Miért szeretjük az akácfákat, és miért nem?

Az akác faanyagként időtálló, még kültéren is. Illatos, könnyen hasítható, könnyen gyulladó, ám nem a legnagyobb hőértékű tűzifa lehet belőle.

Fürtös virágzatából származó virágpora a hungarikum akácméz alapanyagát adja. Virágait a nyár legelején szokás palacsintatésztában kisütni, desszertként tálalni, vagy illatos, gyógyhatású szörpöt illetve teát készíteni belőlük.

Az akácfa megköti a homokos talajt. A homokos, szegényes tápanyagú területeken, a vízmegtartó képesség nélküli talajokon képes akár zárt erdőket is alkotni, így számos más növénynek, állatnak is életteret biztosít.

Ágairól tövisek merednek szét, ezért kezelése, metszése, irtása akár balesetveszélyes is lehet.

Ha elhagyott telken, szántón, utak mentén kihajt, elterjed az akác, nehéz kiirtani, mert nagyon szívós.

Hazánkban az akác máig gyakran vitatott fafaj, amelyet egyesek még mindig invazív idegenként, mások fontos ökológiai és gazdasági erőforrásként tartanak számon.