Gazdaság

Nem könyöradomány a fejlesztési forrás

Ugyanolyan tagjai vagyunk az Európai Uniónak, mint a nyugati országok – hangsúlyozta lapunknak Grzegorz Puda lengyel mezőgazdasági miniszter

Elutasítja a visegrádi országokkal szembeni kettős mércét Grzegorz Puda lengyel mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter. Lapunknak a tárcavezető beszámolt arról, milyen kihívások kötik össze a V4-es országokat az agrárpolitikában, és arról is, hogyan érinti régiónkat az unió költségvetése.

Nem könyöradomány a fejlesztési forrás
„Fontosak a talajvédelemmel kapcsolatos kérdések”
Fotó: Lengyel Mezőgazdasági és Vidék

– Milyen közös célokat tűztek ki a mezőgazdaság területén a V4 lengyel elnöksége alatt?

– A lengyel elnökség időszaka a Visegrádi Csoport harmincadik évfordulójára esett. Elnökségünk jelszava „Back on track – Vissza a helyes útra”. Megfigyelve mindazt, ami körülöttünk történik, látható ennek a szlogennek a legnagyobb fokú megalapozottsága. Az agrárágazatban kiemelt prioritásunk többek között érinti a Közös Agrárpolitika 2020-as év utáni beindítását előkészítő tárgyalásokat, és az afrikai sertéspestisből fakadó problémákat. Itt hívnánk fel a figyelmet arra, hogy ez nem csupán Lengyelországot, hanem az egész Európai Uniót érintő kérdés.

Egyéb céljaink megegyeznek a közösségen belüli aktuá­lis változás irányával. Felhívjuk a figyelmet az élelmiszer-pazarlás elleni fellépésre a teljes ellátási láncban, valamint ezen láncok feltétlen megrövidítésére. Ennek fontossága igen erősen megmutatkozott a pandémia alatt.

A gazdák nehezen férnek hozzá az élelmiszerpiachoz, a hosszú ellátási lánc pedig a tartósítószert tartalmazó termékeket helyezi előtérbe, rontja  a minőséget, ráadásul a vásárlók több élelmiszert dobnak ki. Szintén fontosak számunkra a talajvédelemmel kapcsolatos kérdések, hiszen csakúgy, mint Lengyelországban, Magyarországon is elveszítik természetes termőképességüket. Elsősorban ez alatt a talaj humuszszintjének csökkentését értem, ami alacsonyabb vízmegtartáshoz vezet, növelve a gazdasági vegyszerek bejutását a környezetbe. Az új technológiákat a biológiai sokféleség jegyében szükséges kidolgozni,  megtartva egyrészt a termelési potenciált a jövő generációja számára, másrészt pedig az agrárgazdaság stabilitását. Mindezek kulcsfontosságú kérdések régiónk országainak mezőgazdasága számára.

– Milyen közös kihívások kötik össze a V4 országait a mezőgazdaságban?

– Ma a közös kihívásunk az, hogy a lehető legjobban készüljünk fel a források felhasználására a következő költségvetési ciklusban. A megfelelően kidolgozott közös agrárpolitika lényeges pénzügyi részét kell képezze a Covid-19-pandémia utáni újraépítésnek, valamint a mezőgazdaság, illetve a vidéki területek zöld- és digitális átformálását megerősítő lépéseknek. Lengyelországban ezeket az anyagi forrásokat mindenekelőtt a kis- és közép agrárgazdaságok, helyi agrár-élemiszerfeldolgozók támogatására fordítanánk, valamint az eladási lánc rövidítésére és az élelmiszeripari termékek szállításának korlátozására.

Emlékeznünk kell arra, hogy a V4 országainak mezőgazdasága – mint minden ország mezőgazdasága, amelyek velünk együtt léptek be az Európai Unióba (EU) –, továbbra is megköveteli a modernizációt ahhoz, hogy megközelíthessük a „régi” tagországok mezőgazdaságának technikai szintjét. Az euró­pai zöldmegállapodás céljainak megvalósítását egyfajta módszernek kellene tekinteni, hogy országaink elérjék versenyképességüket közép- és hosszú távon, garantáltan megvalósítsák – a mezőgazdaság termelési és export céljait megtartva – a környezeti és éghajlati követelményeket.

A kihívás az EU mezőgazdasági versenyképességének megtartása lesz az átmeneti időszakban, amikor is szükséges csökkenteni a felhasznált antibiotikumokat, peszticideket, műtrágyát, valamint bevonni az élelmiszerrendszer átalakítási folyamatába a lánc minden résztvevőjét, ide értendő a fogyasztókat is.

– Milyen magyar-lengyel együttműködési lehetőségeket emelne ki?

– Lengyelország és Magyarország nagy hagyománnyal rendelkezik a mezőgazdasági együttműködésben. Magyar cégek jelenleg leginkább a vegyiparban, a gyógyszeriparban illetve az élelmiszeriparban vannak jelen hazánkban. Lengyelország a második legnagyobb beszállítója a magyar piacnak agrár-élelmiszeripari termékek esetében. Tovább szeretnénk folytatni és elmélyíteni a már létező együttműködést a BIOEAST agrárkutatás-fejlesztési kezdeményezésen belül. Jelenleg a kezdeményezést tizenegy kelet-közép-európai ország alkotja, ez pedig rámutat arra, hogy a V4-országok és tevékenységeik mennyire vonzzák régiónk többi országát is. Következő terület a természeti katasztrófák ellensúlyozásában való együttműködés.

Fontos továbbá a közös álláspont kidolgozása az EU által harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodások tekintetében. Előttünk áll az a kihívás is, hogy teljesítsük a zöldmegállapodás politikájából fakadó követelményeket és egy új hozzáállást a mezőgazdasághoz.

– A közép-európai országok, a V4 folyamatosan találkozik azzal, hogy a nyugati országok egyfajta adományként tekintenek az uniós forrásokra annak ellenére, hogy országaink a csatlakozáskor megnyitották saját piacaikat, áldozatokat vállalva. Mit jelentett ez a mezőgazdaságban és hogyan lehet érvényesíteni jelenleg a lengyel és a közép-európai érdekeket?

– Milyen adományról lehet itt szó? Az uniós források elosztásának módja és a Közös Agrárpolitika is a szerződésekben van rögzítve, nem jótékonykodás eredménye. A nagy és erős gazdaságok többet merítenek a közös piacból mint a kisebbek. A nyugati országok, csakúgy mint Németország, a háború után hatalmas segítséget kaptak a Marshall-terv keretében. Elfelejtették volna? Régiónk országait ettől megfosztották. Az Európai Unió­hoz csatlakozva megnyitottuk piacainkat, nagyon nehéz feltételeket fogadtunk el például az alacsonyabb közvetlen kifizetéseket.

Megreformáltuk a tej-, keményítő-, cukor és húsfeldolgozó szektorainkat. Köszönhetően a gazdák helytállásának nagyon gyorsan sikerült alkalmazkodni a szabványokhoz és a nehéz feltételekhez. A gazdák helyzetére ráadásul az a tény is hatással volt, hogy az agrár- és élelmiszer-ágazatnak teljes egészében alkalmazkodnia kellett az uniós piachoz és az ekkor gyorsan bekövetkező globalizá­cióhoz is. Emellett emlékezzünk, hogy az uniós források többek között a mi országainkból érkeznek.

Kiemelném ugyanakkor, hogy Franciaország a közvetlen kifizetések egyik legnagyobb kedvezményezettje, míg Olaszország a vidékfejlesztési területekre fordított összegek haszonélvezője. Ugyanolyan tagjai vagyunk az Európai Uniónak, mint a nyugati országok. A pénzügyi mozgások tárgyalóasztalnál kerülnek egyeztetésre minden ország részvételével. Ennek ellenére továbbra is olyan érzésem van, hogy külön mércét használnak annak függvényében, hogy kit érint. Éppen ezért olyan fontos, hogy a V4-csoport érdekeiben a KAP (közös uniós agrárpolitika) reformjait megfelelően tárgyalják, hogy figyelembe vegyék a mi országaink sajátosságait és szükségleteit úgy, ahogy mások is teszik.

– Hogyan értékeli az Európai Unió aktuális agrárpolitikáját?

– A profitmaximálás dominanciáját követő évek után a fenntartható gazdálkodás felé orien­tálódás következik. A mezőgazdasági termelésnek az EU-ban jóval nagyobb mértékben kell a helyi piacokhoz illeszkednie a helyi feldolgozóüzemek bevonásával. Az euró­pai zöldmegállapodás lényege, hogy minden uniós fellépés és politika segítse a fő cél, a zéró kibocsátás elérését 2050-ig. Más szóval, ez a megállapodás több klíma- és környezeti kihívást jelent mind a politika, mind a gazdaság tekintetében. Természetesen ugyanúgy érinti a mezőgazdaságot is. A maga mértékében ez az irány helyes.

A globalizáció következményei, a rossz hatások egyértelműen megmutatkoztak a pandémia alatt. Ez a kiemelkedő, modern kori helyzet hatalmas erővel mutatta meg, hogy mit is jelent a profitmaximálás, és min alapszik a biztonság. A fenntartható mezőgazdaság az állat- és növénytermeléssel harmóniában bontakozik ki, az azt körülvevő természet és természetes környezet teljes mértékű tiszteletben tartásával. A fenntartható termesztés egy zárt ciklus, ennek eredményeképp nem keletkeznek hulladékok a gazdaságban.

A helyi agrár-élelmiszeripari feldolgozásoknak köszönhetően a mezőgazdaság élhet a lehetőséggel, hogy az agrár-élelmiszeri takarmányhulladékokat felhasználja főzetként vagy pépként. Az ilyen mezőgazdaság-modell természetes szövetségese a családi agrárgazdálkodásra épülő mezőgazdaság, amelyben ugyanolyan súllyal bír mind a rövid-, mind a hosszú távú gazdálkodás hatása. Bátran mondhatjuk a brit közgazdasági filozófus Ernest Friedrich Schumacher után, hogy „a kicsi szép”.

– Elégedett az uniós költségvetéssel? Biztosítja a megfelelő forrásokat?

– Valaha, bármely ország minisztere elégedett volt azzal a költségvetéssel, amely rendelkezésére állt? A forrás mindig túl kevés, míg az igény nagyon sok. Ugyanez igaz az uniós költségvetés esetében is. Ahogy ez a kompromisszumokkal szokott lenni, teljesen senki sem elégedett, de jó, hogy van. Most az a legfontosabb, hogy leghatékonyabban használjuk ki a rendelkezésre álló erőforrásokat – ez rajtunk múlik.

Kapcsolódó írásaink