Gazdaság
Ársapkák és infláció: mit üzen a múlt és mit mutat a jelen?
A jegybankok kamatemelési ciklusokat indítottak, miközben a kormányok adócsökkentési és árszabályozási lépésekkel próbálták meg letörni a fogyasztói árak emelkedésének ütemét.
Az elhúzódóan magas inflációs közegben a piaci folyamatokba történő beavatkozásoknak azonban egyre több tovagyűrűző hatása jelentkezik. Az elemzés ezen hatásokat veszi számba gazdaságtörténeti tapasztalatok és az aktuális hazai adatok alapján (kiemelten az élelmiszer- és üzemanyagpiacra fókuszálva).
Magyarországon a legszélesebb azon termékek köre az EU országaiban, ahol a 2022. novemberi adatok alapján ársapka-intézkedés volt hatályban. Az ársapkák bevezetése azzal a céllal történt, hogy féken tartsa az infláció emelkedését egyes termékek árának rögzítésén keresztül. Az érintett termékek köre fokozatosan bővült, és 2022 őszén a legszélesebb volt az Európai Unió országai között.
Az árstopok széles körű alkalmazása mellett is 2022. novemberében a magyar harmonizált fogyasztóiár-index adat lett a legmagasabb az EU-ban, miközben az élelmiszerek esetében nemzetközi öszszevetésben is kiugróan magas áremelkedés történt.
De mi az oka annak, hogy az árak rögzítése, csökkentése mégsem képes kordában tartani sem a részpiacokon érvényesülő, sem a makrogazdasági szintű inflációt? Bár a kérdés rendkívül aktuális, de nem újkeletű. A válasz a 2020-as évek problémáira ismételten a 1970-es években keresendő.
Az [ár]sapkák és egyéb, az árakat meghatározó lépések átirányítják az inflációs nyomást az árindexek azon elemeire, amelyek nem képzik az intézkedés tárgyát.
Kevésbé ismert általánosan, de a szabadpiac elveken nyugvó gazdaságszervezés mintaállamaként emlegetett Amerikai Egyesült Államokban előszeretettel alkalmaztak ársapkákat a különböző termékek és szolgáltatások terén a 60-as évek végén, 70-es évek elején. A gyakorlatnak olyan jeles támogatói voltak, mint Paul Samuelson, Arthur Okun, vagy éppen Walter Heller (ezekről a vitákról kiváló áttekintést nyújt Nelson és Schwartz). Az árak és a bérek kontrolljának egyik kiemelt gazdaságpolitikai mérföldköve volt Nixon elnök New Economic Policy-je 1971-ben, amit lelkesen fogadtak a kor egyes közgazdászai. Első lépésként egyes árakat 90 napon keresztül befagyasztottak, majd felállításra került egy úgynevezett „árbizottság” is, ami a piaci folyamatok helyett szerette volna kordában tartani az inflációt. 1973-ban az élelmiszerek és üzemanyagok árának emelkedésére reagálva újra bevezettek egy széles körű, 60 napos árbefagyasztást, majd egészen 1974 áprilisáig célzottan, néhány termék ára volt szabályozva.
Az ársapkák a 70-es évek Amerikájában sem hoztak tartós megoldást. Az ársapkák ellen leghangosabban Milton Friedman érvelt azt állítva, hogy az árbefagyasztás hiányhoz vezet, emellett az infláció emelkedését sem képes kordában tartani. A vállalatok ugyanis kreatívak, ha az egyik terméken veszteségük halmozódik fel, akkor más, nem szabályozott árak emelésével állítják helyre a jövedelmezőségüket. Az idő ez esetben őt igazolta. Az infláció 1972 után fokozatosan emelkedett, és 1974-ben, mikor még életben volt az intézkedések egy része, 11,1 százalékot tett ki, ami az előző évtizedhez képest rendkívüli emelkedést jelentett az Egyesült Államokban.
A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy nem lehetett árszabályozással kivédeni egy olyan széles körű költségemelkedés hatását, mint az 1973-as olajársokk.
Hazánk esetében az élelmiszerekre kivetett ársapkák a teljes fogyasztói kosár 2,4 százalékára vonatkoznak. Az árstopoknak volt egy közvetlen hatása, ami az adott élelmiszer árának rögzítésén keresztül mérsékelte az inflációt. Az ársapkák fennmaradásával azonban szinte azonnal életbe lépnek olyan piaci mechanizmusok, amelyek más termékek árának emelkedéséhez vezetnek. Mivel az élelmiszerek súlya a kosáron belül mintegy 20 százalék, ezért a kereskedők számára rendkívül nagy tér nyílt az alkalmazkodásra.
Az élelmiszer-árstopok nem mérsékelték a helyettesítő termékek inflációját. A rögzített árú termékek esetében elmaradt áremelkedéseket a kereskedők teljes egészében áthárították más termékekre. Az élelmiszer-árstop hatálya alá tartozó termékek ára valóban alacsony Magyarországon, de az adatok azt mutatják, hogy az itt elmaradó áremelkedést a termelők és kereskedők részben a helyettesítő termékekre hárították át.
A magyar élelmiszer-infláció majdnem minden alcsoportban Európa legmagasabbja, több esetben jelentősen is (például tejtermékek, kenyér és tészták) meghaladva a V3-k értékeit. Ezen hatáshoz adódott hozzá az árfolyam-leértékelődés importárnövelő hatása. Ráadásul egyes élelmiszeripariszegmensekben az ellátási láncokban kialakuló tartós zavarok (például tejipari termékek) tovább növelték az árnyomást, ezzel egyes termékkörök (például sajtok, túró), jelentős versenyhátrányba kerültek a nemzetközi piacokon. Az ársapka által nem érintett termékeknél bekövetkezett áremelkedés kioltotta az 1,2 százalékpontos technikai inflációcsökkentő hatását az intézkedésnek.
Az árstop által nem érintett termékek magasabb átárazásának és a kialakuló nagyobb élelmiszerinflációnak tovagyűrűző hatásai is voltak. A piaci szolgáltatásokon belül az év eleje óta az étkezéshez kötődő szolgáltatások árai emelkedtek a legnagyobb mértékben. Az éttermek, büfék a hatósági áras termékeket is nagybani piaci áron vásárolták, és egyben hatott rájuk a többi termékre áthárított áremelés is.
Becslések szerint ezen alapanyag-áremelkedés áthárításának szolgáltatások áraiban való megjelenése további mintegy 0,2-0,4 százalékponttal emelhette a fogyasztói árakat.
Az üzemanyagpiacon 2021. novemberében bevezetett ársapka a lakossági vásárlások esetében folyamatosan jelentős inflációcsökkentő hatással bírt, azonban a piaci árazású termékek esetében az alapanyag-költségek és adótételek változásánál érdemben gyorsabb áremelkedést figyelhettünk meg. A lakossági vásárlók számára elérhető 480 forintos rögzített ár mellett a vállalatok számára augusztustól a piaci ár volt érvényben (a fuvarozóknak már márciustól).
Ugyanakkor míg a brent világpiaci ára és a végárból visszaszámolt adóterhek a gázolaj esetében 64, a benzin esetében 52 forinttal emelkedtek, addig a fogyasztói árak ennél lényegesen nagyobb mértékben, a gázolaj esetében 181 forinttal, a benzin esetében 126 forinttal emelkedtek.
Azt, hogy miért nőttek a fogyasztói árak a költségek és adóknál nagyobb mértékben, számos, nyilvánosan nem ismert költségelem is magyarázhatja, mint például finomítás, szállítás, nagy- és kiskereskedelem költségének, valamint a vállalati eredmény növekedése. A költségek és adók, valamint a fogyasztói ár szétnyílásához ugyanakkor az import fokozatos kiesése és a kiskereskedelmi verseny szűkülése is hozzájárulhatott. A növekvő vállalati, szállítási költségek 0,4-0,6 százalékponttal növelhették az inflációt.
Az üzemanyagársapka eltörlésével a jelenleg a kutakon érvényesülő „piaci ár”-ban a verseny újbóli élénkülésével komoly alkalmazkodási tér lehet. Az ársapka kivezetése után a kutakon már csak a „piaci ár” marad életben, ami mind a benzinnél, mind a dízelolajnál a korábbiakhoz képest – az alapanyag-költségeken és adókon felüli – magasabb árrést tartalmaz. (Fontos megjegyezni, hogy az árrés nem egyezik meg a profittal. Az árrés számos az alapanyaköltségen felüli költségelemet is tartalmazhat.) Ennek inflációs hatása 0,6-0,8 százalékpont. Ez a hatás azonban azt is jelzi, hogy az import fokozatos újraindulásával és az ellátási problémák oldódásával érdemi árcsökkenésre is van lehetőség.
A piaci áraknál lényegesen alacsonyabb szinten rögzített lakossági üzemanyagársapka a magas hazai üzemanyag-felhahasználáson keresztül rontotta a folyó fizetési mérleget, ami egy általánosan kockázatkerülő feltörekvőpiaci közegben a devizapiacon leértékelődési nyomást okozott. Kis, nyitott gazdaságban a folyó fizetési mérleg helyzete a kockázati megítélés egyik legfontosabb indikátora. A számítások mögött a közvetlen mennyiségi hatás áll, amely szerint az üzemanyagfogyasztás jelentős mértékben meghaladta nemcsak a korábbi szintjét, hanem annak trendjét is. Ez növelte a folyó fizetési mérleg hiányát, hozzájárulva az árfolyam gyengüléséhez.
Összességében mintegy 1,5-2 százalékos árfolyamleértékelődést tulajdoníthatunk ennek a tényezőnek, ami a magasabb inflációs közegben gyors és a korábbiaknál magasabb begyűrűzéssel 0,6-0,7 százalékponttal emeli az inflációt.
Összességében az árbefagyasztások közvetlen inflációt csökkentő hatása rövid távon volt domináns, tartós fennmaradásukkal az inflációt növelő alkalmazkodási hatások egyre erősebbé váltak. Ezen utóbbi hatások nagysága 2022 végéhez közeledve elérhették a 3-4 százalékpontot. Kedvező fejlemény, hogy a benzinársapka kivezetésével a piaci verseny ismét erősödhet. Az élelmiszerek esetén is megfontolandó az ársapkák lehető legkorábbi kivezetése, mivel a piacok tartós torzulása a kiskereskedelmi árak növekedését, a hazai élelmiszeripar versenyképességének további csökkenését eredményezheti.
