Ami az egyiknek porcukor, az a másiknak latyak

Útban visszafelé a Normafától. A budapestiek körében minden évszakban népszerű kirándulóhelyen veszélyes helyzetet teremtettek a kidőlő fák, ezért az erdészet szakemberei nem minden részre engedték be a polgárokat. A Széchenyi-hegy egyes pontjain amúgy ma, december 7-én harmincöt centiméteres hómagasságot mértek.

A Gyermekvasút kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy biztonságos és kellemes körülmények között, azaz fűtött vagonból, üvegablakon át legyünk részesei a téli erdő csodáinak.

A szakadó hó nyomán jelentős terhek nehezedtek a fák ágaira, így azoknak, akik mégis lemerészkedtek a jelölt ösvényekről, folyton a fejük fölé kellett pislogniuk. Szerencsére baleset nem történt – de jó páran kaptak váratlan és hideg hózuhanyt a nyakukba.

Tömegek keltek útra azért, hogy végre „igazi” havat lássanak. Ami nem is csoda, hiszen Budapesten elég régen hullott ennyi hó december elején.

Az elsőéves ebek általában csak óvatosan mernek belelépni az ismeretlen fehérségbe. Mókás látvány, ahogy házi kedvenceink a lábukat emelgetik a szokatlan jelenségben gázolva.

A jég is megtelt a Városligetben. A századfordulón az ifjúság onnan tudta, hogy kinyitott e szórakozóhely, hogy az Oktogonnál az egyik ház tetejére messze látszó módon felvontak egy (a visszaemlékezők szerint) kék zászlót. Ma nincs szükség semmiféle flancos lobogóra, elég pár SMS vagy MMS, esetleg Facebook-poszt, s rögvest gyűlnek a haverok – no meg a lájkok.

Hócsata. Ha jobban végiggondoljuk, immár több „városlakó” nemzedéknek nincs tapasztalata az igazi télről...

A szent és „szimpla” királyok, hadvezérek és honfoglalók mellett ilyenkor jól elférnek a hóemberek a Hősök terén. Az, hogy kik raknak gömbre gömböt, egyre megy – a lényeg a játék.

A főbb utakra természetesen Budapesten is jut hótakarító „jó munkásember”. Ugyanakkor nem árt észben tartani, az Andrássy út csak egy kirakatelem a sok közül. Ha beljebb mennénk, valamelyik párhuzamos utcába, menten leolvadna a boldogság az arcunkról...

Ami a sétáló pároknak romantika, az a munkába járó, ügyes-bajos dolgaikat intéző embereknek merő bosszúság. A latyak beszivárog a cipőbe, az érintett fölfázik – s akkor az elcsúszás-elesés veszélyéről még egy szót sem ejtettünk.

Humán hótoló munkában. Évek óta sem a fővárosban, sem vidéken nincs elég belőlük. Egyesek szerint az arcpirítóan kevés bér az oka a hiánynak, míg mások úgy vélik, erre a feladatra már csak az jelentkezik, akinek tényleg minden mindegy. Utóbbiból pedig a rekordmagas foglalkoztatottság miatt egyre kevesebb találtatik...

Sakk. Vagy esetleg matt?

Munkában a Várgondnokság járműve. A palotát, egészen pontosan az Országos Széchényi Könyvtárat nemcsak a turisták, hanem az egyetemi hallgatók és a kíváncsi emberek miatt is elérhetővé kell tenni.

A hó gyakorta megvicceli a szemlélőt. Itt például bizarr lénnyé varázsolt egy rénszarvasos installációt.

Befagyott a tatai Öreg-tó. Nagyszerű királyaink hajdani vára, hol annyi vidám telet mulattak végig a vértesi és gerecsei vadászatok után, most szellemek lakta kísértetkastély benyomását kelti a ködben.

Picinke cinke – amely amúgy nem éppen békés jószág. Olyannyira, hogy a kannibalizmus sem áll tőle távol, ha úgy hozza a sors...

Hideg ide vagy oda, egy jó falat mindig jól jön.

Egyes helyeken reménytelennek tűnő küzdelem volt az autók kiszabadítása...

A mértan és a természet találkozása.

Csodálatos látvány – de egyben halálos veszedelem is a havas, jeges erdő. Ami nekünk „porcukor” az ágakon, az a fáknak összességében több ezer tonnányi teher. Amikor pedig egy-egy növény megadja magát a sorsának, akkor mindenütt jó lenni, csak éppen a közelében nem.

Valaki hazatért. Vagy elment otthonról.

Takarítják a repteret. Mondjuk, ott nem is igazán lehet elmismásolni a dolgokat, mint például Budapesten...

Szép a sok hó nappal is, de az igazi hangulat este, a sokféle fényforrás által megvilágítva érezhető. Ekkortájt még a legsivárabb városrészek is széppé válnak.