Képírás

Menümenekültek és más történetek

Magyarul annyit tesz a Kalahári, hogy víz nélküli hely. Az ember azt gondolná, az egész térség egy merő kihalt homokpuszta - pedig ez egyáltalán nem igaz. Olyannyira, hogy Földünk egyik legtarkább életteréről forog a szó, egy olyan térségről, amelyet a magyar nézők szélesebb körei először a Sivatagi show című alkotásban láthattak. Generációk agyába vésődött be a részegen tántorgó állatok és az égből hullott üveget meglelő busmanok képe...

#1 A
AFP/Anadolu/Murat Ozgur Guvendik

A Kalahárit is magában foglaló Chobe Nemzeti Park főbejárata a botswanai Kasane-ban. Bár a térségre sivatagként hivatkoznak, de valójában az átlagos csapadékmennyisége sokkal több, mint egy igazi pusztáé. A terület átlagos tengerszint feletti magasságga ezer méter, felszíne többnyire sík , legfeljebb néhány domb, esetleg sziklás kiemelkedés töri meg a tájat. Északon, az Okavango-deltavidék egyes részein gigászi termeszvárak enelkednek, melyek ellenállóbbak az erózióval szemben, mint a puha sivatagi talaj és homok. Felszíne sok helyen vöröses színű homok, s egyetlen állandó vízfolyása akad, az Okavango folyó.

#2 A
AFP/Anadolu/Murat Ozgur Guvendik

Egy szokatlan sivatagi lény, a krokodil. A barátságosnak nem igazán nevezhető ragadozó folyamatosan vámolja a vízpartra inni járó csordákat. A hullámokból, alattomosan támadva ragadja meg áldozatát, majd azt a vízbe húzva végez vele

#3 A
AFP/Anadolu/Murat Ozgur Guvendik

A világon durván félmillió elefánt él - s ennek a tételnek úgy kilencven százaléka Afrikában lelhető föl. E hatalmas jószág sorsát az agyarai és csontjai, azaz egészen pontosan az ahhoz kapcsolódó balga hiedelmek veszélyeztetik. Az orvvadászok előszeretettel pusztítják sorait - míg a vadvédelmi szolgálatok elhivatott munkatársai pedig a bűnözőket igyekeznek ritkítani. Utóbbi munkát olykor puskával és éles lőszerrel végzik, ami helyben teljesen elfogadott módszer a feketekereskedelem féken tartására, s legfeljebb nekünk, európaiaknak tűnik embertelen megoldásnak...

#4 A
AFP/Anadolu/Murat Ozgur Guvendik

Álcázott antilop a fűben. Míg a katonák komoly pénzeket költenek egy hasonló eredmény elérése érdekében, addig némely állatok ezt a természetben megtalálható fű-fa-virág-bokor kosztból oldják meg igen olcsón és hatékonyan. Persze az is áll, hogy míg a tereptarkába bújt kiránduló legfeljebb hobbiból óhajt hajazni az őt körbevevő tájhoz, addig a teríték-esélyes vadaknak egyenesen életszükséglet e hacuka

#5 A
AFP/Anadolu/Murat Ozgur Guvendik

Árnyékban pihen a környék (egyik) császára. Ha ő valamit kiszemel vacsorára, akkor azt általában terítékre is hozza. Vagy ha mégsem, akkor az adott, menümenekült jószág egy életre megjegyzi, mit takar a fokozott éberség kifejezés. Természetesen az oroszlán élete is véges - ami Afrikában annyit tesz, hogy amikor elgyöngül, akkor vagy félig elevenen fölfalják a hiénák, vagy bedöglik valami szélső bozótba, ahol a rovarok és a dögevők zsákmány lesz

#6 A
AFP/Anadolu/Murat Ozgur Guvendik

Zebra nélkül nincsen afrikai riport. Ez talán épp olyas' kötelező elem, mint a Magyarországról szóló reklámfüzetekben a Budai Vár vagy a Hortobágyon naplementében legelésző gulya. A lófélék családjába tartozó emlős amúgy nem véletlenül csíkos. Egyrészt ha áll, akkor az amúgy színvak oroszlán nem fogja kiszúrni, másrészt ha meg tömegben legel, akkor a csúcsragadozónak igen nehéz kiválasztani azt az egy szem példányt, melyet jó eséllyel becserkészhet majd fölfalhat. S akad itt még valami: a fekete-fehér sávok bizonyíthatóan jók a szárnyas vérszívók ellen is

#7 A
AFP/Anadolu/Murat Ozgur Guvendik

Közmunkás az árnyékban. Senki nem szereti a hiénát, de tisztasági, azaz takarító szerepe mégis kétségtelen. Ahogy jeles vadászírónk, Széchenyi Zsigmond is megfogalmazta, rusnya egy jószág, továbbá szabadon lőhető bárhol és bármennyi. Persze a nemzeti parkokban csak módjával, amit ez az amúgy nem éppen ostoba állat szépen észrevett és nem rest kihasználni sem...

#8 A
AFP/Anadolu/Murat Ozgur Guvendikű

Kilátás a sivár Makgadikgadi-ra, a világ egyik legnagyobb sósivatagára a Kalahári északi részén. Itt amúgy az év nagy részében rendkívüli szárazság uralkodik - aztán a táj egy varázsütésre flamingóparadicsommá válik a november-márciusi esőzések idején

#9 A
AFP/Only World/Ghislaine Bras

A szanok vagy busmanok népcsoportja sok tekintetben ma is az ősközösségek színvonalán él, tagjaik nagy többsége ma sem nem törzsekbe, hanem hordákba szerveződik. Beszédjük a csettintő hangokat is alkalmazó koszian nyelvcsaládba tartozik. Lélekszámuk nagyjából százezerre tehető. Igen régi lakói a tájnak: egy dél-afrikai barlangban a régészek 2012-ben olyan, 44 000 éves szerszámokat találtak, amelyek csaknem azonosak a modern szanok által hagyományosan használt eszközökkel