Képi felkészülés a hideg napokra

Nyargalóc, azaz a kizárólag Svalbardon, vadon élő rénszarvas (Rangifer tarandus platyrhynchus) egyik példánya. Azt, hogy éppen az életéért vagy „csak úgy" rohan, nem tudható, de az biztos, ezt a jószágot már az ókorban is ismerték. Pszeudo-Arisztotelész szerint neve tarandosz (ταρανδος) Mint írja,„A gelónoknak nevezett scytháknál van valamely rendkívüli ritkaságu vadállat, mely tarandus-nak (iramszarvas) neveztetik. Azt mondják, hogy szőrének színét váltóztatja azon hely szerint, a melyen találkozik. S ezért nehezen megfogható; mert a fák és vidékek színét veszi föl. Legcsudálatosabb pedig az, hogy szőrét változtatja; mert a többi állatok a bőrt változtatják..." (Fordította: Télfy János)

Bár a vidék télen (és alapvetően nyáron is) eléggé jeges és kietlen, ez seregnyi élőlényt egyáltalán nem zavar. Ez az aprócska tengeri csillag is ott tengeti vidám vagy bús napjait a jéghideg vízben

Széttöredezett gleccserek és üres, szélfútta, napégette, esők formálta sziklák. Az ember hajlamos lenne első, de még akár sokadik pillantásra is azt föltételezni, hogy itt biza semmi nincs - holott nem is lehetne nagyobbat tévedni. A táj ugyanis roppant gazdag

Ahogy Erdélyben, a Felvidéken, Japánban vagy az Egyesült Államokban, úgy Északon sem vicc a medve. Addig nincs baj, amíg a jégtáblákon keresi az eleségét, ám ha betéved a városba, az már korántsem oly kellemes sztori. Márpedig sajnos be-be jár, hiszen ott a sok csábító kuka, amit föl lehet borogatni és a maradékokat megenni belőle...

A rozmár (Odobenus rosmarus) húsa úgy általában nem túlzottan finom, ellenben ha nincs más, hát az is megteszi vacsorára. Két olyan része viszont akad, ami ínyencség számba megy: a nyelve és az uszonya. Ezeket anno ették is a helyiek. A rozmár többnyire családban vagy csordában él, ahol az öreg bikák háremet gyűjtenek és azt a riválisokkal szemben is megvédik. E hatalmas, egy-másfél tonnás állatok a táplálékot keresve olykor tíz percig is a víz alatt maradnak - s akár harminc méter mélyre buknak alá, ahol aztán az agyaraikkal kaparják elő az élelmüket. Az embert nem zaklatják, kivéve, ha az túl közel merészkedik hozzájuk

Vannak olyan tájak a világon, ahol a lakosságnak alanyi jogon jár a vadászpuska, s a fegyvereket és a lőszert úgy árulják a boltban, mint másutt a zöldséget vagy a zsömlyét. Fontos tudni, a célzott lövést általában csak a végső esetben engedik meg a törvények - ugyanakkor az is igaz, hogy a levegőbe eregetett hangos dörrenések is meg szokták tenni a kellő hatást a ragadozókra

Hajablak perspektíva jégtáblákra és nyugodt tengerre hangszerelve

Itt is emberek élnek. A nap- és szélszítta agancs a bejárat fölött talán a gazda vadászszenvedélyét hivatott tudatni a közeledővel. A fűtést két két kályha biztosítja, s mintha egy antenna is lenne a tetőn, mely talán valamiféle vészhelyzeti kommunikációt tesz lehetővé. Az ablakok a bankok páncéltermeinek bejáratára hajaznak - ami nem is csoda, hiszen a jegesmedvék épp oly kíváncsiak, mint az emberek...

Mint egy festmény: „Magányos madár a ködben"