Gazdaság

Borvidékeink nyomában

Az utóbbi években fellendülőben van a pannonhalmi borvidék idegenforgalma, az elvándorlás sem jellemző

A huszonkét hazai borvidék közül a Duna mentén öt kisebb északi borvidék összességéből formálódik a Felső-Pannon borrégió, az etyek-budai, a móri, a neszmélyi, a pannonhalmi és a soproni borvidékekből.

Borvidékeink nyomában
A hat pincészet összefogásával megalkotott közösségi borral a térség idegenforgalmát szeretnék növelni. Az alapösszetevő a térség meghatározó fajtája, a rajnai rizling, ugyanakkor a tájegységre utaló márkanév hat különböző nedűt takar
Fotó: MH/Purger Tamás

A pannonhalmi az egyik legrégebbi, a Bencés főapátság 1002-es alapítólevelében már említik a szőlőt. Mégis, ha valaki látogatóba érkezik Magyarországra, nagy valószínűséggel a két legismertebb borvidékre kíváncsi, hiszen róluk hallott, azokat ismeri. A Magyar Turisztikai ügynökség ezért döntött úgy, hogy bortúrák segítségével ismerteti meg többi méltán híres tájegységünket, a Tourinform irodákban pedig hazánk bortérképe is beszerezhető lesz. Érdekesség, hogy sok esetben maguk a helyiek sem tudják, hogy borvidéken élnek.

Újra keresett magyar bor

Pannonhalmán a szőlőtermesztés hagyománya mindig is szorosan kötődött a főapátsághoz, az 1234-es birtokösszeírás már a maihoz közel eső területeken jelezte a szőlőket – ismertette a történelmet az odafele vezető úton Ercsey Dániel borszakíró. Hozzátette, ekkortájban jelentek meg más tulajdonosok is a földeken, az 1500-as évekig a nemesek a földekkel, míg a szőlőművesek az ültetvénnyel rendelkeztek, megfizetve a kilencedet, illetve a tizedet. Noha ez a vidék nem tartozott a fennhatósága alá, a török sokszor be-betört ide is, majd két évszázadig pusztítva a tájat, olykor felégetve a falvakat. Az 1699-es karlócai béke után, az 1700-as évek elején magához tért a vidék, a bencések pedig egyre több és több ismeretet szereztek a földművelésről.

Szeder Fábián bencés áldozópap az 1800-as évek elejétől kezdve naplót vezetett, számon tartva és pontosan feljegyezve a dűlőket. Az 1880-as években a filoxéra itt is felütötte a fejét (a szőlőgyökértetű a növény sorvadását okozza), azonban az apátság élen járt a helyreállításban, az elsők között hozva létre oltványtelepeket. Ercsey Dániel egy nem mindennnapi védekezési módot is említett, az apát parancsba adta a plébánosoknak, hogy a szentmisén is buzdítsák hívei­ket a kártevő elleni védekezésre, később pedig a helyreállításra. Ennek megvolt az eredménye, a pannonhalmiak kereskedésbe fogtak a nedűkkel, az 1930-as évekre a holland és belga piacokon is keresett termékké vált a magyar bor.

A sikerszériának a második világégést követően az 1945-ös földtörvény, majd az államosítás vetett véget.
Csak az 1960-as években, termelőszövetkezeti keretek között indult újra a szőlőgazdálkodás, akkor közel ezer hektáron, ez a termőterület mára hatszáz hektár körülire csökkent. A birtokrendezés csak a 2000-es évekre zárult le teljesen,
a térség megismertetésében pedig egy egri borásznak volt nagy szerepe, aki újból megismertette a helyi borokat a főváros közönségével is, nem utolsó sorban segítve ezzel a kistermelők boldogulását.

Hagyományokra építve

A szűken vett pannonhalmi borvidék a sokorói dombság területére esik, a hármas osztatú kisdombságot, amelynek legmagasabb pontja 317 méter, két völgy tagolja, a helyiek nyúli havasokként is emlegetik.

A dombságon löszös talaj található, homokba vájt pincék jellemzőek, az éves átlaghőmérséklet tíz fok alatti. Alapvetően fehérboros vidék, meghatározó fajtája a rajnai rizling.

A szőlők egy része az apátsághoz, az egykori termelőszövetkezeti szőlők pedig a kistermelőkhöz tartoznak, akik a legváltozatosabb módon adtak új életet a tőkéknek.

A Herold Pince megalapításával egy nyolcszáz esztendős apátsági dézsmapince kaphatta vissza eredeti funkció­ját. Herold Ádám tulajdonos a helyszínen meséli a dézsmapince egy része teljesen eredeti jellegét őrzi, embermagasságban itt láthatjuk–tapinthatjuk az eredeti barna lösztalajt. Náluk a telepítések csak 2012-től kezdődhettek, ez a pincészet tizenkét hektáron gazdálkodik, tíz hektár fehér és két hektár kékszőlővel. A tulajdonos úgy látja, megindult az idegenforgalom a térségben, lesz, illetve van, aki alkalmi vendéglátásra rendezkedik be, de Pannonhalmán hamarosan épül egy négycsillagos hotel is.

A bencések számára a kezdetektől kulcsfontosságú volt a saját birtok, elsőként kezdték újra a termelést a filoxérajárványt követően, a tizenkilenc-huszadik század fordulóján száz hektár szőlőjük volt, de a második világháborút követő államosítással az apátság elvesztette a birtokait – e rövid történeti hátteret Illés Tamás, az apátsági pincészet marketing és kereskedelmi vezetője ismerteti, miközben végigkalauzol a többszintes présházon, ahol a tradíciókra építve újraindították a feldolgozást. Most ötvenhektárnyi szőlőjük van, a történelmi apátsági dűlőkben. Itt egyébként 2000 és 2010 között teljesen újratelepítették a termelőszövetkezeti szőlőket, az egykorihoz képest kevésbé dűlőszelektáltan, ahogy ő mondja, okos házasításokkal. A feldolgozás módját illetően pedig az úgynevezett gravitációs elvet követik, a lehető legkevesebbet „utaztatva” a gyümölcsöket, így épül fel a gépsor is. A tulajdonosi szerkezetben az MKB bank negyvenöt százalékos részarányt képvisel.

A pannonhalmi régió alapvetően fehérboros vidék, a választék javát ez adja
A pannonhalmi régió alapvetően fehérboros vidék, a választék javát ez adja
Forrás: MH/Purger Tamás

Vásárlás a helyiektől

A túra utolsó állomásaként megtekintett Hangyál Pincészet a népszerűsítés nem mindennapi módját választotta. A családi pincészet 1904-ben eredetileg tanítóháznak épült, majd több mint száz év elteltével a mai kor igényeinek megfelelő látványpincészettel egészült ki.

Itt Hangyál Balázs tulajdonos kalau­zolja végig a látogatókat. Új generációként ők 2010 óta gazdálkodnak. A lokálpatrióta értékesítésben hisznek, ami azt is jelenti, hogy a számukra szükséges dolgokat, például a hordókat is helyiektől vásárolják.
A térség borait pedig olykor más pincészettel összefogva dűlőtúrán, azaz BorCaminón igyekeznek megismertetni a látogatókkal – az elnevezés nem véletlen, a túra egy szakaszán a magyar El-Camino útvonalán halad.

A tulajdonos bizakodó a jövőt illetően, elmondása szerint napjainkban is megfigyelhető a nyugatra vándorlás, többen a környéken telepedtek, telepednek le. E megfigyelést erősíteni látszik az Ingatlan.com legfrissebb jelentése is, amelyben
az áll, hogy a (közeli) Győr városa azon települések közé tartozik, amelyek növelni tudták lélekszámukat.

Hat borászat, az előbb felsoroltakon kívül a Cseri Pincészet, a Pécsinger Szőlőbirtok és a Tar Pincészet közös álma volt egy közösségi bor megalkotása, amely a régió turizmusát hivatott erősíteni. A nedűre, amely a táj jellegéből adódóan fehérbor, egyetlen előírás vonatkozik, legalább ötven százalékban a térség meghatározó fajtáját, rajnai rizlinget kell tartalmazzon. Ezen kívül fűszeres tramini, sauvignon blanc, pinot blanc, chardonnay, királyleányka adhatja az összetevőket.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom