Kaja Kallas a „falu bolondja”

Azt már Kaja Kallas kül- és biztonságpolitikai főképviselővé választásakor is sokan sejtették, hogy az észt politikus képességeit messze meghaladják a kihívások, ám az oroszfóbiában szenvedő európai vezetők számára éppen kapóra jött a balti állam egykori miniszterelnöke, hiszen még náluk is elszántabban harsogott Oroszország ellen, ami lényegében az Európai Unió vezérelvévé vált az elmúlt években.

– Az jól látható, hogy szereptévesztésben van, hiszen az unió külpolitikáját neki kell vinnie, miközben lényegében nincs egységes külpolitikája a szervezetnek, a 27 tagállam 27 féle szempontot képvisel, és amikor a végső szót kell kimondani, azt a tagállamok vezetői teszik meg. Számukra viszont roppant kényelmes, hogy nem nekik kell minden kérdésben konfrontálódni, hanem a főképviselő megteszi helyettük, ugyanakkor a fősodor irányvonalát lelkesen jeleníti meg, bár kétségtelen, hogy sokakat már zavar is ez a túlzott lelkesedés, amely gyakran az Európai Uniót járatja le. Mindezt jól tükrözi, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter nem is fogadta Kaja Kallast, miközben Szijjártó Péterrel tárgyalt – érzékeltette a főképviselő megítélését Erdélyi Rezső Krisztián, a Nézőpont Intézet elemzője.

Nem véletlen, hogy Nyugaton egyre több olyan vélemény jelenik meg, amely szerint Kaja Kallas nem megfelelő a posztra, helyette más személynek kellene képviselnie az európai külpolitikát.

– Bár kétségtelen, hogy egyre jobban gyarapszik az ellenzőinek a tábora, ugyanakkor nagyon nehéz lenne őt lecserélni. Egyrészt hatalmas arcvesztéssel járna a unió részére, másrészt a fősodor képviselőinek az elképzeléseit messzemenőkig követi, kimond helyettük kellemetlen gondolatokat, szavakat is. Sokak számára éppen ezért kényelmes helyzetet teremt. Ennek köszönheti, hogy többen vannak, akik a maradásában érdekeltek, mint akik a távozásában.

Ezt gátlástalanul kihasználja, amelynek következményeként demokratikusan választott vezetőket úgy bírál, mintha maga is hasonló felhatalmazással rendelkezne, és nem politikai alkuk nyomán nyerte volna el a tisztséget. Az uniós kettősmércét pedig ösztönszerűen használja, ezért is fogalmazhatott az Európai Bizottság alelnökeként Szerbia kapcsán úgy, hogy az országnak le kell folytatni a harcot a sajtó szabadságáért és a korrupció felszámolásáért, miközben Ukrajna integrációja ügyében véletlenül sem merül fel hasonló gondolat, legfeljebb a „gyorsítást, gyorsítást” szajkózza.

– Ebben a kérdésben is a fősodor álláspontját hangoztatja, hiszen az Ukrajnát „mindenáron” támogató gesztusokkal szemben áll a Nyugat-Balkán várakoztatása, amivel a térségben vákuum keletkezik, és ezt sok ország szívesen betöltené. Nem csupán Oroszországra kell gondolni, mert Kína vagy Törökország is jelentkezett már erre a szerepre – állapította meg Erdélyi Rezső Krisztián.