A vihar szeméből ismerik meg a szerkezetét

Mint a szakember kifejtette, a középpont általában nyugodt, szélcsendes, és ott alacsonyabb a légnyomás is, mint a környező részeken. A leggyakrabban az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) gépei vizsgálják a vihar szemét, de ezt sem úgy kell elképzelni, hogy úgymond egyenes irányban áthaladnak a tomboló viharon, sokkal inkább „felülről”, rendkívül nagy, tizenkét kilométeres vagy a fölötti magasságból berepülnek a nyílásba.

A hurrikán közepe az örvényhez hasonlatos: ha kihúzzuk a dugót a kádban, akkor azt tapasztaljuk, hogy a víztölcsérben egészen mélyen létrejön egy függőleges, megszakítás nélküli légoszlop – magyarázta Szabó Zsolt.

Az örvényben is – akárcsak a hurrikánban – egy lefelé tartó légmozgás alakul ki. A hurrikánok szemébe behatolva a repülőgépeken dolgozó szakemberek egy úgynevezett meteo­rológiai Doppler radart használnak, amelynek hatótávolsága százhúsz-kétszáz kilométer között mozog. Ennek segítségével ismerhető meg nagy pontossággal a szélsebesség és a vihar szerkezete – fogalmazott Szabó Zsolt. Az adatokat leginkább akkor kell a berepülésekkel kinyerni, amikor a természeti jelenség még messze jár a partoktól, ezért a szárazföldön elhelyezett meteorológiai állomások még nem tudnak kellő alaposságú adatokat szolgáltatni a hatóságoknak. Fontos megjegyezni, hogy a NOAA e célra gyakorta katonai repülőgépeket használ olyan pilótákkal, akik egykor a légierő szolgálatában álltak. Bár az efféle akciók kockázatosnak tűnnek, ennek ellenére rendkívül ritkán történik baleset.