Gazdaság

Európa-szerte egyedülálló az ökosziget

Környezetbarátok édenkertje: biozöldség, ökoturizmus a Szentendrei-szigeten, ahol homok a legjobb vízszűrő

Egy tavalyi kormánydöntés alapján a térséget érinti majd az öreg kontinenst behálózó nemzetközi kerékpárút, így a környék a hazai és külföldi kerekezők egyik pihenőhelye lehet.

ökosziget 20180528
A tervek szerint Kisoroszinál gyalogoshídon gurulhatnak majd át a bringások (Fotó: MH)

Olyan, Európában egyedülálló komplex organikus egységgé szeretné fejleszteni a Szentendrei-szigetet az Ökosziget Szövetkezet, ahol valamennyi tevékenység alapja a vegyszermentes gazdálkodás és a különleges élővilágot megkímélő idegenforgalom összehangolása. Ha a koncepció megvalósul, a sziget valóságos édenkertté válhat. Az egészséges táplálkozás hívei itt biozöldségek, biogyümölcsök és húsáruk között válogathatnak majd. A mozgásra, a testkultúra ápolására épülő infrastruktúra kiépítésével pedig tovább növekedhet a Dunakanyart célba vevő turizmus vonzereje.

A fenntartható életmódra ösztönző program levezénylésére hívta életre néhány lelkes lokálpatrióta a négy érintett település – Tahitótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor és Kisoroszi – támogatásával az Ökosziget Szövetkezetet. Tóth Péter, a szervezet elnöke elmondta, első lépésként napokon belül hozzálátnak a harminckét kilométer hosszú, három–négy kilométer széles szigeten tevékenykedő gazdálkodók és szolgáltatók számbavételéhez, hogy elkészülhessen egy pontos üzleti terv, és a témára fogékony helyiek részére szakmai képzést indíthassanak a biotermesztés alapismereteiről. Jó tudni például, hogy az egymás mellé ültetett zeller és káposzta vagy a bazsalikom és uborka az illatok révén elűzi a kártevőiket, felesleges a vegyszeres kezelés – tette hozzá a vezető.

A környezet szinte magától kínálja a lehetőséget a biogazdálkodásra és természetesen arra is, hogy aki ki akar szakadni a világ zajából, és nyugalmat keres, itt biztosan megtalálja. A sziget ugyanis évtizedek óta szigorú természetvédelmi oltalom alatt áll, mert alatta főként Budapestet ellátó óriási vízbázis húzódik, amelyet óvni kell. A mélyből a víz homok- és kavicsrétegeken – amelyek természetes szűrőként szolgálnak – átszivárogva és megtisztulva jut el a part menti csápos kutak közbeiktatásával a fővárosba, méghozzá más országokban megirigyelt, kiváló minőségben.

E természeti kincs megőrzésének az az ára, hogy a talaj elszennyeződésének megelőzésére a szigeten évtizedek óta szigorúan korlátozzák az ipari és mezőgazdasági tevékenységet. A megszorítások kárvallottja a négy említett község hozzávetőleg tízezer lakója. A szigeti önkormányzatok kasszájába alig csordogál bevétel az iparűzési adóból, kevés a munkalehetőség, az emberek kénytelenek Budapestre ingázni, hogy megélhetéshez jussanak. Ráadásul csupán Tahitótfalunál vezet híd a Duna jobb partjára, ezért csak vargabetűt megtéve lehet utazni, vagy marad a drága és macerás kompközlekedés.

Viszont felbecsülhetetlen érték Budapest tőszomszédságában egy ilyen nagyságú, a folyó által is megóvott terület, ahol a Duna–Ipoly Nemzeti Park részeként szinte érintetlen a természet. Itt minden feltétel adott a biogazdálkodás fellendítésére, és mivel a biotermékek iránt mind nagyobb a kereslet, az itt élőknek is meghozhatja a helyben foglalkozás lehetőségét. Fiatal, vállalkozó szellemű lakos van elegendő, ugyanis a bedőlt devizahitelek miatt közülük sokan költöztek a fővárosból a szigetre, ahol viszonylag olcsó az ingatlan. Az új családok most keresik a lehetőségeket, hogyan tudnának helyben boldogulni. Néhány éve a gödöllői Szent István Egyetem szakemberei ki is dolgozták az ökosziget stratégiáját, s a szövetkezet igyekszik a tervet átültetni a gyakorlatba. A megvalósítást felgyorsíthatja, hogy nemrég fejeződött be, főként uniós forrásokból, három és fél milliárd forint ráfordítással a szigeti falvak csatornahálózatának kiépítése, így megelőzhető a talaj elszennyeződése.
tothTóth Péter: Szakmai képzés is indul a biotermesztés alapismereteiről (Fotó: MH)
Tóth Péter tájékoztatása szerint a szigeten valaha szőlőültetvények húzódtak, de a tizenkilencedik század végi nagy filoxérajárvány után epret telepítettek a helyükre. A sok napsütés és a Dunának köszönhető hajnali pára hatására ebből a gyümölcsből ma is itt terem az egyik legízletesebb változat. Az összesen tizenöt hektárra rúgó eperültetvények tucatnyi helyi családnak jelentenek fontos jövedelemkiegészítést.

Az elképzelés szerint a helyi igényeken felül a veteményesekből begyűjtött termés egy része – a hagyományok felelevenítéseként – úgynevezett kofahajón „úszna” majd le Budapestre. Mégpedig a szigeten termelt és előállított többi portékával együtt – és ökoszigeti védjeggyel felcímkézve. A kofahajókról – ami akár turistaattrakcióként is felfogható – kínálnák a gyümölcsöket, lekvárokat, zöldségféléket, a különböző sajtokat, kolbászokat és gyógynövényeket. A finomságok árusításán túl egyúttal ahhoz is kedvet szeretnének kelteni, hogy az érdeklődők a szigetre utazzanak. A szigeti ökoturizmus elsősorban a kerékpárosok és lovasok kiszolgálására rendezkedik be. Egy tavalyi kormánydöntés alapján a szigetet érinti majd az Európát behálózó nemzetközi kerékpárút, így e táj a hazai és külföldi kerekezők egyik pihenőhelye lehet. A terv szerint Kisoroszinál egy leendő gyalogoshídon gurulhatnak majd át a kerekezők a védett természeti övezetbe, és pedálozhatnak a vadregényes part menti tölgyesek közelében. A szigeten jelenleg tíz lovarda működik, bevonásukkal lehet a környék lósportra alkalmas adottságait megnyergelni. A partokon mindmáig nincs hivatalos csónakkikötő, e hiányt is pótolják majd, hogy a vízen érkezők megfelelő komfort mellett verhessenek sátrat.

A Szentendrei-szigetet egyébként évszázadokkal ezelőtt rövid ideig sajátos gyógy-idegenforgalmi centrumként tartották számon. Buda várának a töröktől való 1686-os visszafoglalásának három hónapos ostroma alatt ugyanis a többnemzetiségű keresztény sereg sebesültjeinek ápolására Szigetmonostor mellett rendeztek be tábori kórházat. Ekkortájt itt a magyar vitézeken kívül többek között holland, dán, spanyol, svéd, bajor zsoldosok lábadoztak, turistaként talán az ő leszármazottaik közül is visszatérnek ide néhányan.

Az ökosziget koncepciócsírái itt-ott már fellelhetők. Tahitótfalu határában környezetbarát háztáji állattartásra rendezkedtek be, Szigetmonostoron zöldhulladékgyűjtő telep működik, Pócsmegyeren klímaparkot alakítanak ki, ahol a sziget védett madarait, növényeit lehet megismerni, mint például a közelben lengedező, ma már ritka, őshonos árvalányhajat. Mindezt a szövetkezet egységbe szervezi, tanácsadóirodát nyit, és megkeresi azokat a pályázati lehetőségeket, amelyekkel a fejlesztésekhez pénzügyi hátteret lehet teremteni. Tóth Péter szerint az esélyek jók, mert az ökosziget-stratégia illeszkedik az uniónak az élővizek tisztasága megőrzését, minőségének javítását célzó víz keretirányelvhez.