Kína
Kínából jelenti munkatársunk: Második Nemzetközi Demokrácia Fórum Pekingben
Az esemény ezúttal is a Kínai Kommunista Párt központi bizottságának támogatásával jött létre, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia, a Kínai Média Csoport, valamint a Kínai Nemzetközi Kommunikációs Csoport szervezésben.
A fórumra a világ számos országából érkeztek szakértők, politikusok és újságírók egyaránt. Az esemény nyitányaként az első beszédet Li Shulei, a Kínai Kommunista Párt központi bizottságának nyilvánosságért felelős tagja mondta. Li beszédében kiemelte, a demokrácia egy olyan érték, amihez a világ minden modernizálódó országának, legyen az kicsi vagy nagy, gazdag vagy szegény, ragaszkodnia kell, hiszen ez az a stabil alap, amire az emberiség a közös jövőjét építheti és ami által fejlődhet.
Az ország politikai berendezkedését méltatva elmondta, nem véletlen, hogy Kína az elmúlt években sikeresen tudott megküzdeni a szegénységgel.
A politikus emellett hangsúlyozta, ahogyan nincs két egyforma ország, úgy nincs két egyforma demokrácia sem. Ennek kapcsán kiemelte, mindennél fontosabb, hogy az országok megtalálják a közös pontot és megtanulják értékelni a demokrácia sokszínűségét a világban. A néhány nap múlva kezdődő, az Amerikai Egyesült Államok által kezdeményezett hasonló rendezvény kapcsán Li megjegyezte, azt biztosan nem járható út, ha az egyes országok demokratikus berendezkedését néhány önjelölt bíró ítéli meg.
Szintén a demokrácia fogalmának hegemón nyugati kezelése ellen szólalt fel Fang Ning, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia professzora, aki hangsúlyozta, minden országnak és minden népnek jogában áll megválasztania saját demokratikus berendezkedését, hiszen nem vagyunk egyformák. Minden országnak megvannak a maga történelmi tapasztalatai és saját fogalmai is. A professzor egyúttal nyomatékosította, az emberiség előtt álló kihívásokra felelni csak akkor lehet, ha kéz a kézben járunk és ragaszkodunk a nemzetközi törvényekhez.
A nyitóceremónia részeként számos, külföldi vendég is felszólalt, többek között George Galloway, a Brit Munkáspárt vezetője is, aki beszédében kiemelte, míg Kína előre megy, addig a nyugati világ hátrafelé. A politikus a demokráciák nyugati megítélése kapcsán felemlegette Nagy Sándor és a kalózhajó találkozását is. A történet szerint a nagy hatalmú király egy napon találkozott egy kalózhajóval, a kapitányának pedig nekiszegezte a kérdést, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy fosztogasson a part mentén. A kapitány – akit Galloway igen bátornak nevezett – erre úgy válaszolt: És te honnan veszed a bátorságot, hogy az egész világot a birodalmadnak tekinted?
A brit politikus egyúttal kiemelte, lehet emberi jogokról beszélni, azonban ez elég visszás, ha azt nézzük, hogy az Amerikai Egyesült Államokban hány embernek nincs egészségbiztosítása, valamint hány embernek okoz problémát már a lakhatás költsége is.
Mushahid Hussain Syed, a pakisztáni szenátus védelmi bizottságának a feje is hasonlóan látta a helyzetet, jelezve, országa elutasította a meghívást az Egyesült Államok által rendezett demokrácia fórumra. Emellett hangsúlyozta, továbbra is az a legfőbb cél, hogy az emberek saját maguk döntsenek sorsukról, hiszen végső soron a demokrácia alapvetően róluk szól. Az embereknek a kezükbe kell venniük a rendszer irányítását – hangsúlyozta.
A megnyitó ceremónia utolsó felszólalója Zheng Yongnian, A Qianhai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének elnöke beszédében kiemelte, a kínai példa jól mutatja, hogy mire képes egy ország, ha önállóan fejlődik, hiszen Kína megtalálta a saját demokráciáját, azt amelyik legjobban illeszkedik kultúrájához és nemzetéhez. A politológus kiemelte, a nyugati világ már számos alkalommal exportálta politikai berendezkedését, azonban a fogadó országok tapasztalatai nem voltak igazán magasztosak, hiszen a legtöbb esetben ezek a próbálkozások – nem véletlenül – kudarcot vallottak.
A professzor emellett elmondta, egy demokratikus berendezkedés önmagában eredendően se nem jó, se nem rossz, hiszen elég csak körbe nézni a világban, számtalan fejlett demokrácia például képtelen a szegénység kérdését megoldani. Zheng emellett megemlítette, ha nyugatra tekintünk, a demokratikus szavazás viszonylag sokáig nem feltétlenül jelentett abszolút felhatalmazást, hiszen a társadalom egy jelentős részének, például a nőknek, valamint a kisebbségeknek nem volt szavazati joga.
A politológus összefoglalásként felidézte, annak idején amikor elkezdte az egyetemet Pekingben, Kína sokkal szegényebb volt. Amikor egy könyvben olvasott a középosztályról, még a kifejezést sem értette és meg kellett néznie a szótárban. Néhány évtized alatt azonban 400 millióra nőtt azoknak a száma, akik a középosztályhoz tartoznak, eközben pedig 800 millió embert is sikerült kiemelni a szegénységből. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a kínai demokrácia hatékony és működőképes – hangsúlyozta.
