Európa lehet az igazi áldozata Amerika és Kína csatározásának

Bár az Európai Bizottság márciusban mutatta be a chipgyártáshoz szükséges, úgynevezett kritikus nyersanyagok beszerzésére vonatkozó ambiciózus tervét, kommunikációjában pedig a Kínával meglévő gazdasági kapcsolatok kockázatmentesítését hangsúlyozza, egyelőre mégis úgy tűnik, Kína döntése Európának fájhat jobban.

A hirado.hu Moldicz Csabával, a Mathias Corvinus Collegium Külgazdasági Műhelyének vezetőjével készített interjút a témában.

A chipgyártáshoz szükséges kritikus nyersanyagok exportjára vonatkozó kínai korlátozásnak azonnali hatása van, hiszen a gallium és a germánium nemzetközi piaci ára azonnal megugrott, és alapvetően olyan termékekről beszélhetünk, amelyeknek szűkös a globális kínálata – fogalmazott Moldicz Csaba a hirado.hu kérdésére válaszolva.

Egy licenc megszerzéséhez köti a gallium és germánium kivitelét, mivel a világ galliumtermelésének 90 százaléka és a germániumtermelés 60 százaléka Kínából származik. Ebből adódóan pedig ezt a lépést az európai félvezetőgyártók is megérzik.

Arra vonatkozóan, hogy honnan és hogyan tudják pótolni a nyugati chipgyártók a kieső nyersanyagot, Moldicz Csaba elmondta, hogy kisebb mennyiségben termelnek galliumot Japánban, Dél-Koreában és Oroszországban, germániumtermelésről pedig még Kanada és az Egyesült Államok esetében beszélhetünk.

A szakértő azonban emlékeztetett, hogy Kína lépése nem a teljes tiltásról szól.

A döntés egy olyan exportlicencrendszer bevezetéséről szól, amelynek célja nyilvánvalóan a korábbi amerikai szankciók ellensúlyozása, vagy csak annak jelzése, hogy Kína is képes és hajlandó ellenlépéseket tenni, ha ez szükséges – mutatott rá.

Mint mondta, az amerikai vállalatok sem abból indulnak ki, hogy teljesen ellehetetlenül ezen fémek kivitele, hanem inkább arra számítanak, hogy a katonai kötődésű cégek korlátozásokkal fognak szembenézni.

A cél az uniós chipipar fellendítése

Az EU világpiaci részesedése 10 százalék körül van a félvezetők gyártásában, a nemrég elfogadott uniós „chiptörvény” pedig azt a célt tűzi ki, hogy ezt a részesedést 20 százalékra emelje – mondta a szakértő. Az EU célkitűzése kapcsán azonban megjegyezte, hogy a „chiptörvény” hatása csak hosszú távon jelentkezhet, hiszen egy ipari bázis felépítése időigényes folyamat.

Moldicz Csaba úgy fogalmazott: az uniós intézkedés „félszívűnek” értékelhető, hiszen tartalmaz a klasszikus iparpolitikára emlékeztető elemeket, tehát forrásokat allokál a chipipar fellendítésére, ami jó irány, ezzel szemben viszont a források nagysága elhanyagolható.

Rámutatott, hogy az Európai Unió által megállapított 3,3 milliárd eurós forráskeret első pillantásra jelentősnek tűnhet, ugyanakkor hatásai korlátozottak lesznek. Ennek oka, hogy részben a kis- és középvállalatokat célozzák, illetve a kutatás és fejlesztés szakaszára fókuszálnak, amelynek eredményei csak jóval később épülnek be a termelésbe.

Kiket célzott meg Kína?

Geopolitikai értelemben nyilvánvalóan az Egyesült Államok az elsődleges célja az intézkedésnek, viszont amikor az USA meggyőzi Hollandiát, hogy a csúcstechnológiájú félvezetők előállításához szükséges litográfiai gépeket gyártó cég vezessen be korlátozásokat Kínával szemben, akkor nyilvánvaló, hogy az intézkedés az EU-nak is szólhat – fejtette ki, majd hozzátette: a nyugat-európai külpolitikai mainstream ebben az összefüggésben az USA mellett horgonyozza le az EU hajóját, miközben sem gazdasági, sem politika érdekei nem azonosak az amerikai érdekekkel.

A globális gazdasági hatásokra vonatkozóan Moldicz Csaba arra is kitért, hogy bár a piaci verseny jó hatással van az árakra és a termékek minőségére, azonban a szankciókra épülő versenypolitika felerősödése éppen az ellenkezőjét eredményezi.

Mint mondta, a szankciókra épülő verseny a piac feltöredezéséhez vezet, a piac kisebb mérete pedig az árak globális szintű növekedését okozhatja, amelyet végül a fogyasztók fizetnek meg.

A szakértő azt is hozzátette, hogy egyelőre az amerikai vállalatok Kínában és a kínai vállalatok Európában és az USA-ban kitartanak, mert a gazdasági racionalitás alapján világszintű munkamegosztást kellene preferálniuk. Ugyanakkor a jelenlegi trendek sajnos nem ebbe az irányba tartanak, ez a tendencia pedig Magyarország szempontjából is kedvezőtlen.

A 2010 után elindult felzárkózási folyamat folytatásához a magyar gazdaságnak hozzá kell férnie a tőkéhez és a technológiához. Ennek pedig egy diverzifikált struktúrában kell megtörténni annak érdekében, hogy csökkenjen a Nyugattól való aszimmetrikus függésünk – fogalmazott.