Krónika
530 éve indult az első hajó az újvilág felé
Az itáliai származású Kolumbusz gyermekkorát apja mellett töltötte, aki posztókészítő volt Genovában. Később az Oszmán Birodalom terjeszkedésével a város jelentős piacot veszített, a kereslet pedig csökkent. A korabeli feljegyzések is arról tanúskodnak, hogy a család anyagi helyzete Kolumbusz születése után rosszra fordult, később azonban sikerült a felgyűlt tartozásokat részben rendezniük, a család pedig átköltözött Savonába.
Arról még a Kolumbusz-szakértők is vitatkoznak, hogy mikor is volt pontosan az ifjú felfedező első hajóútja, az azonban biztos, hogy 1473-ban szakított a családi hagyományokkal, és az ötven nagy hatalmú Genovai nemzetség egyike, a Centurione karolta fel, és megbízásaikat teljesítve kezdte meg tengerész pályafutását.
A sorsdöntő felfedező utat megelőzően Kolumbusz a portugál és a spanyol korona szolgálatában is állt. Első útjával az új világba azonban hivatalosan is megkezdődött a spanyol kokvisztádorok kora 1492-ben.
Az útra éppen 530 évvel ezelőtt került sor. Kolumbusz és zászlóshajója Santa María, valamint az azt kísérő két karvellatípusú hajó, Niña és a Pinta augusztus 3-án húzta fel a horgonyt, és indult útnak Odiel- és a Tinto-folyó összefolyásánál lévő Saltés-zátonytól.
Az út első fele a Kanári-szigetekig hat napig tartott, azonban a Pintával akadtak gondok, így kénytelenek voltak szeptember elejéig a időzni a szigetcsoportnál. A szükséges javítások elvégzése után szeptember 16-án elérték a Sargasso-tengert, amelyet október 5-én hagytak el. A hajók október 7-éig nyugat felé haladtak, de akkor a kapitány irányt változtatott és nyugat–délnyugat felé ment tovább.
Októberben 11-én a szárazföld közelségének jelei jelentkeztek: nádtöredéket, tüskebokorágat piros bogyókkal és faragott pálcát láttak a tengerészek a víz tetején úszni. Következő nap éjszaka a hajók elérték a Bahama-szigeteket.
A Bahama-szigetek füzérének keleti szegélyén, a szigetsor kellős közepén fekszik a Guanahani-sziget. A sziget hossza kb. 12, szélessége 3–5 mérföld, közepén egy nagy tó található, amelyet sok apró tó vesz körül. A sziget lakott volt. A helyi lakosokat az admirális indiánoknak nevezte el, ők lukajoknak nevezték magukat. A tainók családjához tartoztak. Ez a nép élt a Nagy-Antillákon, Kuba és Haiti-szigetén is. Később az admirális ünnepélyes szertartás keretében birtokba vette a Guanahani-szigetet, és San Salvador (Szent Megváltó) névre keresztelte.
Kolumbusz a környező szigetvilágok felfedezését követően hazatért, és még három alkalommal vezetett utat az általa felfedezett új világba. Kolumbusz felfedezése európai szempontból majdnem kétszeresére tágították a lakott föld területét.
Az admirális élete végén már betegeskedett, 1506. május elején Valladolidba utazott. 1506. május 19-én végrendelkezett, majd május 20-án elhunyt. Hamvait Valladolidból Sevillába vitték.
Habár Kolumbusz maga még élete végén sem tudta, hogy egy új kontinenst fedezett fel, halála után nem sokkal már nyilvánvaló lett, a felfedező nem Indiában ért célba, hanem egy teljesen új világot fedezett fel, új távlatokat nyitva ezzel az emberiség számára.
