Gonosz kis ajándékot adott az OPEC+ Donald Trumpnak

Donald Trump már 2025 januárjában, a davosi Világgazdasági Fórumon felszólította Szaúd-Arábiát és az OPEC-et, hogy növeljék olajkitermelésüket az árak csökkentése érdekében. Ezt azzal indokolta, hogy az alacsonyabb olajárak gazdasági nyomást gyakorolnának Oroszországra, potenciálisan véget vetve az orosz–ukrán konfliktusnak. Az OPEC azonban ekkor még kitartott korábbi termelési tervei mellett, és nem tett azonnali lépéseket Trump kérésére.

2025 áprilisának elején, alig néhány nappal azután, hogy Trump megindította a vámháborúját, az OPEC+ meglepő módon úgy döntött, hogy a vártnál nagyobb mértékben növeli olajkitermelését. Nyolc kulcsfontosságú tagállam, köztük Szaúd-Arábia és Oroszország, együttesen napi 411 000 hordóval növeli a termelést, amely jelentősen meghaladja az előzetesen tervezett, napi 140 000 hordós emelést. A hír hatására az olajárak két nap alatt több mint 12 százalékot zuhantak, a Brent ára 64 dollár körül stabilizálódott, míg az orosz Urals típus ára 55–58 dollár közé esett.

Bár az alacsonyabb olajárak rövid távon kedvezhetnek az amerikai fogyasztóknak – az országban átlagosan 3,7 USD/gallon körüli benzinárak mérséklődhetnek –, hosszú távon negatív hatással lehetnek az amerikai olajiparra, különösen a palaolaj-termelőkre. Ezek a vállalatok jellemzően 55–60 dolláros hordónkénti árnál működnek nyereségesen, azaz a jelenlegi árak már a tűréshatár szélén mozognak. A további árcsökkenés a beruházások visszafogását, munkahelyek megszűnését és termeléscsökkentést vonhat maga után, különösen Texasban, Észak-Dakotában és Új-Mexikóban.

Az OPEC+ döntése mögött több stratégiai megfontolás is állhat. Egyrészt a szervezet tagjai így próbálhatják visszaszerezni piaci részesedésüket az amerikai palaolaj-termelőkkel szemben, akik az elmúlt években jelentős teret nyertek, és mára már csaknem napi 13,6 millió hordós termelést értek el. Másrészt válaszlépésként is értelmezhető Trump vámháborús politikájára, amely negatívan érinti a globális gazdasági növekedést és ezáltal az olaj iránti keresletet.

Jóllehet, a döntést az OPEC+ vezetői hivatalosan a „pozitív piaci fundamentumokkal” indokolták, a lépés időzítése legalább annyira figyelmeztetésként is értelmezhető: Trump most azt kapta, amit már hónapok óta követelt – de a lehető legrosszabb pillanatban. Miközben az USA elnöke épp világgazdasági turbulenciát okoz a vámháborúval, az olajárak bezuhanása a részvénypiacokra is átragadt, tovább fokozva a recessziós félelmeket. A Goldman Sachs és a JPMorgan egyaránt lefelé módosította 2025-ös olajár-előrejelzéseit, utóbbi szerint a globális recesszió esélye hatvan százalék körül jár.

Az OPEC+ ugyanakkor jelezte, hogy a termelésnövelés nem kőbe vésett: ha a piac túl negatívan reagál, a döntés felülvizsgálható. A nyilatkozat szerint „a fokozatos emelés szüneteltethető vagy visszafordítható a piaci körülményektől függően”. Ez újabb jelzés arra, hogy a szervezet mozgásteret akar fenntartani, de közben komoly geopolitikai üzenetet is küldött: nem hagyja válasz nélkül a vámháborút és az ezzel járó globális kockázatokat.

Bár az amerikai elnök győzelemként tálalhatja a termelésnövelést, valójában egy olyan dominó indult el, amelyre az Egyesült Államok palaolajipara érzékenyebben reagálhat, mint Oroszország vagy Szaúd-Arábia. A valóság az, hogy az OPEC+ nem Trump kedvéért, hanem éppen ellene lépett – csak úgy, hogy közben az arcát megőrizhesse.

Ez a fajta diplomáciai manőverezés a geopolitika magasiskolája. Mert mi történt? Az OPEC+: gyorsított termelésnöveléssel látványosan „kisegítették” Trumpot, miközben valójában ráerősítettek a piaci nyomásra, és súlyosbították az amerikai olajipar problémáit. Az üzenet világos: nem lehet egyoldalúan diktálni a feltételeket egy olyan piacon, ahol a többi termelő is megtanult sakkozni.