Európai Unió

Lesznek-e összeurópai pártlisták? - INTERJÚ

Az Európai Parlament nyáron az intézmény létszámának bővítését kezdeményezte, amelynek egy részét a transznacionális pártlistákon kiosztott helyek jelentenék. Az Európai Tanács azonban elsőre elutasította ezt a javaslatot, amely Kalas Vivien, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézet főreferense szerint egyértelműen a nagy államok nagy pártjainak kedvezne.

Lesznek-e összeurópai pártlisták? - INTERJÚ
Kalas Vivien
Fotó: MH/Purger Tamás

– Mennyire volt meglepő ez az elképzelés?

– Ez a gondolat nem teljesen új, először 1998-ban vetődött fel, és azóta folyamatosan, időről időre előhúzzák. Leginkább az Európai Parlament kezdeményezi ezt, hiszen ők lennének a legnagyobb nyertesei. Az elgondolás támogatói között találjuk Emmanuel Macront is, aki miután 2017-ben államfővé választották, nagyon határozottan a kezdeményezés mögé állt.

– Mi valódi a célja az ötletnek?

– Az egyik, hogy az európai parlamenti választások jelentőségét növeljék az összeurópai pártlistákkal. Azt tudni kell, hogy az európai parlamenti választásokon rendre viszonylag alacsony a részvétel, eddig 2019-ben volt a legmagasabb, de akkor is alig haladta meg az ötven százalékot. Úgy gondolják az Európai Parlamentben, hogy ilyen pártlistákkal érdekesebbé tehető a választás, ami növelné a részvételi hajlandóságot. Hangsúlyeltolódásokkal is járna a terv, és nem az egyes országok belpolitikai kérdései uralnák a kampányt, hanem az egész Európára kiterjedő elképzelések. A másik fontos szempont, hogy az Európai Parlament legitimitása éppen az alacsony részvétel miatt elég csekély, és ezt az érdeklődés fokozásával szeretnék megerősíteni.

– A tapasztalat szerint a választók érdeklődése sokkal jobban növelhető, ha konkrét, általuk is ismert, esetleg hozzájuk közel álló személyekre szavazhatnak. Az egyéni jelöltek állítása elképzelhetetlen?

– Ez valóban alátámasztható, ám érdekes módon ez a megoldás eddig még soha nem merült fel. Alighanem azért, mert főszabály szerint az arányos választási elvet alkalmazzák, és ez a pártlistákon keresztül valósítható meg legkönnyebben. Az egyéni választókerületek kialakítása túl nagy léptékű reform lenne szerintem, és ez az egyik oka, hogy nem is gondolkodnak ezen, míg a másik, hogy az említett arányosságot nehéz lenne biztosítani.

– Milyen következményekkel járna a tervezett összeurópai lista?

– Elsősorban a nagyobb pártok és a nagyobb országok befolyását növelné, hiszen a pártlisták kialakításakor a befolyásosabb országok könnyebben érvényesíthetnék az akaratukat, és ezeknek az államoknak a nagy pártjai a néppárti, a szociáldemokrata és a liberális frakciókban ülnek.

– Mindez nem vezetne az olyan kis pártok ellehetetlenüléséhez, amelyek nem tartoznak egyik pártcsaládhoz sem?

– Lényegében igen, bár a képet árnyalja, hogy ha egy kis párt egy kisebb pártcsalád tagja, akkor onnan könnyebben mandátumhoz juthatna, mint egy nagy pártcsaládban résztvevő kis párt. Alapvetően az befolyásolná a kicsik lehetőségét, hogy melyik frakcióhoz tartoznak.

– Mivel az európai államok vezetői egyelőre elvetették az elképzelést, ezért a jövő évi választást biztosan nem befolyásolja, ám bármikor felmelegíthetik az ötletet, vagy inkább egy más fajta rendszerrel kísérletezhetnek?

– Biztos vagyok benne, hogy az elképzelés terítéken fog maradni, hiszen már több mint két évtizede téma, másrészt a jelenlegi folyamatok is abba az irányba mutatnak, hogy szorosabb európai egységet hozzanak létre, és ez az egyik eszköze lehetne. Biztosak lehetünk benne, hogy a 2029-es választások előtt ismét előveszik ezt a témát.

– Mivel ez elsősorban a nagy pártok, a nagy országok befolyását növelné, ám a huszonhét tagállam többségét a kicsik alkotják, lát arra esélyt, hogy velük szemben átnyomják az elképzelést?

– Ehhez alapvetően a döntéshozatalt kellene megváltoztatni, hiszen egy ilyen reform egyhangúságot követelne meg a tanácsban. Ahhoz, hogy realitássá váljon, a minősített többségre kellene áttérni, ahol a nagyok már jobban tudják az akaratukat érvényesíteni.

– Mostanság egyébként is többször hallottuk európai vezetőktől, hogy az egyhangúság elvét meg kellene szüntetni. Mennyire valószínű egy ilyen horderejű döntés?

– Elméletileg elképzelhető, de ehhez ugyancsak valamennyi tagállamnak el kellene fogadnia az áttérést a minősített többségre, amely főleg a kisebb országoknak nem áll érdekében.

– A kisebb országok számára ez nem jelentené az érdekérvényesítés teljes feladását?

– De igen, valóban azzal járna, ezért nehéz elképzelni, hogy a döntéshozatali mechanizmus megváltoztatása bekövetkezzen. Ez éppen olyan hátrányokkal járna számukra, mint az összeurópai pártlisták bevezetése.

Kapcsolódó írásaink