Parentifikált nők - amikor a gyermekből „szülő” válik

Mi jellemzi a parentifikált nőket?

• Felelősségvállalás minden helyzetben Már gyerekként felelősséget vállaltak a család érzelmi stabilitásáért. Felnőttként is automatikusan segítenek, gyakran mások szükségleteit saját igényeik fölé helyezik.

• Önfeláldozás és alacsony önértékelés Belül gyakran hiányérzetet hordoznak, mintha semmi sem lenne elég jó. Ez belső konfliktusokat, pszichoszomatikus tüneteket vagy akár depressziót is eredményezhet.

• Függő kapcsolati mintázatok Hajlamosak olyan párkapcsolatokat keresni, ahol újra felelős lehetnek: ők gondoskodnak, míg a párjuk nem vállal elég felelősséget.

Hogyan alakul ki?

Szülői érzelmi elvárások

Amikor a szülő érzelmileg éretlen, a gyermeknek kell tölteni az ő szükségleteit – szeretetet, törődést. Egy "jó gyerek" jutalmazása erősíti ezt a szerepet.

„Átadja a felelősséget a gyereknek – jóllehet ezt neki magának kellene vállalnia”.

Szülő–gyermek szerepelcserélődés

A gyermek lesz a "szülő" érzelmi szükségletek kiszolgálásában. Ez a szerepelcsere – parentifikáció – hosszútávon beépül a személyképletbe.

Milyen következményei lehetnek?

• Kielégítetlen belső igények és indulatok: Ezek elnyomódva maradnak, de később megbetegíthetik a testet és pszichét.

• Depresszió és szorongás: A saját szükségletek elfojtása gyakran vezet belső ürességhez, depresszív tünetekhez.

• Dependens kapcsolatok: A nő úgy érzi, a gondoskodás a dolga, a társ pedig „jö rá, hogy főleg elfogad”.

Hogyan hat a párkapcsolati választásokra?

Parentifikált nőként gyakran választanak olyan partnert, aki nem képes érzelmileg felnőtt módra támaszt nyújtani – például valakit, aki éretlen vagy függ a nő gondoskodásától. Az eredmény: a nő „ad”, a partner „kap”, és az egyensúly kiegyensúlyozatlan lesz.

„Egy hasonló kapcsolati mintázat, mint ami a gyerekkort is jellemezte”.

Mi a kiút ebből az önfeláldozásból?

1. A múlt gyászának folyamata

Fontos elismerni azt, hogy egy elveszett gyermekkor emlékét cipeljük – gyászolni kell azokat a gyermeki szükségleteket, amik kielégítetlenek maradtak .

2. Az igazi szükségletek felfedezése

Az elfojtott vágyakhoz való visszatérés segít újra felfedezni, milyen melegre, játékra, önállóságra volt – vagy van – belső szükségletünk.

3. Idealizált narratíva lebontása

Gyakran belső idealizálás mentén élik fel magukat: „Jó gyerek voltam, mindent megoldottam.” Ez a narratíva érzelmileg lehúzó lehet. Fel kell ismerni, hogy ez a túlélés egy módja volt, nem pedig az ideális identitás.

4. Támogatás keresése

Professionális segítség – pszichoterápia, támogató közösség – nagyban segíti a gyógyulást. Cikkünk forrása is említi az Önazonos Vagyok Klubot, mint olyan helyet, ahol hasonló nehézségekkel küzdők megtalálhatják az útjukat.