Krónika

Fuss az életedért, hogy megmutasd, nem félsz a bikáktól

A pamplonai bikafuttatás nyolcszázhetvenöt méterének megtételéhez gyors reflexekre és jó erőnlétre van szükség

Az észak-spanyolországi Pamplonában holnap kezdődik a San Fermín Fesztivál, amelyet fő látványossága, a bikafuttatás tett világhírűvé.

Fuss az életedért, hogy megmutasd, nem félsz a bikáktól
Minden évben rengetegen kerülnek kórházba kisebb-nagyobb sérülésekkel
Fotó: AFP/Jaime Reina

A legenda szerint Pamplona első püspöke, Szent Fermín egy római szenátor kereszténységre áttért, jámbor lelkű fia volt, akit 303-ban Amiens-ben fejeztek le. A mártírhalált halt püspök lett Pamplona védőszentje. Ereklyéinek egy része 1196-ban került vissza Franciaországból szülővárosába, ahol ettől kezdve október 10-én tartották az ünnepét. Az időpontot a zord őszi időjárás miatt 1591-ben július elejére, a hagyományos állatvásárok idejére tették át, amikor a jószágaikat a városba hajtó marhakereskedők bikaviadalokat is tartottak. A két esemény összekapcsolásából született, eleinte kétnapos Feria de San Fermín egyre hosszabb ideig tartott, és a 17. századtól a bikafuttatással bővült.

A napjainkban már kilencnapos ünnep a múlt században Ernest Hemingway révén vált világhírűvé. A Nobel-díjas amerikai író 1923-ban látta először a bikafuttatást (encierro), amelynek 1926-ban megjelent, Fiesta (A nap is felkel) című regényében állított irodalmi emléket. Műve felkeltette az érdeklődést a látványosság iránt, amelyre ma már özönlenek az emberek.

A kétszázezer lakosú Pamplona utcáit ilyenkor egymilliónál is több turista lepi el. A fesztivált július 6-án délben, a városháza erkélyéről kilőtt rakétával (chupinazo) nyitják meg a tengerként hullámzó, hagyományos baszk viseletbe (fehér ruha, nyakba kötött piros kendő és piros derékszalag) öltözött tömeg előtt. A következő nap reggelétől aztán naponta több ezer helybéli és turista bizonyítja bátorságát, és kockáztatja könnyelműen az életét a híres-hírhedt bikafuttatásokon.

Reggel nyolc órakor rakéta fellövésével jelzik, hogy a karámból kiengedték a viadalra szánt hat felajzott bikát. A hatmázsás kolosszusok előtt futók csupán egy összetekert újsággal „felfegyverkezve” rohannak végig az óváros kordonokkal védett, szűk utcácskáin. A bikaviadal-arénáig mindössze 875 métert kell megtenniük, de a három-négy percig tartó futás így is életveszélyes.

A szabályok szerint a résztvevőknek tizennyolc évnél idősebbnek kell lenniük, alkoholt nem fogyaszthatnak, csak a bikával azonos irányba futhatnak, nem ingerelhetik az állatokat, és a futás alatt szelfik készítése is tilos. A résztvevőknek erős idegzetre, gyors reflexekre és jó erőnlétre van szükségük, de az sem árt, ha a szerencsével nem állnak hadilábon, hiszen a néhány ezer fős tömegben sok tapasztalatlan turista tolong, akik gyakran dorbézolással töltötték az éjszakát. 1910 óta 16 ember vesztette életét a szűk utcákon, a kisebb-nagyobb sérülések száma minden évben eléri a százat. Az útvonal mellett ötvenméterenként elsősegélypontokat állítanak fel.

Az arénába befutó bikák egymástól elkülönített karámokban várják sorsuk beteljesülését. Fél hétkor elkezdődik a nap másik nagy látványossága, a bikaviadal (corrida). A viadalra szánt bikákat (toro bravo) minden évben nagy gonddal választja ki egy külön bizottság, az állatok tenyésztésére egy egész ágazat szakosodott, jellemző tulajdonságaik tenyészetenként különböznek.

Kapcsolódó írásaink