Hogyan támadta Magyarországot a brüsszeli korrupciós botrány kulcsfigurája

Federica Mogherini, az Európai Unió korábbi külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (2014–2019) tipikus példája annak a brüsszeli elitnek, amely elszakadt a kontinens népeinek valós érzületeitől. Olasz baloldali háttérből érkezve Mogherini karrierje során következetesen képviselte az EU föderalista, szuverenitás-ellenes vonalát, amely különösen a Magyarországgal szembeni konfliktusaiban vált nyilvánvalóvá, emlékeztet a Mandiner.

Mogherini 1973. június 16-án született Rómában. 15 évesen csatlakozott az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetséghez. Politikai tudományokból szerzett diplomát a római La Sapienza Egyetemen. Karrierje villámgyorsan ívelt felfelé:

• 2008-ban már az olasz parlament tagja lett a Demokratikus Párt (PD) színeiben, ahol a külügyi és védelmi bizottságokban dolgozott. Részt vett NATO- és Európa Tanács-delegációk munkájában, miközben a fejlesztési együttműködés interparlamentáris csoportját koordinálta.
• 2014 februárjában Matteo Renzi miniszterelnök külügyminiszterré nevezte ki.

Nem töltötte be sokáig ezt a posztot: még ugyanebben az évben az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjévé választották, és ezt a tisztséget 2019-ig viselte. 2020 szeptemberében a brugge-i College of Europe rektorává választották, ahol az EU jövőjét formáló diplomatákat képzik. 2022-től az EU Diplomataképző Akadémia igazgatója is.

Mogherini legnagyobb konfliktusa Magyarországgal a 2015-ös migrációs válság kezelése körül zajlott. Miközben a magyar kormány a határok védelmét és a népakarat tiszteletben tartását helyezte előtérbe, Mogherini mereven ragaszkodott a kötelező kvótarendszerhez, amely – Magyarország szerint – megsértette volna az ország szuverén jogát saját határai védelmére.

Külpolitikájában egyértelműen megjelent a baloldali kettős mérce: míg a magyar kormányt folyamatosan bírálta a „demokratikus normák védelme” ürügyén, sokkal engedékenyebb volt az általa „progresszívnak” tartott kormányokkal szemben.

Mogherini aktívan támogatta a Sargentini-jelentést és a 2018-ban elindított 7. cikkely szerinti eljárást.

2017-ben az Európai Parlamentben egyetértett azzal hogy, Magyarországon és Lengyelországban aláássák a demokratikus intézmények függetlenségét, ami súlyos kockázatot jelent az EU alapértékeire. Úgy vélte, az Európai Unió nem nézheti tétlenül, ahogy a sajtószabadság, a bíróságok függetlensége és a polgári társadalom terét szűkítik. Mint mondta, ez nem csak nemzeti ügy, hanem az egész Unió egységét fenyegeti, továbbá, hogy az Európai Uniónak minden rendelkezésre álló eszközt – beleértve a Szerződés 7. cikkét – fel kell használnia a jogállamiság védelmére.

Ez vezetett az 7. cikkely szerinti eljárás 2018-as elindításához. Mogherini például többször hangsúlyozta: „nem lehet uniós pénzt kapni jogállamiság nélkül”. A jogállamisági feltételességi mechanizmus alapján ma Brüsszel az uniós források visszatartásával zsarolja Magyarországot.

Mogherini számára a nemzeti államok – különösen a konzervatív kormányzásúak – akadályt jelentettek az „egyre szorosabb unió” víziójának megvalósításában. Magyarország határozott nemzeti érdekvédelme, a keresztény gyökerek megőrzése és a tradicionális értékek védelme mind ellenállásként jelent meg Mogherini föderalista terveiben.

Ahogy a migrációs válság idején fogalmazott, szerinte, ha a tagországok nemzeti megoldásokat keresnek, az csak rosszabbítani fog a helyzeten.

Összességében Federica Mogherini a brüsszeli bürokrácia egyik jelképévé vált, aki a nemzetek szuverenitásának korlátozását és a globalista ideológia terjesztését szolgálta, miközben figyelmen kívül hagyta a hétköznapi európaiak érdekeit és aggályait. A legutóbbi korrupciós botrány is sok európai szemében éppen hogy erősíti „a korrupt brüsszeli bürokrata” képét.