Gazdaság

Matolcsy György: Elérhettük volna az 1936-os fejlettségi csúcsot?

A Poszt-Covid–19 (PC19) elnevezéssel útjára indított cikksorozatom egyik legutóbbi részében amellett érveltem, hogy a 2010 utáni gazdaságpolitika kettős arca – tehát az, hogy önmagunkhoz képest eredményesek voltunk, de a régióban csak közepesen teljesítettünk – döntően a gazdaságpolitika intézményi gyengeségeiből, a teljes sikerre kevésbé alkalmas kormányzati szerkezetből eredt – írta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke hétfőn az Mno.hu oldalon.

Matolcsy György: Elérhettük volna az 1936-os fejlettségi csúcsot?
„A mi jövőnkből is egyszer múlt lesz, és kizárólag rajtunk áll, hogy melyik változat győz”
Fotó: MH

Most arra teszek kísérletet, hogy összegezzem az elmaradt eredményeket, és számokkal érveljek a címben feltett kérdésre adott egyértelmű igen válasz mellett – emelte ki a jegybankelnök.

A költségvetés érdeke az uniós pénzek lehető legnagyobb arányú, gyors elköltése, mert az az adócentralizáció mértékében többletbevételt is jelent. Az első – és eddig legsikeresebb – Széchenyi-tervben egy forint állami pénz három forintnyi beruházást mozgatott meg, a 2010–2019 közötti uniós programoknál 1:1 körüli az arány. Az eddig elköltött uniós pénzeknek legalább kétszeres szorzóval kellett volna működniük, ami 15–20 ezermilliárd forint többletforrást, beruházást mozgósíthatott volna. Ebből 5–7 ezermilliárd forint költségvetési többletbevétel származott volna – magyarázta Matolcsy György.

A MNB elnöke elmondása szerint a svájci frank alapú lakáshitelek forintra váltása után, 2015 közepétől nyílt újra tér a lakásépítés dinamizálására. 2016 után évente átlagosan 30–40 ezer új otthont lehetett volna építeni, ami a ténylegesen megépült átlagosan 20 ezer otthonhoz képest 2020 végéig összesen hatvanezer lakás különbözetet jelent. Ez évente átlagosan 0,5 százalékkal nagyobb GDP-növekedést és kétszázmilliárd forint többlet költségvetési bevételt hozott volna, miközben az időszak végére a gazdasági fejlettségünket akár két százalékponttal emelte volna.

Az NGM a Széll Kálmán-tervekkel olyan strukturális reformokat indított el, amelyekkel az évtized legfontosabb szerkezeti átalakításainak 85 százalékát az évtized első harmadában sikerült végrehajtani. Ha nem áll le ez a reformpolitika, akkor elkészül a 3., 4. és 5. Széll Kálmán-terv, és valójában egy teljes versenyképességi fordulat indult volna el vagy ment volna végbe 2019 végéig.

A versenyképességi reformok egyes döntő területei a felgyorsult digitális átmenetet szolgálták volna. A sikeres digitális átállást végrehajtó gazdaságok (pl. Észtország) példája alapján évi több mint egyszázalékos többlet GDP-t valószínűsíthetünk erről a területről a létrejött GDP-hez képest – hangsúlyozta.

Az állami beruházások magas aránya miatt az itt elérhető többlet döntő fontossággal bír a teljes beruházási hatékonyság szempontjából. Különösen a 2020–2022 közötti válság és az abból való kilábalás idején kaphatott volna meghatározó szerepet ez a hatékonysági többlet.

Matolcsy György hangoztatta: a legélesebb különbség azonban a makrogazdasági alapszámokban jelentkezett volna. Elértük, sőt 85 százalék körüli értékkel meghaladtuk volna az 1936-ban mért átlagos nyugati és uniós fejlettségi értéket. Ebben az esetben az államadósság-ráta legkisebb értéke 55 százalék körül alakul, a devizában fennálló államadósság szintje 0–5 százalék körüli szintre süllyed, a termelékenységi többlet 10–15 százalékos, az erre épülő bértöbblet pedig 15–20 százalékos lehetett volna.

Ma is több változat létezik a 2030-ig tartó gazdasági fejlődésre. A mi jövőnkből is egyszer múlt lesz, és kizárólag rajtunk áll, hogy melyik változat győz. Tanuljunk a múlt hibáiból, hogy mindannyian győztesek legyünk – zárta sorait a jegybankelnök.

Kapcsolódó írásaink