Gazdaság

Nem az éhezőknek fog hiányozni az ukrán gabona

Egyre valószínűtlenebb a július 17-én lejáró fekete-tengeri egyezmény meghosszabbítása

Legendák és képmutatás övezik az Ukrajna és Oroszország között török közvetítéssel tető alá hozott fekete-tengeri gabonaegyezményt, amelynek az alacsony jövedelmű országok élelmiszer-ellátásbiztonságának szavatolása lett volna a fő célja. A hozzáfűzött reményeket azonban semmilyen szinten nem váltotta be, és jelen állás szerint Moszkva még a fenyegetések hatására sem hajlandó meghosszabbítani azt.

Nem az éhezőknek fog hiányozni az ukrán gabona
Volodimir Zelenszkij egy kikötői szemlén
Fotó: AFP/ STR / UKRAINIAN PRESIDENTIAL PRESS SERVICE

Ha Oroszország nem járul hozzá a gabona és műtrágya biztonságos kivitelét lehetővé tevő megállapodás meghosszabbításához Ukrajna kikötőiből, nem valószínű, hogy a nyugati államok továbbra is együttműködnek majd az ENSZ-tisztviselőkkel, akik Moszkva exportját segítik – jelentette ki pénteken az ENSZ segélyszervezeti vezetője. A brit Martin Griffiths ezzel lényegében megzsarolta a Kremlt: vagy aláírnak, vagy a Nyugat kiterjeszti a szankciókat az orosz mezőgazdasági termékekre. „A világ látja a fekete-tengeri kezdeményezés értékét (...) ezt nem lehet csak úgy eldobni” – fogalmazott a diplomata.

Mennyi az annyi?

Az ENSZ azzal érvel, hogy a 2022. július 17-én megkötött egyezmény világviszonylatban több mint 20 százalékkal csökkentette az árakat. Ez az „igaz, de nem” tipikus esete. A Trading Economics adatait figyelembe véve ugyanis a következő történt: a búza vékánkénti ára az orosz invázió előtti pillanatban, 2022 február 21-én 8,5 dollár volt, a rá következő héten viszont már 11,75, aztán márciusig meredeken esett, és május 9-én tetőzött ismét 11,77 dolláron. Innen gabonaegyezmény nélkül is 7,7 dollárig (július 11.) zuhant, és az aláírást követő napokban elérte a 7,59 dollárt, vagyis visszatalált a háborút megelőző januári szintre.

Innen azonban ismét emelkedni kezdett egészen a szeptember 26-i 9,2 dollárig. 2023. május 5-ig viszont trendszerűen mérséklődtek az árak, méghozzá a 2020 decemberi értékig, 6 dollárig. A köztes időszakban kétszer hosszabbították meg az egyezményt. 2022. november 17-én és négy hónappal később, 2023 márciusában. Számottevő hatása az árak alakulására egyik alkalomnak sem volt.

Az egyezmény időbeli hatályát utoljára május 17-én bővítették ki. Azóta, a már említett 6-ról június 19-re felment egészen 7,3-ig, július 3-án pedig 6,4 dollár volt egy véka búza, dacára annak, hogy az oroszok leszögezték: a jelenlegi feltételek mellett többször nem hosszabbítanak. A szerződés egy éve alatt a búza vékánkénti ára tehát 7,76-ról 6,42 dollárra csökkent, ami durván 17 százalék. Az ENSZ által emlegetett több mint 20 százalék csak a május 5-i szélső értékkel, a 6,05 dollárral jön ki (22,1 százalék). Csúsztatás, de legyen.

Persze, nem feledkeztünk meg arról sem, hogy az egyezmény nem csak a búzára, de például a kukoricára is kiterjedt. Igaz. A kukorica esetében azonban még szembetűnőbb az ellentét a valóság és a vágyálmok között: hiszen annak vékánkénti ára 5,64-ről mindössze 5,60 dollárra csökkent az aláírás óta, és az elmúlt egy évben csak egyszer volt alacsonyabb (5,54 dollár), idén májusban.

A nem-éhezők viadala

A gabonaegyezmény volt az egyik fő témája Volodimir Zelenszkij és Recep Tayyip Erdoğan hétvégi csúcstalálkozójának is. Mindketten a megújítása mellett érveltek. Az ukrán elnök egyenesen azt mondta: „Létfontosságú, hogy úgy cselekedjünk, hogy a gabonafolyosó megléte, és ezáltal más emberek élete ne attól függjön, hogy az Orosz Föderáció elnöke milyen hangulatban ébred.”

Tény, hogy a szerződést egy éve a közjóra, egy világélelmezési válság elkerülésére hivatkozva írták alá a részes felek. Csakhogy az ENSZ adatai szerint a szállítmányok 44,6 százaléka végül magas, 36,6 százaléka felső-közepes és 17,2 százaléka alsó-közepes jövedelmű országokban kötött ki. A világ legszegényebb, éhínségek által gyakran sújtott államaiba mindössze a fekete-tengeri egyezmény keretében kihajózott áru 3 százaléka jutott.

A megállapodás legnagyobb kedvezményezettjei Kína (7,9 millió tonna), Spanyolország (5,9 millió tonna), Törökország (3,2 millió tonna), Olaszország (2 millió tonna), Hollandia (1,9 millió tonna). De például Németország is csaknem másfélszer annyi (412 ezer tonna) gabonát szerzett be így, mint Etiópia (282 ezer tonna), Jemenbe pedig alig többet (259 ezer tonna), mint az Egyesült Királyságba (221 ezer tonna).

Oroszország többször figyelmeztetett ezekre az ellentmondásokra. Az egyezmény pártfogói és támogatói, például Washington viszont rendre azt felelte: ez provokáció, és igenis fontos a szerződés, mert ennek köszönhetően „Több mint 2 millió tonna élelmiszert exportáltak közvetlenül a súlyos éhezés által leginkább veszélyeztetett országokba, például Kenyába, Afganisztánba, Bangladesbe, Jemenbe, Etiópiába és Szomáliába”. Csakhogy, mint fentebb láttuk, ezzel a legnyomorúságosabb helyzetben lévő államok együttesen sem férnének fel a dobogó harmadik fokára.

Végül érdemes hozzátenni, utalva az ENSZ-diplomata Martin Griffiths intelmére, hogy a Nyugat eddig is akadályozta az orosz mezőgazdasági termékek kivitelét, vagyis nem tartotta be az egyezményt, amely szerint az agrárbankot vissza kellett volna venni a SWIFT-rendszerbe. Moszkva mindezekre hivatkozással mondott most nemet a folytatásra, és nyugtatni igyekszik afrikai, ázsiai partnereit, akik a jelek szerint valamelyest megéreznék ugyan a Fekete-tenger lezárását, de pusztító hatással csak az lenne rájuk nézve, ha a Nyugat újabb szankciókat vet ki Oroszországra.

Kapcsolódó írásaink