Gazdaság

„A víz áldás”

Nagy István: A járvány feladta a leckét, de jól vizsgáztunk – Az erdőgazdálkodás az egyetlen kedvező szénmérlegű ágazat

Ősszel parlament elé kerül az új bortörvény tervezete, az új jogszabály jelentős egyszerűsítéseket és bürokráciacsökkentést is hoz – nyilatkozta lapunknak Nagy István agrárminiszter. A tárcavezető az agrárképzés átalakításáról, a járvány hatásairól és az öntözés fontosságáról és fejlesztésének támogatásáról is beszélt. Utóbbin belül arról is, hogy akár még a paksi atomerőmű hűtővízét is felhasználnák öntözésre.

„A víz áldás”
„Nagyobb ütemben zajlanak az öntözési beruházások, mint ahogy terveztük”
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– Hogyan zárt az aratás?

– Az őszi vetésű növények betakarítása nagyjából mindenhol befejeződött. A kalászosok közül az őszi árpát viselte meg legkevésbé az időjárás, ez a termésátlagon is meglátszik, az országos átlag több mint öt és fél tonna hektáronként, de nagy a szórás az országrészek között. Hogy mondjam rögtön az ellenpólust is, sajnos az őszi káposztarepce igencsak megsínylette a tavaszi aszályt. A növények jellemzően fejletlenek, így a termés átlagos mennyisége alig haladja meg a hektáronkénti két és fél tonnát. A terméskiesést a magasabb felvásárlási árak sem tudják ellensúlyozni. Az őszi búza esetében az aratási időszakban tapasztalt csapadékos időjárás okozott gondot, de az országos termésátlag öt tonna felett van. Viszonylag alacsony a búza sikér- és fehérjetartalma, és ez a sütőipari értékére is hatással van. A végéhez közeledik a rozs és a tavaszi árpa betakarítása, természetesen itt is okozott kisebb-nagyobb problémákat a szélsőséges időjárás, a zab esetében pedig az egyenetlen érés miatt csúszik a betakarítás, ami megint csak az időjárási tényezőkre vezethető vissza. Összességében elmondható, hogy a koronavírus-járvány okozta gondokat csak tetézte az időjárás. Amikor nagyon kellett volna az eső, akkor hetekig nem esett, majd az aratás idején éppen a sok csapadék okozta a gondot a gazdáknak, akiknek ezúton is köszönöm a munkájukat, a kitartásukat.

– Augusztus elsejével létrejött a régió legnagyobb agráregyeteme a Szent István Egyetem, a Kaposvári Egyetem, az Eszterházy Károly Egyetem Gyöngyösi Károly Róbert Campusa és a Pannon Egyetem Georgikon Karának integrációjával. Mit várnak az új Szent István Egyetemtől, már csak azért is, mert azt mondta, hogy az intézmény a huszonegyedik század kihívásaira keresi a válaszokat?

– Példa nélküli ez az integráció, amellyel Debrecen kivételével az agrár-felsőoktatás is alapítványi fenntartásba kerül. Nagy felelősséggel nyúltunk hozzá, mert senki nem volt elégedett a mostani állapottal. És a gazdák sem, akik azt tapasztalták, hogy a végzett agrármérnökök nem elég felkészültek, nem elég gyakorlatorientáltak, nem tudnak megfelelni azoknak a kihívásoknak, amelyeket egyébként a huszonegyedik század lehetőségként kínál nekik. A hallgatók sem feltétlenül szerették ezt a képzési formát azért, mert úgy érezték, hogy nem versenyképes a tudásuk, nehéz az elhelyezkedés. Az egész integrációt megelőzte egy felmérés a gazdálkodók között, hogy milyen képzést szeretnének, és kiderült, hogy kell a tananyagon és a képzési struktúrán is változtatni. Hallgatóink is versenyképesebb tudást akarnak, mert szeretnének a világ élvonalához tartozni. Valamint a gazdáktól is elvárás, hogy a legmodernebb gépeket is rá lehessen bízni a végzettekre és ismerjék a modern technológiákat is. Az alapítvány ennek megvalósítását tűzte ki célul.

– Meg fogja oldani a szakemberképzést és utánpótlást ez az integráció? Segít a generációváltásban?

– Remélem, hogy igen, de legalábbis közelebb visz a probléma megoldásához. Azt szeretnénk elérni, hogy mindenkiben tudatosuljon, ez nagyon korszerű, nagyon modern, a legszélesebb ismereteket integráló tudományterület. Gondoljunk bele, a mai elvárás már nem csak az, hogy egy agrármérnök tudja mennyi a gabona sortáv, vagy mit kell etetni a sertéssel. Ma már komoly informatikai ismeretek kellenek, komoly kémiai tudás, és legalább egy idegen nyelv. Olyan fokú képzettséget kell megszerezniük diákjainknak, amire korábban nem volt példa. Mert mit gondol, melyik terület ma a legfontosabb egy agármérnök számára?

– Gondolom, az informatika.

– Így van. Az összes szenzorból begyűjtött adatot értelmezni kell, és az eredmények alapján meghozni a megfelelő döntést. Kocson nyolcszáz szarvasmarhát két ember lát el. Az egyik egy irodában ül és értelmezi az adatokat, és már abból is rengeteg következtetést kell levonni, ha egy tehén többször megy oda az etető-automatához. Azért megy oda, mert ivarzik, vagy mert vemhes, vagy mert éhes és több takarmányra van szüksége? Ha kevesebbszer, mert ivarzik, vemhes, esetleg beteg? Egyáltalán, a termelés összhangban van a fogyasztásával? A gépészet is nagy változáson ment keresztül. Öt éve is más volt beülni egy traktorba, ma meg pláne. A Belarusz traktorgyárban meghatározó élményem volt, láttam a legmodernebb traktort és egy „retroszekciót” is, ahol egy ötven évvel ezelőtti típust gyártottak, mert olyan megrendelés érkezett. Ez a kontraszt megdöbbentő volt. A mai fiatalok pedig ötven év múlva is a pályán lesznek.

– Akkor pedig még megdöbbentőbb lesz a kontraszt.

– Persze, ha húsz év alatt ennyit léptünk előre a technológiai fejlesztésben, akkor mennyit fogunk lépni a következő ötvenben?! Erre fel kell készíteni a fiatalokat. Meg kell, hogy értsék, képzésük nem fejeződik be azzal, hogy elhagyják az egyetemet, hanem éppen akkor kezdődik. A sikeresség azon múlik majd az életükben, hogy milyen gyorsan lesznek képesek felismerni a változásokat. Aki gyorsan reagál, előre jut, kiemelkedik, aki nem vagy lassan, az nemigen tud előre lépni.

– Van igazsága, de ennyire biztos ebben?

– Természetesen, hiszen nem változik gyorsabban semmi, mint az agrár- és élelmiszeripar. Divattrendek vannak. A paleokultúrától kezdve a veganizmusig és a street foodig. Ha ezeket a gyorsan változó trendeket kiszolgáljuk, a változások nyertesei vagyunk, ha nem, megteszi más. Emellett a glutén- és kazeinérzékenység is új termékeket igényel, és azokkal is mind nagyon jól lehet keresni.

– Néhány hete arról is beszélt, hogy több mint húszmilliárd forintos beruházás sorozat indul a Homokhátságon, ezen belül pedig majdnem négy és fél milliárd forintból ezerötszáz hektáron fejlesztik az öntözést. De ez csak egy kis szelete az öntözendő területnek, arról viszont nem hallani, hogy sorra indulnának az öntözési beruházások. Mi ezen a téren a helyzet?

– Pedig sorra indulnak fejlesztések, szinte hétről-hétre új beruházások valósulnak meg. A folyamat töretlen, egymás után alakulnak az öntözési közösségek és a beruházások. A trend és az irány jó. Az évi tizenhétmilliárd forintot előirányzó határozaton túl is születtek döntések, ilyen a Mezőhegyesi beruházás, amely kétezer-ötszáz hektár öntözését teszi lehetővé, ennek kivitelezése is folyamatban van. A Civaqua Debrecen térségében oldja meg az öntözési nehézségeket. Ezek mind-mind felette vannak az eddig eldöntött fejlesztéseknek. Jóval nagyobb ütemben zajlanak az öntözési beruházások, mint ahogy eredetileg terveztük.

– De a hírértékük kevés.

– Majd annak lesz hírértéke, ha bejelentjük, hogy elértük a tervezett kétszázezer hektár öntözését.

– Most mennyit öntöznek?

– A fele már megvan. És ahogy közeledünk 2022-höz, ez a szám rohamosan nőni fog.

– Átlagosan kétezer hektárral számolva ez ötven beruházást jelent.

– Igen, és ez nem egy lehetetlen helyzet. Egy folyamat elején vagyunk, amelynek a homokhátsági beruházássorozat az egyik első eleme. Az öntözésfejlesztés társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból is kulcskérdés; hiszen ez adja a termelés biztonságának és hatékonyságának alapját. Éppen ezért a tavalyi év egyik legnagyobb eredményének tartom, hogy elfogadtuk az öntözéses gazdálkodásra vonatkozó törvényt, ami kimondja, hogy az öntözés közérdek. Ezért törvénybe foglaltuk, hogy a speciális öntözési szolgalom értelmében a szolgáló ingatlan tulajdonosa köteles tűrni az öntözés kialakítását és üzemeltetését, amiért természetesen megfelelő kártalanítást kap. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenkinek lehetősége nyílik az öntözéses gazdálkodásra. Emellett tíz éven keresztül évi tizenhétmilliárd forint forrást biztosít a kormány az öntözésfejlesztésre, ami jelentős összeg. A célunk, hogy két év alatt kétszázezer hektárra, majd kétezerharmincra legalább négyszázezer hektárra növeljük az öntözött területek nagyságát. Ezt segíti az a döntésünk is, amellyel az öntözésfejlesztési beruházások pályázható összegének eddigi ötszázmillió forintos felső határát kétmilliárd forintra emeltük. Ezzel lehetővé válik, hogy a változatlan ötvenszázalékos intenzitás mellett, a gazdák életszerű pályázati feltételekkel, megfelelő öntözési beruházási támogatáshoz jussanak. Örülök, hogy a kormány felismerte az öntözés szükségességét, és megteremti a lehetőségét, hogy az öntözött területek számát és nagyságát minél gyorsabban kiterjessze.

– Hol lesznek a területek, inkább az Alföldön?

– Persze, ott van nagyobb szükség a vízre, az öntözésre. A Homokhátság, a Nyírség, a Hajdúság, Békés kiemelt terület.

– Mi lesz a Dunántúllal?

– Ott kevesebb öntözést igénylő kultúra van. A több vizet a zöldség- és vetőmagtermesztés és a csemegekukorica igényli, és az említett területeken ezekből van több. Emellett ma már az összes intenzív gyümölcsültetvény létesítését is csepegtető öntözéses technológiával hagyjuk jóvá.

– Kell majd új csatornákat létesíteni?

– Idővel igen, de első körben azzal számolunk, hogy a meglévőket tesszük rendbe.

– Megépül a Duna–Tisza-csatorna is, és összekötik a két folyót?

– Ez nehéz kérdés, százötven éve megosztja a szakembereket, nem lehet rá alapozni. Más megoldásokat preferálunk, akár még a paksi atomerőmű hűtővízének felhasználását is.

– Ez érdekes elképzelés, mi a lényege?

– Az erőmű kiveszi a Dunából a maga számára szükséges vizet, és a blokkok hűtéséhez jó néhány méter magasra emeli. Aztán a meleg vizet visszaengedi a Dunába, ami környezetvédelmi problémát okoz. Sokkal egyszerűbb volna, ezt a vizet öntözésre használni, már csak azért is, mert ott van a magasban, és el lehet vezetni a földekig. Erről már egyeztettünk a paksi szakemberekkel is, ígéretes tervnek látszik.

– Akkor csak nem feledkeztek meg a Dunántúlról sem.

– Nem, és hadd jegyezzem meg azt is, hogy itt tiszta vízről, hűtővízről van szó, nem kell félni tőle. Egyébként sem kell félni a víztől, még ha heves esőként jön is, nem kell katasztrófaként tekinteni rá. Ez sajnos mindig azt a képzetet hozza a mérnökökben, hogy ezeket a vizeket gyorsan el kell vezetni. Arra kellene ráébreszteni nemcsak őket, hanem mindenkit, hogy ez a víz áldás. Gyűjtsük össze, tározzuk be. Mert ha megfigyeljük, két hét múlva jönnek a hírek az aszályról És akkor milyen jó lenne ezt a „fölösleges” vizet felhasználni. Ezt a szemléletet kell kialakítani. És ezzel nem okoznánk semmilyen kárt, nem a rétegvizet, nem a talajvizet használnánk öntözésre, jobban megfelelnénk a környezetvédelmi előírásoknak és a fenntartható fejlődésnek.

– A járvány miatt a tárcától is vontak el forrásokat, mennyit és hogyan gazdálkodták ki ezt a „hiányt”?

– A járvány megerősítette, hogy az agrárium és az élelmiszeripar stratégiai ágazat, ennünk és innunk járvány idején is kell, és nemzetbiztonsági kérdés, hogy legyen elegendő élelmiszerünk minden körülmények között. Így nem meglepő, hogy több pénzt kaptunk, mint amennyit elvontak tőlünk. Az Agrárminisztérium mintegy húszmilliárd forintot csoportosított át a gazdaság újraindítására, és a koronavírus okozta károk enyhítésére. Ez nyilvánvaló hatást gyakorol a tárca költségvetésére, ugyanakkor jelentősen árnyalja a képet, és enyhíti ezt a hatást, hogy a kormány a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar stabil működésének fenntartását, és ezzel az élelmiszer-ellátás folyamatosságának biztosítását prioritásként kezeli. Éppen ezért a kormány a gazdaságvédelmi akcióterv részeként huszonhatmilliárd forint többletforrást biztosított az Agrárminisztériumnak a világjárvány élelmiszer-gazdaságot érintő negatív hatásainak ellensúlyozására.

– Melyik ágazatokat érintette legsúlyosabban a koronavírus?

– Elsőként azokat kell említenem, amelyek közvetlenül a hoteleknek, éttermeknek, kávézóknak vagy bároknak értékesítenek, amelyek hetekre voltak kénytelenek bezárni. Ilyenek például a kisüzemi sörfőzdék, a borászatok, a hal- és a vadgazdálkodással foglalkozók, illetve ide tartoztak még díszkertészek is. Így az első intézkedéseinkkel nekik segítettünk. Aztán persze még számos, a járvány hatásait enyhítő döntést kellett meghozni az agrárium egészére vonatkozóan. Hozzá kell tennem azt is, hogy az időjárás sem segített túlzottan a gazdatársadalomnak idén. Mégis azt mondhatom, hogy a járvány és az időjárás feladta nekünk idén a leckét, de mindent összevetve jól vizsgáztunk.

– Mire fordították a kapott huszonhatmilliárd forintot?

– Ez csomag szolgálta a járvány által okozott veszteségek kompenzálását. De emellett létrehoztunk egy nyolcvan plusz húszmilliárd forintos alapot, amely az újraindítást segíti. Az újraindításában benne van ötvenmilliárd az állattenyésztési ágazat, harmincmilliárd a szántóföldi növénytermesztés és a kertészet korszerűsítésére, és van egy húszmilliárdos öntözésfejlesztési pályázat is. Ennek a százmilliárdos csomagnak egy nagy közös jellemzője van, mégpedig az, hogy stratégiai nagyberuházásokat szeretnénk belőle támogatni. Ezért a pályázatok ötszázmillió forintos felső határát kétmilliárd forintra emeltük, akár az öntözésfejlesztésnél.

– Miért?

– Mert például malacot importálunk, hogy ki tudjuk elégíteni az itthoni húsigényt. Ám az import kockázatot rejt magában, tudunk hozni, nem tudunk hozni, ezt a járvány is bebizonyította. Ezért az a döntés született, az a biztonságos, ha az import malacok is itthon születnek meg. Létre kell hoznunk hat-nyolc kocatelepet, amelynek termelése kiváltja az importot. Ezek beruházási költsége egyenként öt-hat milliárd forint. Hogy ehhez megnyerjünk befektetőket, komoly állami támogatás is kell, és az ötszázmillió forint bár komoly összeg, de nem elég. És a sertés mellett például szeretnénk létrehozni broiler- és gombatelepeket is.

– Mennyi pénz jutott a minisztériumnak a jövő évi költségvetésben, és azt hogyan tervezik felhasználni?

– A tárca következő évi költségvetése majdnem százharmincnyolc milliárd forint. Emellett érinti a minisztériumot a gazdaságvédelmi alap keretösszege, ami a gazdaság újraindításával kapcsolatos programok folytatására, kiemelt fejlesztésekre, beruházásokra, illetve a foglalkoztatás elősegítésére teremti meg a fedezetet. Ebben nyolcvannégymilliárd forint áll rendelkezésre a nemzeti agrártámogatások kifizetésére, és az öntözésfejlesztési beruházások folytatására. Ezen felül az uniós fejlesztésekre vonatkozó fejezeten belül a Vidékfejlesztési Program jövő évi finanszírozására jut még kétszázmilliárd forint, a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program pedig hárommilliárd-kétszázmillió forintos kerettel indul jövőre. Az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból nyújtott közvetlen és piaci termelői támogatások jövő évi tervezett összege pedig megközelíti a négyszázhetvenkét milliárd forintot. Költségvetésünk felhasználását tekintve a klasszikus mezőgazdasági feladatainkon túl szeretnénk folytatni a már megkezdett programjainkat: az öntözésfejlesztés mellett biztos, hogy jövőre is nagy hangsúlyt kap például az országfásítás, vagy éppen nemzeti parkjaink fejlesztése.

– Említette az uniós forrásokat. Mi a helyzet az közösségi támogatásokkal? Elindul időben a Közös Agrárpolitika (KAP) új etapja, vagy egy évet csúszni fog?

– A kérdés nem az, hogy egy évet csúszni fog-e, hanem az, hogy az egy év elegendő-e a felkészülésre. A mi álláspontunk szerint nem elég, mindenképpen szükség van a kétéves átmeneti időszakra.

– Ennyire lassan őrölnek az unió malmai?

– Inkább bonyolultan. A következő időszakra megfelelően fel kell készülni, és bár a következő hétéves uniós költségvetésről megállapodtak az állam- és kormányfők, az új Közös Agrárpolitikára vonatkozó tárgyalások még nem zárultak le. Ha majd ebben is lesz megállapodás, utána minden országnak el kell készíteni a stratégiai tervét, jóvá kell hagyatni, majd a jóváhagyás után el kell készíteni azokat a programokat, amelyek alapján a pályázatokat lebonyolítjuk. Ehhez idő kell, és most az idő rövidsége miatt kockázatos a program sikeres végrehajtása. Eközben a gazdatársadalmat fel kell készíteni a pályázatokra, a kifizetőügynökséget, a pályázatíró-rendszert szintén. Nagyon sokrétű feladat áll előttünk, amit ebben a töredék esztendőben nem tudunk végrehajtani. Emellett az új KAP környezet- és klímavédelmi intézkedéseinek részletszabályait is, a források nagyságrendjének ismeretében kell megalkotni. Vitán felül áll, hogy a mezőgazdaságnak is hozzá kell járulnia a klímaváltozás elleni küzdelemhez, ehhez azonban megfelelő forrásokra van szükség. Nem kérhetünk többet a gazdáktól úgy, hogy közben csökkennek a támogatásaik.

– Mi lesz így az agrárpénzekkel, a kifizetésekkel?

– Az Európai Bizottság tavaly őszi javaslata szerint egy évig még eleve a jelenlegi szabályok szerint, de már az új uniós költségvetés terhére történhetnének az agrárkifizetések. Ez nem példa nélküli, hiszen a jelenlegi futó KAP is egy év átmenet után lépett hatályba. A tanács és az Európai Parlament elvi megállapodásra jutott ugyanakkor abban, hogy a bizottság javaslatától eltérően nem egy, hanem két év átmeneti időszakra lesz szükség, tehát az új rendszer 2023. január elsejével indulna. Ez kellő időt adna mind a gazdáknak, mind a tagállami adminisztrációnak a felkészülésre. Az Európai Bizottság azonban ragaszkodik a javaslatában szereplő egyéves átmenethez, amit felelőtlen és nagyon veszélyes hozzáállásnak tartok, hiszen azt eredményezheti, hogy 2022-ben nem lesz jogalap az uniós agrártámogatások kifizetésére, ami a források elvesztéséhez vezethet. Mint mondtam, a környezetvédelmi alapelvekkel elvi síkon maximálisan egyetértünk, azonban a kitűzött céloknak is reálisnak kell lenniük.

– Miben látja itt a legnagyobb problémát?

– Abban, hogy az Európai Bizottság nem találja az egyensúlyt a környezetvédelmi szempontok és az agrárgazdálkodás között. És aki azt hiszi, hogy ez csak az agrá­rium gondja, azt el kell keserítenem, mert ez nemcsak a gazdákat, hanem mindenkit érintene, ugyanis jelentős élelmiszerdrágulással járna.

– Aratással kezdtük, de elkezdődött a szüret is, de ami még annál is fontosabb, hogy ősszel a parlament elé kerül az új bortörvény. Arra miért van szükség?

– Szeretnénk elérni, hogy minden egyes szőlő- és bortermelő egyenlő esélyekkel induljon a piacon. Egyszerűbb legyen az ügyintézés, itt is csökkenjen a bürokrácia, ellenőrizhetőbb legyen minden és minőségi borok szülessenek.

– E törekvések egy része mindig is napirenden volt. Miért fontos mégis az új jogszabály?

– Hogy helyzetbe hozzuk a borászatokat, javítsuk a piaci pozícióinkat. Olcsó importborok nem törhetik le az árakat, nem nyomhatják agyon a piacot és ez a folyamat nem késztethet arra magyar borászatokat, hogy ebbe a versenybe beleálljanak és minél olcsóbban minél nagyobb tömegű bort vigyenek piacra. A cél az, hogy tisztességgel megéljen a szőlőtermelő, a borász, és a borfogyasztó megfizethető áron kiváló minőségű borhoz jusson.

– Mit lehet tudni a készülő törvényről?

– Az új borszabályozási koncepció tartalmazza az elektronikus ügyintézés lehetőségének megteremtését és a lehető legszélesebb körben történő elterjesztését, azt, hogy egy adatra vonatkozóan csak egy alkalommal kelljen adatszolgáltatást teljesíteni. Szeretnénk a valóságot legjobban leképező, ezért életszerű, és egyben pontos adatközlésre motiváló adminisztrációs rendszert kiépíteni, mivel egyedül ez eredményez érdemi tehercsökkentést. Szeretnénk a jelenleginél nagyobb szerepet biztosítani a jogalkalmazás utólagos ellenőrzésének, az eredetvédelem területén pedig a lehető legtöbb döntést a helyi termelői közösségek kezébe helyeznénk, az állam feladata elsősorban az eszközök meghatározása lenne. Emellett a hegyközségi törvény mellett a jelenlegi tíz borszabályozási jogszabály helyett a jövőben csak három, a bortörvény, egy végrehajtási kormányrendelet és miniszteri rendelet képezné az ágazat szabályozását.

– Eddig a borhoz marketing is társult, most is terveznek hasonló támogatást?

– Igen, majdnem ötmilliárdos promóciós program indul, határon innen és túl, hogy a magyar bor jó hírét vigyük a világba. Elindultunk a jó úton, mert az előzetesen bejelentett zöldszüreti igények csökkentek, ez azt jelenti, hogy a magyar bor utat talált a fogyasztóhoz.

– Az elmúlt időszakban sok szó esik a klímavédelemről és a zöldberuházásokról. Ezen a területen van tennivalója az agrártárcának?

– A klímavédelem egyik nagyon fontos eszköze van a kezünkben, méghozzá a kétmillió hektárnyi magyar erdőállomány. Az erdőgazdálkodás az egyetlen olyan gazdasági ágazat, amelynek a szénmérlege kedvező, vagyis évente négy-ötmillió tonnával több szén-dioxidot nyel el, mint amennyit kibocsát. Ezért már tavaly komoly programot indítottunk az ország fával borított területeinek növelésére, miközben a meglévő erdők minőségének megőrzését is fontos célként tűztük ki. A Vidékfejlesztési Program erdőtelepítési támogatásait újra kedvelté tettük a gazdák körében, ezért ősszel újabb erdőtelepítési hullámra számítunk. Az állami erdőgazdaságok országszerte mintaprogramokat hajtottak végre, amik az idei ültetési szezon végére már mintegy ezer hektárral növelik az erdőterületet. A tárca mindeközben nagy hangsúlyt fektet a szemléletformálásra is. A Településfásítási Program keretében például közel ötszáz település számára biztosítottunk összesen tizenkétezer sorfát. A rendszerváltozás óta nem volt ilyen nagyságrendű, ennyi települést bevonó, belterületi fásítási kezdeményezés. Ezeket a fákat helyi közösségi programok keretében ültetik el, amivel az a célunk, hogy helyben hívjuk fel a figyelmet a fával borított területek növelésének fontosságára.

Kapcsolódó írásaink

Sajátos magyar modell az agrárképzésben

ĀGyuricza Csaba: A képzés a felsőoktatásban sok esetben nem a mindennapi gyakorlat előtt járt, így nem azokat az eredményeket alkalmazta a mérnök a munkája során

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom