Gazdaság

Valós vagy valószerűtlen forgatókönyv az uniós klímavédelmi program?

A fosszilis energia­hordozókat annyi zöld villany­árammal kellene pótolni, amennyinek az előállítására csak több, paksnyi teljesítményű atomerőmű képes

Az Európai Unió klímapolitikai programja előírja, hogy minden forgalomba helyezett személy- és könnyű tehergépjármű kétezerharmincöt után legyen emissziómentes. Anisits Ferenc professzort, mérnököt, a BMW korábbi fejlesztési vezetőjét kérdeztük a témáról.

Valós vagy valószerűtlen forgatókönyv az uniós klímavédelmi program?
Anisits Ferenc szerint kudarc, ha a globális szén-dioxid-szint nem csökken, hanem tovább növekszik
Fotó: YouTube.com

– Az Európai Bizottság kétezerhuszonegy július huszonegyedikén bemutatta az Európai Unió klímapolitikájának programját, amelynek célja Európát a világ első klímasemleges kontinensévé átalakítani kétezerötvenig. Hogyan képzelik ezt el pontosan?

– A program tizenkét intézkedést javasol átalakítani a klíma, az energia, a földhasználat, a közlekedés és az adózás területein olyan formában, hogy a nettó üvegházhatású gázok emissziója kétezerharmin-cig legalább ötvenöt százalékkal az ezerkilencszázkilencvenes év helyzetéhez képest csökkenjen. A program továbbá azt is előírja, hogy minden forgalomba helyezett személy- és könnyű tehergépjármű kétezerharmincöt után legyen emissziómentes. Az átmenet felgyorsítására  a rendelkezés előirányozza az új gépjárművek évi átlagos szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését kétezerharminctól kezdve ötvenöt és kétezerharmincöt után száz százalékkal alacsonyabb szintre, mint az kétezerhuszonegyben volt. Christian Lindner német  pénzügyminiszter bejelentette, hogy Németország nem támogatja a tervet, mely gyakorlatilag a belsőégésű-motor hajtású autók betiltását jelentené.

– Miért nem vállalható ez a forgatókönyv?

– A rendkívül kihívó cél megvalósítása csak akkor nyerne értel-met, ha az elektromos autó előállítása globálisan szén-dioxid-mentes lenne. Ennek a feltételnek megítéléséhez elkerülhetetlen az akkumulátor globális értéktermelő láncának ökológiai értékelése. Az akkumulátor elektródagyártá-sának két alapeleme a lítium és a kobalt. A lítiumot nagy részben a dél-amerikai háromszögben (Bolívia, Chile, Argentína) bányásszák környezetet és életteret romboló, talaj- és levegőszennyező módszerrel, óriási vízmennyiség felhasználásával az elsivatagosodott, csapadékszegény vidéken. Természetesen a kiaknázást szennyezett villamos árammal felhasználásával végzik.

A ritka nyersanyagot, a kobaltot gyermekmunkával, embertelen körülmények között nyerik ki a kínai tulajdonú vállalatok Kongóban. Az elektróda nyersanyagait, a lítium-karbonátot és a kobaltot fosszilis energiával hajtott hajókon szállítják a kontinensek között, majd dízelhajtású tehergépjárművekben viszik az akkumulátorgyárakba, ahol a tiszta lítium előállítása kémiai úton történik. A folyamat melléktermékeként szén-dioxid (százötven–százhetven kilogramm/kWh) termelődik. Az elektromos autó üzemeltetése fosszilis energiahordozóval szennyezett villanyárammal globálisan tovább terheli a klímát.

Az akkumulátort veszélyes hulladékként kell kezelni
Az akkumulátort veszélyes hulladékként kell kezelni
Fotó: MH/Purger Tamás

– Mi lesz az akkumulátorral?

– Veszélyes hulladékként, különleges kezelésben kell részesíteni energia felhasználásával. Belátható, hogy az akkumulátoros autó nem értékelhető zéró emissziójúként. Az EU mégis érthetetlen módon ezzel a besorolással támogatja az e-mobilitást. Ezen az úton nem a szén-dioxid, hanem csak a belsőégésű motorok tűnnek el a forgalomból. A fosszilis energiahordozókat akkor annyi zöld villanyárammal kellene pótolni, amelyet csak több, paksnyi teljesítményű atomerőmű lenne képes megtermelni. Ez az intézkedés leginkább a belsőégésű motorok területén vezető német gazdaság-nak árt (gyárak bezárása, munkanélküliség, gazdasági visszaesés). Ezért érthető Lindner ellenvetése a „fit for 55“ ellen, hiszen ez „horrorforgatókönyv” lenne Németország számára.

– Mi a véleménye a meghirdetett energiafordulatról, azaz a váltásról a fosszilis energiáról a tisztán megújuló energiára?

– Illúzió. A hagyományos hőerőművekkel működtetett folyamatos villanyáram-szolgáltatás a következő elven működik. Valamilyen fosszilis energiahordozó elégetésével a vizet gőzzé alakítják át, amely a gázturbinát forgásba hozza, és szinkrongenerátorral összekapcsolva villamos áramot termel. A váltakozó fogyasztásnál fellépő frekvenciaingadozást a szinkrongenerátor stabilizálja. Enélkül összeomlik az áramszolgáltatás (black out), a városokban vagy egész országrészekben.

Az áramtermelés átállítása tisztán megújuló energiára a váltakozó időszakok (nappal és éjszaka, valamint szélcsendes és viharos időszakok) miatt nem lehetséges. A folyamatos áramtermelés biztosítására a megújuló energiaparkok telepítése mellett párhuzamosan további hagyományos hőerőművek vagy atom- és vízerőművek építése elkerülhetetlen az időszakos áramtermelési szünetek áthidalására. A két rendszer párhuzamos működtetésére Németország és Dánia a negatív példa, ahol a megújuló energia részesedése a legnagyobb és egyúttal a legdrágább is az áramtermelésben a világon. Ha túltermelés lép fel a megújuló energiatermelésben, akkor tárolás nélkül a termelt áram veszteségként jelentkezik.

– Milyen koncepció kínálkozik a megújuló energia jobb adaptációjára a hálózati rendszerben?

– A megoldás legfontosabb feltétele a megújuló energia tárolása hidrogénben. Ehhez a hidrogéngazdaság (víz elektrolízise, tárolás, szállítás, tankolás) kiépítése szükséges. A második feltétel az áramhálózat teljes átépítése úgynevezett digitális hálózattá, ahol minden termelő és fogyasztó digitális kölcsönös adatszolgáltatásban összehangolva együttműködik. Ez hosszú távon megvalósítható, rendkívül költséges, de az egyetlen értelmes koncepció.

– Fel lehet oldani az ország fosszilis energiafüggetlenségét?

– Természetesen lehet, de ennek helyébe a még kritikusabb kiszolgáltatottság, a nyersanyagfüggőség lép. A stratégiailag kompetens ember nemcsak célokat tűz ki, hanem végig is gondolja a megoldási koncepciókat. Ha erre képtelen, akkor szakértők tanácsát hallgatja meg. Nem vagyok optimista. Majd a meg-valósításnál fellépő problémák és kudarcok kijózanító erővel fognak hatni. Ez az „error, try again“ módszer, amelynél a megoldást ismétlődő kudarcok útján újabb és újabb próbálkozásokon keresztül keresgélik.

A leglátványosabb kudarc az lesz, ha a globális szén-dioxid-szint nem csökken, hanem tovább növekszik. De a problémák jelentkeznek már korábban is a fosszilis energia pótlásánál villanyárammal, a tankállomások jelenlegi számának megsokszorozásánál, a költségek növekedésénél, a nap- és szélerőműparkok területfoglalásánál és így tovább. Mindent egybevéve a „fit for 55” tönkre fogja tenni Európa gazdaságát, anélkül, hogy a szén-dioxid-kibocsátáson egy szikrányit is változtatna.

Kapcsolódó írásaink