Krónika

Mindennapos küzdelem egy álomért

Ujpál Dalma, a KézenFogva Alapítvány arca kerekesszékben él, kitűnő tanuló, programoz, bocciabajnok, és állatorvos akar lenni

Bodnár Patrícia képriportja

Mindennapos küzdelem egy álomért
Dalma koraszülött volt, aki a születése során agyvérzést kapott, eltörött mindkét combcsontja, később leállt a tüdeje, újra is kellett éleszteni. Az intenzív osztályra került, szülei egy hónap után vihették haza. Csak a szemét és a két hüvelykujját tudta mozgatni
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

Egy tetőtéri szobából kémleljük a környéket. Az egymásba karoló udvarokon itt-ott fagyott hó fehérlik. Köd van és csönd. Csak néha horkan föl a távolban egy házőrző kutya.  Az ablaküvegen még ott függ egy rajzlapból kivágott karácsonyfa, rajta egy kislány kívánságai, hogy a Mikulás és a Jézuska bármikor megnézhesse. Dalma, akinek a szobájában állunk, nagyon várta a karácsonyt, e tekintetben nem különbözik a többi kisgyerektől. Csakhogy Dalma kerekes­székben éli élete nagy részét.

Még itt csöng a fülemben, mit válaszolt egy őszi érzékenyítő eseményen a porondmester kérdésére: „Ha egy kívánságod lehetne, mi lenne az?” – érdeklődött a konferanszié. „Az hogy járni tudjak”– felelte a tízéves kislány.

*

Dalma
Forrás: MH/Bodnár Patrícia

Dalma szüleit a szülész-nőgyógyászuk felkészítette rá, hogy gyermekük dongalábú lesz. Ezt tudták már a 12. héttől fogva. Erre fel tudtak készülni. Arra azonban, ami később történt, nem. A várandósság 33. hetében ugyanis váratlanul megindult a szülés, Ivócs Gabriella orvosa épp szolgálatban volt, így ismeretlen orvoshoz került. A korábban érkezett gyermek a születése során agyvérzést kapott, továbbá mindkét combcsontja eltörött. Később leállt a kislány tüdeje, újra kellett éleszteni. Az intenzív osztályra került, egy hónapot töltött ott.

Amikor szülei végre hazavihették, gyermekük csak a szemét és a két hüvelykujját tudta mozgatni. A házaspár előbb a Dévény Anna-módszerrel próbálkozott, amely jelentős javulást hozott lányuk állapotában. A mozgásrehabilitáció során kemény tornával serkentik az izomzatot, aminek nagyon sokat köszönhettek. Hetente ötször vitték a gyermeket a foglalkozásokra, majd a Pető Intézetbe jártak a kislánnyal. – Ahogy ismerem magam, kikészülnék, ha ma lenne ez a rengeteg foglalkozás, nem vagyok valami nagy fájdalomtűrő – szól közbe Dalma édesanyja monológjába.

A kislány bokáit és a talpait egyhónapos korában L-alakú acélcsövekkel rögzítették (ezek egyik szárát a közelmúltban távolították el testéből. E műtét során ki kellett szabadítani a kislábujjait is, mert behúzta az izomzata). Később akupunktúrás kezelésekre, speciális babaúszásra jártak a gyermekkel. – Sokat gondolkodtam azon, mi van, ha erre vagy arra a terápiára még el kellett volna vinnem a lányomat – mondja Ivócs Gabriella.  – Azt gondolom, amit lehetett, megtettük – veszi át a szót a férje. – Két út állt előttünk: vagy önsajnálatba esünk, vagy nem foglalkozunk semmivel, csak megyünk előre. Soha, egy pillanatra sem fordult meg a fejünkben, hogy feladjuk. Persze, szörnyű volt először hallani, milyen a gyerek állapota, de nekünk természetes volt minden erőfeszítés, amit érte tettünk, mert ő a mi kislányunk – jelenti ki Dalma édesapja, Ujpál István. Másfél éves lett a gyermek, amikor szülei rájöttek: ha felültetik, képes megtartani magát. Dalma két és fél évesen fordította el először a fejét. Később már tárgyakat is meg tudott fogni.

*

Dalma
Forrás: MH/Bodnár Patrícia

Kórházi fotók kerülnek elő. Ha a régi fényképeket nézegeti, édesanyjának még most is ijesztő, milyen állapotban volt gyermeke a születését követően, majd a műtétek után. A nappali falán képek csüngenek, Dalma néz vissza mindegyikről. Ki gondolná, hogy a hatalmas kék szemek gazdája mennyi szenvedésen ment már keresztül. – Attól félek, mi lesz vele, ha mi már nem leszünk, hiszen ma még egy vajas kenyeret sem tudna a lányom megkenni magának. Ez a tudat elég frusztráló egy szülőnek – sóhajt egy nagyot Gabriella.

Dalma nemrég meg volt fázva, még nem gyógyult meg teljesen, köhint párat, mire édesanyja rögtön pattan, gyorsan kifújja az orrát. – Anya, ne izgulj, ha jól fogod fel, nem lesz semmi baj, örülni kell, ha felköhögöm a váladékot – lep meg bennünket újra a gyermek okos gondolataival.

*

Dalma nem szokott babázni, inkább az Angry Birds-plüssfigurákat kedveli, azt mondja, nem kell neki pénztárca, elég pár játék és egy kis csoki. A csodás kék szemű leányka kedvenc színe a kék és a fekete, nemrég kapott táskája tulajdonképpen egy kutyust formáz, amelynek csillogó kék masnija van, s a szeme is kék. – Kell ennél több? –jegyzi meg elégedetten. Mutatja játékait, egy unikornist vesz a kezébe. – Olyan, mintha szivárványban fürdött volna, nem? – kérdi, én meg csak bólogatok hangtalan.

Dalmának oda kell figyelnie a súlyára, ellenkező esetben nehezebben tudná egyenesen tartani magát, keservesebb lenne számára a mindennapos torna, és az egyensúly-
érzéke is megsínylené. A gerinctornát folyamatosan végeznie kell, nem növeszthet pocakot
Dalmának oda kell figyelnie a súlyára, ellenkező esetben nehezebben tudná egyenesen tartani magát, keservesebb lenne számára a mindennapos torna, és az egyensúly- érzéke is megsínylené. A gerinctornát folyamatosan végeznie kell, nem növeszthet pocakot
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

Szobájában sok plüssállatka sorakozik a polcokon, édesapjával ugyanis kötött egy alkut: ha elolvas egy könyvet, kap egy játékot… – Az szokott irtó jó lenni, ha megtaláljuk, amit leejtek vagy elveszítek, mert engem nem engesztel ki, ha azt mondják: „majd veszünk egy másikat” – tudatja velünk a gyermek határozottan.

*

A kislány tízéves korához képest rendkívül választékosan fogalmaz, olyan kifejezéseket használ, amiket egy átlagember talán egész életében nem hall. Az iskolában kitűnő tanuló, alsó tagozatban az elmúlt tanévben ösztöndíjat kapott. Mindemellett beválasztották a robotikacsoportba is, már programoz. A masszív alapokat annak is köszönheti, hogy sokat foglalkozott vele háromdiplomás nagymamája.

A pallérozott retorikára szükséges is van, Dalma ugyanis a KézenFogva Alapítvány „arca”. – Egyszer az alapítványtól plakátarcot kerestek a következő évi egyszázalékos szja-kampányhoz. Dalmát is lefényképezték, pár nappal később az igazgató hívott bennünket, hogy a lányunkat választották ki. Ő sikítozott örömében, számunkra pedig megtisztelő volt a felkérés – emlékszik Ivócs Gabriella. A plakátkampány olyan jól sikerült, hogy azóta Dalma kvázi nagykövetként képviseli a civil szervezetet. A felkérések alkalmával igyekszik nagyon odatenni magát, megtisztelő számára, ha érzékenyítő eseményekre hívják.

*

– Éljenek a kiskutyák! – lelkendezik kezében egy másik játékkal, nagyon szereti ugyanis az állatokat, mint fogalmaz, tacskó nélkül lehet élni, de minek. Mindent imád, ami kutyás. Szeretne állatorvos lenni, legutóbbi születésnapját is a veresegyházi medveparkban tartották. – Mennyire jól lehet már úgy állatokat védeni, hogy az ember állatorvos! – jelenti ki. Idén nyáron állatorvos tematikájú táborban töltött egy hetet, ahol egyedüliként volt mozgássérült. A tábor végére nagyon megkedveltette magát a többi gyerekkel, akik azzal búcsúztak el tőle: „biztosan meg fogod csinálni, Dalma!” Álma, hogy legyen egy mentőautója, amellyel a rászoruló állatokat mentheti. – Állatvédő karrierem fénypontja lesz, amikor a kínai kutyafőző fesztivált megzavarom, és kiszabadítok húszezer kutyust. Én leszek a kutyabosszúállók vezetője – csacsogja terveit.

*

Dalma
Dalma
Forrás: MH/Bodnár Patrícia

Dalma édesanyja négy órában dolgozik, közel az iskolához, ahová a kislány jár, így legtöbbször ő viszi iskolába. A tanintézményben kapott a székébe egy háttámlát, hogy szépen tudja tartani felsőtestét. A modul nélkül – amit közgyógyellátási kártyára tudtak szülei megvenni – egyébként az asztalt sem érné fel rendesen. Bár étkezni ritkán szokott ott, inkább az ágyban eteti meg édesanyja.

A rántott hús és a párizsi a kedvence, újabban rákapott a császárszalonnára is. Bár kenyeret, tésztát alig eszik, oda kell figyelnie a súlyára, ellenkező esetben ugyanis a túlsúly miatt nehezebben tudná egyenesen tartani magát, keservesebb lenne számára a mindennapos torna, és az egyensúlyérzéke is megsínylené. A gerinctornát folyamatosan végeznie kell, nem növeszthet nagy pocakot. Ebben segítségére van a házi TRX- szalagja, amellyel láb- és hasizmait mozgathatja meg.

Dalma mindennap fél hatkor kel, az iskola hét óra negyven perckor kezdődik. Üllőről nem kis idő, míg odaérnek. Lenne arra is mód, hogy egész héten bent lakjon a növendék (sok vidéki gyermek és szülei élnek is e lehetőséggel), de Dalma azt mondja: nem tenne jót a lelkének. – Addig bőgnék, amíg anyuék értem nem jönnének – mondja ellentmondást nem tűrően a kislány. Nyitott kapukat dönget, szülei sem akarják, hogy kollégista legyen.

*

Dalma
Forrás: MH/Bodnár Patrícia

Útra kelünk. Az autóban Dalma rögzített gyermekülésben utazik. Az ülésbe nem könnyű a kislányt behelyezni. Bár már léteznek olyan ülések, amelyeknek az ülő része 90 fokban kihajtható a gépkocsi ajtaja felé, ám Gabrielláéknak egyelőre nem állt módjukban beszerezni, mert igen borsos az ára.

Zuglóban járunk, a Mexikói úti Mozgásjavító Intézetbe tartunk, amelyet a szülők kiváló intézménynek tartanak. Domi nénihez érkezünk mozgásterápiára. Amikor leparkolunk, előkerül Dalma elektromos kerekes­széke, aminek szemmel láthatóan nagyon örül; a tb-re kapott eszköz hét közben az iskolában marad, csak hétvégére viszik haza. A gyermek kiválóan tudja kezelni. „Szaladozni” is szokott vele az udvaron, mondja, ami az ő szóhasználatában annyit tesz: 5 km/órával köröz az elektromos eszközzel.

A tornaterembe megyünk. Dalmának mindennap tartanak foglalkozást, egyes napokon úszásterápiára is járhat. Domi néni, vagyis Kálmán Dominika terapeuta előbb jól megtornáztatja, ami láthatóan nagy kínokat okoz a gyermeknek. Belesajdul a szívünk a látványba. Jutalmul a kislány bocciázhat egy kicsit, amiben szintén nagyon tehetséges, többször elnyerte az ifjú tehetség díjat, idén pedig egyéniben első helyen végzett egy többfordulós kupán.– Sosem sírok azért, ha szabadnapot kapok – céloz Dalma a mindennapos komoly fizikai megpróbáltatásokra, amelyeken át kell átesnie azért, hogy álma egyszer valóra váljon. Hogy járhasson. Járókerettel, bottal, bárhogy. Addig még sok műtét vár rá, a közeljövőben például acéllapocskákat ültetnek majd a térdeibe, nehogy hátra törjön a térde, amikor felállítják. Januárban egy külföldi specialista is megnézni, hiszen az orvostudomány napról napra fejlődik. Mindig van remény.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom