Krónika
Irinyi találmánya előtt életveszélyes volt a gyufák használata
Más gazdagodott meg a magyar feltaláló világra szóló ötletén
Ma 205 éve született Irinyi János vegyész, a biztonsági gyufa feltalálója. Egyebek mellett Debrecenben is tanult, de kémiai ismereteit a bécsi Politechnikumban szerezte. Utóbbi helyen Meissner Pál neves erdélyi szász gyógyszerész és kémikus egyik sikertelen előadását látva alkotta meg a zajtalan és robbanásmentes biztonsági gyufát – amely egyben a világhírnevet is elhozta számára.
Gyufát természetesen Irinyi előtt is használtak – a kínaiak például már az ötszázas években kénnel átitatott fenyőpálcikákkal lobbantottak tüzet –, ám a modern eszköz feltalálása a 19. század elejére esik. Az első kereskedelemben kapható gyufát John Walker angol vegyész alkotta meg 1827-ben. E termék esetében a legfőbb gondot az jelentette, hogy a termék a hozzá mellékelt dörzspapír segítségével nehezen, míg siker esetén robbanásszerűen égett, és a láng nagysága kiszámíthatatlan volt, és mindehhez igen markáns szag is tartozott.
Három évre rá a francia Charles Sauria fehérfoszfort adott a fapálcák végére kent elegyhez, amely ugyan simább gyulladást eredményezett, és csökkentette a kellemetlen szagokat is – ám mivel a fehérfoszfor rendkívül gyúlékonynak bizonyult, az egyes szálakat légmentesen kellett tárolni. További súlyos gondot okozott, hogy a gyártóüzemek munkásai tömegesen kaptak foszformérgezést, illetve sokan követtek el a mérgező anyaggal öngyilkosságot.
Irinyi ötlete abban állt, hogy a gyufa fejében lévõ fehérfoszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte. A foszfort meleg vízben oldotta fel, majd a kicsapódott szemcséket ólom-szulfiddal és gumiarábikummal elegyítette. A fenyőfa gyufaszálak fejét a képlékeny masszába mártogatta, majd hagyta keményre száradni. Találmányát és a gyártási jogokat eladta Rómer István bécsi gyógyszerésznek, aki annak gyártásán meggazdagodott, míg Irinyi szegénységben halt meg 1895-ben.
A fehérfoszformentes, vörösfoszforos gyufát 1845-ben Anton von Schrötter osztrák kémikus fedezte föl. A fej ezt követően immár csak antimon-szulfid és kálium-klorát elegyéből állt, míg a skatulya oldalára került az őrölt üvegszemekkel kevert foszfor. A rendkívül mérgező fehérfoszforos termékeket először 1874-ben Dánia és Finnország, majd 1903-ban Németország, 1913-ban Ausztria és Magyarország is betiltotta.