Kelet-Közép-Európa együttműködésének nincs alternatívája

El kell döntenünk, hogy a kezünkbe akarjuk-e venni a sorsunk irányítását, vagy inkább felugrunk egy vonatra, ami ki tudja, hová tart – ezzel az érzékletes példával jellemezte Ugrósdy Márton helyettes államtitkár, a Politikai Igazgatói Iroda vezetője a kelet-közép-európai államok dilemmáját. A politikus a Mathias Corvinus Collegium (MCC) régiós konferenciájának megnyitóján kiemelte: az elmúlt ötszáz évben azért küzdöttünk, hogy a Nyugathoz tartozhassunk, ugyanakkor a szabadságunkért, a szuverenitásért is. Szerinte ebből fakad, hogy miközben az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való tartozásunk vitán felül áll, nem viseljük szó nélkül, ha meg akarják mondani, hogyan éljünk.

Hangsúlyozta: Magyarország minden partnerével a kölcsönösen hasznos együttműködésre törekszik, és tartózkodik attól, hogy beleszóljon a belügyeikbe. Ennek alátámasztására felidézte, hogyan alakultak a szerb–magyar kapcsolatok, melyek bő tíz éve még cseppet sem voltak harmonikusak. A párbeszéd, az egymás megértésére való törekvés és az érdek- és értékközösség felismerése azonban oda vezetett, hogy sikerült áthidalni a szakadékot. – Az együttműködés közös érdekünk – szögezte le végül, hozzátéve: óriási potenciál rejlik a kelet-közép-európai államok összefogásában.

A felvezetést követő panelbeszélgetések kulturális, gazdasági és (biztonság)politikai oldalról igyekeztek ugyanezt megvilágítani. Sok szó esett a V4-ek szerepéről az európai integrációban, valamint az olyan újabb kezdeményezésekről, mint az alapvetően védelmi célokat szolgáló Bukarest-9 és a Baltikumot a Fekete- és az Adriai-tengerrel összekötő Három Tenger iniciatíva.

A felszólalók emlékeztettek rá: Történelmi időket élünk, s az olyan válsághelyzetek, mint amilyeneket a covid és az orosz–ukrán háború teremtettek, sok mindent megváltoztattak, egyúttal felértékelték a régiós együttműködéseket. A térség országai hasonlóan látják a dolgokat, hasonlóbban, mint mások, már csak ezért sincs alternatívája az együttműködésnek. Jó úton indultunk el, de még mindig rengeteg kiaknázatlan lehetőség van. Erre kell koncentrálni – vélték többen.

– Kelet-Közép-Európa ma az unió politikailag legaktívabb területe – hangzott el a megállapítás, amely egyre gyakrabban jelenik meg a nyugati sajtóban is, ahol „új Európaként” emlegetik a régiót.

A konferencia résztvevői szerint a migrációs válság óta azt látjuk, hogy Lengyel- és Magyarország kezdeményezőképesebb és határozottabb válaszokat ad a problémákra, mint a régi tagállamok. Ez gyakran bajba sodort minket, de az idő – például a migrációs kérdésben – Varsót és Budapestet igazolta. Mindebben közre játszhat, hogy Nyugat-Európával ellentétben Kelet-Közép-Európában a nyugodt időszakok kivételesek: a szovjetesítés négy évtizede, a rendszerváltoztatások, a dél-szláv háború, illetve az, hogy évszázadok óta térségünk a Kelet és a Nyugat ütközőzónája, megtanították az itt élő embereket együtt élni a krízisekkel és azt, hogyan lehet minden helyzetből kihozni a legjobbat.