tizenhetedik század végén tűntek el az Indiai-óceánban található Mauritius szigetéről. A dodók mára az emberiség természeti világra gyakorolt ​​negatív hatásainak jelképévé váltak.

A vállalat eddig kétszázhuszonötmillió dollár (80,325 milliárd forint) befektetést gyűjtött össze. A Nature – tőle csöppet szokatlan módon – megjegyzi, ebben az összegben mások mellett Paris Hilton pénzeszközei is szerepelnek.

A lap aláhúzza, a Colossal tervei a genomszerkesztés, az őssejtbiológia és az állattenyésztés terén elért hatalmas fejlődésen múlnak, így a siker korántsem biztos. A vállalat amúgy a dodó legközelebbi élő rokonával, a sörényes galambbal (Caloenas nicobarica) indulna. Úgy tervezik, hogy a magzati állatból izolálják és tenyésztik ki a szükséges csírasejteket – majd a tudósok olyan eszközökkel szerkesztenék ezek DNS-szekvenciáját, amelyek megfelelnek a dodókénak. (Ez az úgynevezett CRISPR-eljárás.)

A kapott „eredményt” azután egy pótmadárfaj embrióiba illesztik be, hogy kiméra állatokat hozzanak létre – amelyek mindkét fajból származó DNS-sel rendelkeznek. Utóbbiak már „dodószerű” tojásokat és spermiumokat termelnének –, és így létrejöhetne a hasonmás.

Persze a kérdés fennáll, ezek vajon mennyire hasonlítanának egy olyan szárnyasra, amelyből csak pár csontváz, néhány toll és pár rajz maradt fönt?

A remetegalamb vesztéhez hosszú út vezetett. Magát Mauritius szigetét feltehetően már a 10. századi arab és maláj hajósok is ismerték, és 1505-ben a portugálok is kikötöttek itt. Ám mindezek még nem voltak nagy hatással a faunájára. A nagy változások akkor kezdődtek, amikor holland telepesek költöztek oda 1638-ban, mivel azt támaszpontként használták a Távol-Keletre vezető kereskedelmi hajózásban. Innét datálva a dodók 1690-re kipusztultak.

Annak ellenére, hogy húsuk zsíros és rágós, így szinte élvezhetetlen volt, a szigeteket felkereső utazók néha vadásztak rájuk. Az emberrel szemben bizalmas madarak nem futottak el a partra szálló hajósok elől.

Kihalásukat a félénkség teljes hiánya és legfőképpen a telepesek által behurcolt és később elvadult háziállatok (például disznók, kutyák, makákók) és patkányok okozták, amelyek felfalták a földön fészkelő madarak tojásait. Hozzájárulhatott kihalásukhoz élőhelyük, az őserdők tönkretétele, hiszen a fákat kivágták, és helyükön ültvényes gazdálkodásba kezdtek.

A különös formájú szárnyas felkeltette a korabeli európaiak érdeklődését, ezért sok példányt elszállítottak, ahol főleg vásári látványosságként mutogatták őket, illetve múzeumokba kerültek.