Belföld

Elhunyt Tamáska Péter

Hetvenkilenc éves korában elhunyt lapunk munkatársa, Tamáska Péter történész.

Elhunyt Tamáska Péter
Tamáska Péter 79 éves volt
Fotó: MH

Tamáska Péter Kassán született 1942. április 11-én. Édesapja, Heinrich Jenő a Felvidék visszacsatolása után a kassai közélet ismert szereplője, a kulturális élet mecénása volt. A család menekültként 1945-ben került Budapestre.

A Toldy Gimnáziumban érettségizett, és 1967-ben az ELTÉ-n szerzett történelemtanári diplomát. Jelentős a Felvidékkel kapcsolatos publicisztikája. A rendszerváltás után hivatalosan visszavette az eredeti családnevet is, a Heinrichet, de publicisztikájában változatlanul a Tamáskát, édesanyja második férjének nevét használta.

A nyolcvanas években volt tanáránál, Antall Józsefnél dolgozott főlevéltárosként, aztán 1984-től az Új Magyar Központi Levéltár munkatársa volt, amely a rendszerváltás után az Országos Levéltár része lett. 1993-ban megrendezte a Pártállamiság negyven éve című kiállítást, amely a frissen átadott pártiratok alapján mutatta be a Rákosi korszak Központi Vezetőségének és a kádári Politikai Bizottságnak a működését.

Történészként a börtönök történetét kutatta, 1988-ban jött ki Márianosztrai panoptikum című könyve, amely 1858-tól, alapításától kísérte végig a híres női, majd 1950-től az ÁVH által férfi börtönné átalakított bv. intézet történetét, a forradalom 60. évfordulóján pedig a Politikai elítélt kerestetik című monográfiája az 1945 és 1990 közötti börtönvilágról adott hírt.

Lapunk állandó külső munkatársa volt. A Magyar Hírlapon megjelenő cikkei itt érhetők el.

Nehéz szívvel ülök a számítógéphez, amikor egy kortársamtól, egykor volt kollégámtól, egy történész pályatárstól kell végső búcsút vennem. Heinrich-Tamáska Péter, aki számunkra, akik a hatvanas években koptattuk az egykori Pesti Barnabás utcai alma mater megkopott padjait, valójában mindig a jó kedélyű, önként vállalt feladatokkal terhelt Tamáska Péter maradt, egyszerre volt az ötvenes évek papírtömegében eligazodást kereső levéltáros, történész-kutató és publicista. Mindemellett egy olyan közéleti ember, aki számára a történelmi események igaz feltárása és megismertetése egyet jelentett a haza, a szülőföld iránti elkötelezettséggel. És miként alkalmi, néhány korsó sör mellett folytatott beszélgetéseinkkor gyakran emlegette, ebben meghatározó szerepet játszott az elszakított Felvidékhez, szülővárosához, Kassához kötődése, amiről nem egy írása is tanúskodott. Ez tükröződött széles ívet átfogó, szakmai sikereket elért kutatói pályájában, amelynek kezdetén a gazdaságtörténet, üzemtörténet állt a középpontban, mígnem bátor fordulattal, mondhatnám küldetéstudattal, váltott az 1950 utáni börtönvilág szívet és lelket szorongató, nemegyszer elborzasztó történései felé. Igazi szakmai elismerés ezért illeti őt. (GL)