Új bányászati szint megnyitásán gondolkoznak Parajdon

A Hargita megyei lap hétfőn számolt be arról, hogy a parajdi sóbányát is működtető Salrom – múlt héten menesztett – vezetősége többszöri megkeresés után pénteken válaszolt kérdéseikre. A sajtóorgánum helyi forrásoktól származó információinak megerősítését vagy cáfolatát kérte az állami vállalat vezetőségétől, miszerint a településen munkálatok kezdődtek egy újabb bányászati szint nyitására.

A Constantin-Dan Dobrea, a Salrom korábbi vezérigazgatója által szignált válaszok szerint a vállalat műszaki és gazdasági tanácsa jóváhagyta, hogy az Erzsébet-táró bejáratánál üledékkotrási és megerősítési munkálatokat végezzenek, illetve befogják a bányavizet annak érdekében, hogy megnyissák a galériához vezető utat. „Ez a galéria a vízzel elárasztott bányaüregek szintjénél magasabban, a sótest északkeleti részén, a Telegdy-bánya övezetében, a korábbi bányászati csarnokoktól távol lenne. Ezzel kapcsolatban megkezdődtek a felmérési-tervezési szerződés megkötéséhez szükséges procedúrák” – válaszolták.

A székelyföldi lap források alapján október elején számolt be arról, hogy a bányászok ismét utat nyitottak a nyolcvan éve lezárt Erzsébet-kutatótáró irányába. Többhetes megfeszített munka árán szabaddá tették a tárnához vezető, részlegesen beomlott járatot a hatalmas mennyiségű lerakódott iszaptól és üledéktől, elvezették belőle a bányavizet, majd aládúcolták, hogy biztonságos legyen. A munkálatokat azzal a céllal végezték, hogy további mérések által kiderüljön: statikai szempontból és más technikai paraméterek alapján milyen állapotban van a bejárat mögött rejtőző, tíz méter magas, tíz méter széles és száz méter hosszú föld alatti galéria – írták. Arról is beszámoltak, hogy a helyszíni tapasztalatok szerint az Erzsébet-táró régi galériája alkalmas lenne egy új kezelőszint kialakítására.

A lapnak egy, a bányavállalat helyi vezetőségének kötelékébe tartozó forrása úgy nyilatkozott, hogy a sóvállalat parajdi vezetősége már benyújtotta az Erzsébet-bánya jelenlegi állapotáról készült jelentést a Salrom vezérigazgatóságához. Arról is beszélt, hogy ez hosszabb folyamat lenne, mert geológiai, statikai felméréseket, szakvéleményezéseket kellene készíttetni, ki kellene építeni egy új szellőzőrendszert, egy vészkijáratot, és be kell szerezni a szükséges engedélyeket.

A sóipari társaság által a lapnak küldött válasz arra is kitér, hogy jelenleg nem lehet számításba venni a bányában lévő víz kiszivattyúzását és egy felszíni tóban való tárolását, mivel a sós víz eltávolítása meggyengíthetné a bányaüregek még létező strukturális tartóelemeit, ugyanis a sóval teljesen telített víz hidraulikus támpillérként működik. A Hargita Népe cikkében „az ügy szépséghibájának” nevezte, hogy a válaszokat az állami vállalat korábbi, azóta már leváltott vezetősége szignálta.

Radu Miruta román gazdasági miniszter alig egy hete jelentette be, hogy öt hónapig tartó próbálkozás után leváltották a vízzel elárasztott parajdi sóbányát is működtető sóipari társaság vezetőségét, és ideiglenes vezetőséget neveztek ki.

Rámutatott: két jelentés is alátámasztja a vállalat felelősségét a sóbánya elárasztásában. A legutóbbi, a miniszterelnöki hivatal ellenőrző testülete által kiadott jelentés szerint a vállalat alábecsülte, és nem tekintette fenyegető veszélynek a vízbetörés kockázatát, így stratégiája sem volt a sólelőhely védelmére, bár a beruházásokhoz szükséges anyagi források a rendelkezésére álltak.

A román állami tulajdonban lévő parajdi sóbányába májusban tört be ismét a felette folyó Korond-patak vize. Az áradat néhány nap alatt teljesen elöntötte a bánya valamennyi részét. A sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága, amelyet korábban évente százezrek kerestek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függ.