A férje ölte meg Bajor Gizit

Bajor Gizi nagyapja Görgei vezérkari főnöke volt, nagymamája Weiss von Hortenstein bárónő. Sváb gyökerekkel rendelkező édesapja, Beyer Marcell kint nevelkedett Németországban. A bányamérnök foglalkozású férfi barátai unszolására otthagyta a jó állását, és a budapesti Kálvin téren átvette a régi jó hírű Báthory-kávéházat – ám a projektbe hamarosan belebukott és a Beyer család ínségbe jutott. Édesanyja a szlovén–olasz származású Valenčič Ágnes volt.

Bajor Gizi az Angolkisasszonyoknál nevelkedett, majd a família anyagi összeomlása után tőlük a színitanodába ment, anélkül hogy erről szüleit értesítette volna. A színiakadémiában elszavalta Szép Ernő egyik versét, és azonnal sikert aratott. Így került 1911-ben a Színművészeti Akadémiára, ahol 1914. március 28-án vizsgázott Szigligeti Ede Nőuralom című művében. Ismét nagy sikert aratott, a Vígszínház szerződést ajánlott neki azonnal, de Tóth Imre nem engedte — megtartotta a Nemzeti Színháznak, és első fellépése a Kicsinyek című vígjátékban volt.

Az intézménynek két évad kivételével (1924–1925: Magyar Színház) haláláig tagja maradt.

Élete során több férje is volt – így például 1920-ban Vajda János Ödön ügyvéddel, majd a válásuk után 1929-ben Paupera Ferenc országgyűlési képviselővel, a Földhitelbank vezérigazgatójával kötötte össze életét. Germán Tibor fül-orr-gégész, egyetemi tanár 1933-ban vette feleségül Bajor Gizit.

A háború során nem kis kockázatot vállalva zsidókat és menekülteket bújtattak. Bajor Gizi élete során számos kitüntetést kapott – így például a háború előtt a Corvin-koszorút majd pedig 1948-ban a legelső Kossuth-díjak egyikét.

Halála 1951. február 12-én következett be, amikor a megzavarodott férj, Germán Tibor attól félve, hogy feleségét súlyos betegségek (siketség és agydaganat) fenyegetik, halálos adag morfiummal megölte, majd magával is végzett.