Végleg lejárt a telefonkönyvek kora

Az tájékoztatás szerint a csökkenő fogyasztói igények miatt megszűnik a telefonkönyvek egyetemes szolgáltatás jellege, a szolgáltatóknak 2022-től már nem kötelező könyv vagy adathordozó formájában megjelentetni az előfizetők adatait.

Mint kiderült, az NMHH piackutatása alapján 2017-ben még csaknem hatvanezer telefonkönyvet nyomtattak, 2020-ban azonban már 17 ezernél is kevesebbet, és felére esett vissza a fogyasztók által átvett névjegyzékek száma. Ennél is meredekebben zuhan az elektronikus adathordozón (CD-n) terjesztett telefonkönyvek száma, 31 ezerről mindössze 2500-ra, ami 92 százalékos csökkenést jelent.

Az érdeklődés hiánya több okra is visszavezethető, azonban ezeknek van egy közös nevezője, az internet – fogalmazott az NMHH.A hírközlési hatóság egyúttal rámutatott: az okostelefonok és a mobilnet széleskörű elterjedése tovább gyorsította ezt a folyamatot, ma már ha fel akarunk hívni valakit, a telefonon is rákereshetünk több platformon.

Az NMHH piackutatása szerint a 14 éven felüli lakosság mintegy nyolc százaléka használta a kutatást megelőző hat hónapban a telefonkönyv bármelyik formáját. Ez a viszonylag alacsony arány azonban így is hétszázezer embert jelent. Közülük sokan feltehetően internethozzáférés hiányában nyúltak a telefonkönyv után. Kifejtették: ezt a réteget azonban kárpótolhatja, hogy továbbra is tárcsázható az egyetemes tudakozó és a szolgáltatók által fenntartott, a saját előfizetőikről szóló információs tudakozóvonalak.

Felhívták a figyelmet, hogy az 11800 hívószámon elérhető egyetemes tudakozón név és cím alapján bármikor megtudható, hogy az adott személy vagy szervezet rendelkezik-e telefonelőfizetéssel, és mi a száma. Az egyetemes tudakozó mellett a Magyar Telekom a 11818, az Invitel a 11888 telefonszámon nyújt kereskedelmi alapú tudakozó szolgáltatást – magyarázták.

Az NMHH úgy fogalmazott: a telefonkönyvek veszteséges kiadásának megszűnése valójában minden fogyasztónak jó hír. A papíralapú és a CD-formátumú adatbázisok ugyanis hiába voltak ingyenesek, azok költségét végső soron a fogyasztók fizették meg a szolgáltatások díjaiban. Eközben pedig azok tényleges használata elenyésző volt, és évről évre meredeken csökkent.